Rengeteg tanácsot olvashatsz arról, hogyan találj párt, hogyan kezeld a szerelmet, mit tegyél, ha tetszik valaki, vagy hogyan működtess egy kapcsolatot. De mi van akkor, ha te egyáltalán nem szeretnél párkapcsolatot? Ha jobban érzed magad egyedül, és jelenleg nem hiányzik az életedből egy romantikus kapcsolat?

A féltékenység furcsa érzés lehet. Tudod, hogy a párod most veled van, mégis zavar, hogy előtted már volt valakije. Talán azon gondolkodsz, vajon jobban szerette-e az exét, szebbnek vagy jobb partnernek tartotta-e, esetleg vannak-e még érzései iránta. Ha ráadásul a közösségi médiában is látod az exét, könnyű újra és újra összehasonlítgatni magatokat.

„Most múltam 16 éves, a párom 23. Szeretnék tőle babát, és ő is szeretne, de mégsem vállaljuk, mert azt mondja, nem akarja, hogy rossz legyen nekem, és nem akarja, hogy ilyen hamar lekössem magam egy babával. Szerintem maximálisan helyt tudnék állni.”

Van egy fiú vagy lány, akit nagyon szeretsz, de ő nem érez ugyanígy irántad? Talán már elmondtad neki, mit érzel, de ő visszautasított. Az is lehet, hogy nem mondta ki egyértelműen, mit érez, mégis azt látod, hogy nem keresi a társaságodat, vagy egyszerűen nem érdeklődik irántad romantikusan. Ez nagyon rossz érzés lehet, különösen akkor, ha sokat gondolsz rá, és nehéz elképzelned, hogy egyszer majd valaki más fog tetszeni.

Pasik, csajok, randik, első találkozások… Néha olyan jó lenne belelátni a másik fejébe, és tudni, vajon mit gondol rólad, mitől érzi jól magát melletted, vagy éppen mi az, amitől igazán megkedvel. Az interneten rengeteg „hódítási trükköt” találhatsz, de a legtöbb kapcsolatban nem valamilyen titkos praktikán múlik, hogy két ember közelebb kerül-e egymáshoz.

Az első randi izgalmas, de közben könnyen stresszes is lehet. Vajon miről fogtok beszélgetni? Lesznek kínos csendek? Tetszeni fogsz neki személyesen is? És egyáltalán: hogyan kell viselkedni egy olyan emberrel, akit szeretnél jobban megismerni?

Előfordulhat, hogy hirtelen az az érzésed támad: valaki figyel téged. Talán egy utcán sétálva úgy érzed, hogy valaki néz, vagy amikor egyedül vagy otthon, azt gondolod, mintha valaki figyelne. Ilyenkor könnyű megijedni, és felmerülhet benned a kérdés: vajon tényleg megérzi az ember, ha valaki messziről figyeli?

A stressz mindannyiunk életének része. Egy dolgozat, egy fontos felelés, egy konfliktus a barátokkal, a szülőkkel való vita vagy az, hogy túl sok feladat vár rád egyszerre, mind okozhat feszültséget.

Az életben szinte mindenki találkozik elutasítással. Nem vesznek fel egy csapatba, nem úgy sikerül egy felvételi, ahogy remélted, nem kapsz meg egy lehetőséget, vagy valaki, aki tetszik, nem érez ugyanígy irántad. Az elutasítás a mindennapi élet része lehet, és bár kellemetlen érzés, nem jelenti azt, hogy veled lenne valami baj.

Akkor is faggatnak a szüleid, ha csak egy előadásra mész? Érdekli őket, hogy mit csinálnak a barátaid, vagy hogy mivel töltöd az összes szabad percedet? Néha vannak olyan dolgok, melyek tényleg nem tartoznak rájuk, de az örökös kérdezősködésnek is véget vethetsz néhány egyszerű kommunikációs trükkel.

