A kamaszkor (más néven pubertás) mindenkinél eljön, de nem ugyanakkor és nem ugyanúgy. Ez ma is teljesen igaz: van, akinél hamarabb kezdődik, másoknál később – és mindkettő teljesen normális.

A költözés elsőre izgalmas kalandnak tűnhet, de valójában komoly lelki hatással is járhat – különösen kamaszkorban. Az életük során háromnál több alkalommal lakóhelyet változtató fiatalok között sokkal magasabb az öngyilkossági kísérletek aránya.

Egy jó kapcsolat nem működik magától – tenni kell érte. Ez ma is teljesen igaz. A tartós, boldog párkapcsolat nem a véletlenen múlik, hanem azon, hogy mennyire figyeltek egymásra, és mennyire vagytok hajlandóak együtt fejlődni.

Manapság már egyre inkább érezzük a nyomást, hogy kapcsolatban kell lennünk. A közösségi média, filmek és sorozatok gyakran azt sugallják, hogy csak akkor lehet valaki igazán boldog, ha van párja. Ez azonban nem teljesen igaz, és sokszor inkább társadalmi elvárás, mint valós szükséglet.

Sokan szeretnének társasági emberek lenni: könnyen barátkozni, jól érezni magukat mások között, és néha a figyelem középpontjába kerülni. Ez teljesen természetes, hiszen az ember társas lény. Ugyanakkor fontos, hogy mindezt úgy tedd, hogy közben ne kerülj kellemetlen helyzetbe.

A kérdés régóta foglalkoztatja az embereket – főleg a tiniket, akik gyakran élnek át nagyon erős, hirtelen érzelmeket. De vajon a valóságban tényleg létezik szerelem első látásra?

Fogászati eszközök hangos csörömpölése, steril (de baljósnak is mondható) zöld maszk alól kikukucskáló szempár, amit a nyálelszívó berendezés és a mini vízpalackhoz csatlakoztatott vízpermetezők követnek. Úgy hangzik, mint egy általános fogorvosi vizsgálat, ám az emberek 5%-a számára, akiknek fogászat fóbiájuk van, az elképzelhető legrosszabb élményt jelenti.

Nagyon gyakori a kérdés: valóban szerelem, amit érzek? A válasz nem egyszerű. Ami számodra szerelemnek tűnik, lehet, hogy nem több a másik iránt érzett vonzalomnál. Igazából mi a szerelem? Miért akarsz épp azzal a valakivel együtt lenni, miért nem valaki mással? Miért ér véget a szerelem? Ezeket a kérdéseket korántsem egyszerű megválaszolni, de mi megpróbálkozunk vele.

A magabiztosság az a képesség, hogy őszintén és tiszteletteljesen beszéljünk önmagunkért. Minden nap kerülünk olyan helyzetekbe, amikor az önérvényesítés segíthet nekünk – például, ha valakivel randevúzunk, felkeresünk egy tanárt egy kérdéssel, vagy ha jól teljesítünk egy állás- vagy egyetemi interjún. De hogyan lehetünk optimálisan magabiztosak?

A társas helyzetektől való túlzott mértékű szorongás az iskolában, üzletben, munkában, strandon, városban töltött időt képes teljes mértékben megkeseríteni.

Úgy érzed, a szüleid még mindig kisgyerekként kezelnek és megkérdőjelezik minden tettedet? Minél idősebb leszel, annál több függetlenségre és szabadságra vágysz, amit néha a szülőknek is nehéz elfogadni. Ez sok fiatal számára jelent problémát, de léteznek olyan módszerek, amikkel meggyőzheted a szüleidet, hogy tudsz felelősségteljesen gondolkozni.

Vitatkozni jó, vitatkozni hasznos, vitatkozni művészet, amit már gyermekkorban tanítani kellene. Elég komoly súllyal bíró megállapítások ezek, de igazak. A vitatkozás nagy kincsnek és fegyvernek számított már az ókorban is. Na ez nem az egymás torkának ugrós, alaptalan vádakkal és szidalmakkal tarkított ordibálást jelenti, hanem az ész érveken alapuló, a realitás talaján maradó vélemények közlését és megvédését.

Az agresszió megfogalmazása nem is olyan könnyű, mint elsőre gondolnánk. Agresszió alatt általában olyan viselkedést értünk, ami fizikailag vagy verbálisan (azaz szavakkal) sért egy másik embert vagy rombolja a környezetét, tárgyait.

Minden a gyermekkorunkban alapozódik meg, emiatt ez a legfontosabb szakasz az életünkben. Ekkor alakul ki a jellemünk, a személyiségünk, az önmagunkhoz, másokhoz, az élethez való viszonyunk. Emiatt korántsem mindegy, hogy milyen gyakran kell sértéseket, kritizálást, bántást, szeretetlenséget elszenvednünk, mert ezek - akár a családban, akár az iskolában szerzett tapasztalatok - mély nyomot hagynak a lelkünkben, önértékelésünkben.

Mindannyian kialakítottunk egy képet magunkról, a saját értékeinkről és hibáinkról. Ugyanakkor a szemünk előtt lebeg közben egy másik kép is, méghozzá az, amivé válni szeretnénk. Mikor lehet ebből a kettősségből probléma?

Búcsúztassuk az óévet rossz szokásaink elhagyásával, köszöntsük az új esztendőt új szokások felvételével? Miért fogadunk meg bármit is? Hogyan tartsuk meg?

Mai túlszexualizált világunkban a média által naponta többször szembesülünk a kérdéssel. Hogyan is oldhatnánk fel a nagy dilemmát: szexeljünk-e az első randin vagy inkább ne? Nézzük, pro és kontra.

Az amerikai Mikulás, vagyis Santa Claus, 1860-ban született az USA-ban, és nevét a holland telepesekkel együtt érkezett Sintaklaus után kapta. Bár a hollandok már a 17. században magukkal hozták Sintaklaust, Amerikában egészen addig nem töltött be jelentős karácsonyi szerepet, míg 1809-ben fel nem tűnt Washington Irving egyik novellájában. Ekkor azonban még St. Nicholas-ként ismerték, akinek sem piros ruhája, sem rénszarvasfogata nem volt, ám ugyanúgy minden évben ajándékot hozott a gyermekeknek.

Lehet, hogy unalmasnak tűnik olykor 1-2 ünnepünk vagy családi hagyományunk, de mégis van értelme. Vajon mi? Miért ragaszkodunk a hagyományokhoz?

A karácsonyi körültekintés következő állomásán Ausztrália és Új-Zéland napfényes ünnepi szokásainak néztünk utána.