Az iskolai vagy az iskolán kívüli edzők akár többet is jelenthetnek annál, mint hogy egyszerűen megtanítják a sportág technikáit. A sporton keresztül rengeteg olyan dolgot sajátíthatsz el, amit később az élet más területein is hasznosíthatsz: kitartást, felelősségvállalást, együttműködést, önfegyelmet és azt is, hogyan kezeld a sikert vagy a kudarcot. Ha pedig jó kapcsolat van közted és az edződ között, az még inkább segíthet abban, hogy kihozd magadból a legtöbbet.

A szülők veszekedése nagyon megterhelő lehet, különösen akkor, ha gyakran történik, hangos, fenyegető vagy akár agresszív. Ilyenkor könnyű azt érezned, hogy valamit tenned kell, hogy kibékítsd őket, vagy hogy talán te vagy az oka a konfliktusnak. Fontos azonban tudnod: a szüleid közötti problémákért nem te vagy a felelős.

Nem bírod, ha néznek, és teljesen zavarba jössz? Nem szeretsz idegenek között lenni, mert úgy érzed, mindenki téged figyel? Nehezen szólalsz meg társaságban, félsz jelentkezni órán, vagy inkább el sem mondod a véleményedet, mert attól tartasz, hogy butaságot mondasz? Ha ilyesmit tapasztalsz, könnyen lehet, hogy az önbizalmad erősítésére lenne szükséged.

Amikor a szüleid elválnak, könnyen úgy érezheted, mintha egyik pillanatról a másikra megváltozna az egész életed. Az otthon, a családi szokások, a hétköznapok és akár az ünnepek is másképp alakulhatnak. Lehet, hogy egyszerre vagy szomorú, mérges, csalódott, megkönnyebbült vagy éppen teljesen összezavarodott. Az is előfordulhat, hogy egyik nap jól érzed magad, másnap pedig újra rád törnek a nehéz érzések.

Nap mint nap halljuk: szeretem őt. Sokan mondják, de valójában ennyi elég is a boldogsághoz? Ő az igazi? Ez a kapcsolat a legideálisabb a számodra? A most következő sorozatunkban ezekre a kérdésekre igyekszünk választ találni.

Nemcsak a filmekben, hanem a mindennapi életben is sokan vannak, akik a háziállatukkal alszanak. Egy kutya vagy macska közelsége megnyugtató, biztonságot adó érzés lehet, ezért nem meglepő, ha egy idő után a gazdi és kedvence számára is természetessé válik az együtt alvás. De vajon egészséges szokás-e, ha a kutyánk vagy macskánk rendszeresen velünk tölti az éjszakát?

Kevés rosszabb érzés van annál, mint amikor valaki, aki fontos neked, nem úgy érez irántad, ahogy te iránta. Lehet, hogy összeszedted a bátorságodat, elhívtad randira, megírtad neki, hogy tetszik, vagy egyszerűen csak reménykedtél abban, hogy közelebb kerültök egymáshoz – ő pedig nemet mondott. Ilyenkor csalódottságot, szomorúságot, szégyent, haragot vagy akár teljes reménytelenséget is érezhetsz.

Szeretnéd, hogy a kapcsolatod ne csak néhány hétig vagy hónapig tartson? Kíváncsi vagy, hogyan lehet egy jól sikerült randiból olyan kapcsolat, amelyben mindketten jól érzitek magatokat?

Szinte minden kamasz életében eljön az a pillanat, amikor valamire nagyon vágyik – egy bulira, egy utazásra, egy új telefonra vagy egyszerűen több szabadságra –, de a szülők erre nemet mondanak. Ez frusztráló, sőt dühítő is lehet.

A depresszió nem egyszerű rosszkedv. Ez egy olyan állapot, amely legalább két hétig fennáll, és hatással van a hangulatra, a gondolkodásra, az alvásra és a mindennapi életre. Fontos megérteni: nem „hiszti” vagy gyengeség, hanem egy valós probléma, amivel foglalkozni kell.