Az életben szinte mindenki találkozik elutasítással. Nem vesznek fel egy csapatba, nem úgy sikerül egy felvételi, ahogy remélted, nem kapsz meg egy lehetőséget, vagy valaki, aki tetszik, nem érez ugyanígy irántad. Az elutasítás a mindennapi élet része lehet, és bár kellemetlen érzés, nem jelenti azt, hogy veled lenne valami baj.

Az elutasítottság érzete pont ellentétes az elfogadottság érzésével. Persze az elutasítottság nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem szeretnek, nem értékelnek vagy nem vagy elég fontos valakinek. Sokszor csak azt jelenti, hogy az adott időben, az adott szituációban, az adott személlyel kapcsolatban valami nem úgy alakult, ahogy szeretted volna.

Az elutasítás különösen erősen érintheti a kamaszokat, hiszen ebben az életkorban egyre fontosabbá válnak a baráti kapcsolatok, a közösséghez tartozás és az, hogy mások hogyan viszonyulnak hozzád. Egy kellemetlen megjegyzés, egy kihagyott program vagy egy visszautasított közeledés emiatt sokkal nagyobb jelentőségűnek tűnhet, mint amekkora valójában.

Elutasítás és az elutasítás kezelése

Az elutasítás fájhat. Ezt nem kell letagadnod vagy úgy tenned, mintha egyáltalán nem érdekelne. Lehet, hogy szomorú, csalódott, mérges vagy zavarodott leszel, és ezek teljesen érthető reakciók. Az első lépés ezért az, hogy ismerd fel és fogadd el a saját érzéseidet ahelyett, hogy azonnal megpróbálnád elnyomni őket.

Próbáld meg pontosan megfogalmazni, mi bánt. Lehet, hogy maga az elutasítás fáj, de az is lehet, hogy attól tartasz, mások mit gondolnak majd rólad. Előfordulhat, hogy nem is az elvesztett lehetőség a legrosszabb, hanem az az érzés, hogy nem vagy elég jó. Ezeket érdemes különválasztani, mert egyetlen visszautasításból nem következik, hogy általában véve kevésbé lennél értékes, tehetséges vagy szerethető.

• szomorúságot,
• dühöt,
• csalódottságot,
• zavarodottságot,
• kizártságot,
• frusztrációt,
• bizonytalanságot,
• vagy akár szégyent is.

Az is fontos, hogy ne hozz gyors következtetéseket. Ha például valaki nem válaszol az üzenetedre, abból még nem biztos, hogy az következik, hogy nem kedvel. Lehet, hogy elfoglalt, nincs kedve beszélgetni, vagy egyszerűen másképp használja a telefonját, mint te. A közösségi média pedig tovább erősítheti az elutasítottság érzését: egy kihagyott meghívás, egy nem kedvelt bejegyzés vagy mások közös programjának látványa könnyen azt az érzést keltheti, hogy mindenki más összetartozik, csak te maradsz ki.

Ne az elutasításból határozd meg önmagad!

Az egyik legfontosabb dolog, amit megtanulhatsz, hogy egy elutasítás nem egyenlő azzal, hogy „nem vagyok elég jó”. Ha valaki nem szeretne veled barátkozni, nem téged választ egy csapatba, vagy nem viszonozza a romantikus érdeklődésedet, az egy konkrét helyzetben meghozott döntés. Nem minősíti az egész személyiségedet.

Érdemes elválasztani egymástól a tényt és azt, amit gondolsz róla. A tény például az, hogy nem hívtak meg egy programra. Az már egy következtetés, hogy „senki sem szeret engem”. A kettő nem ugyanaz. Amikor nagyon rosszul érint az elutasítás, próbáld meg megkérdezni magadtól: „Biztosan tudom ezt, vagy csak most ezt érzem?” Ez segíthet abban, hogy ne egyetlen negatív élmény alapján értékeld saját magadat.

A kutatások szerint az úgynevezett elutasításérzékenység – vagyis amikor valaki különösen erősen számít elutasításra, könnyebben értelmez bizonytalan helyzeteket elutasításként, és erőteljesebben reagál rájuk – összefügghet szorongásos és depressziós tünetekkel, valamint a magányosság érzésével. Ez nem azt jelenti, hogy egy visszautasítás miatt automatikusan ilyen problémáid lesznek, hanem azt, hogy ha valaki rendszeresen és nagyon erősen éli meg az elutasítást, érdemes segítséget kérnie és megtanulnia másképp kezelni ezeket a helyzeteket.

Ne menekülj el minden új helyzet elől!

Az elutasítástól való félelem könnyen oda vezethet, hogy inkább meg sem próbálsz valamit. Nem jelentkezel egy versenyre, nem szólítod meg az új osztálytársat, nem jelentkezel a csapatba, vagy nem mondod el valakinek, hogy szívesen megismernéd jobban. Így valóban elkerülheted az elutasítás lehetőségét, de közben azokat a lehetőségeket is elveszítheted, amelyekből jó élmény vagy fontos kapcsolat születhetne.

Nem az a cél, hogy soha többé ne utasítsanak el. Ezt senki nem tudja garantálni. Inkább az a cél, hogy megtanuld: egy kellemetlen válasz után is képes vagy felállni és továbbmenni. Az elutasítás kezelése olyan készség, amely idővel fejlődhet. A kutatások szerint az elutasításérzékenység mértéke az évek során változhat, és serdülőkorból a fiatal felnőttkor felé haladva általában csökkenhet.

Mit tehetsz, ha elutasítottak?

Adj magadnak egy kis időt. Nem kell azonnal jól érezned magad. Beszélj valakivel, akiben megbízol, menj ki sétálni, hallgass zenét, sportolj, rajzolj vagy csinálj valamit, ami segít kiszakadni a helyzetből. A lényeg, hogy ne az elutasítás körül forogjon minden gondolatod.

Ha már egy kicsit megnyugodtál, gondold végig, mit tudsz tanulni a történtekből. Lehet, hogy semmit – egyszerűen csak nem működött az adott helyzet. De az is előfordulhat, hogy kaptál egy hasznos visszajelzést, amelyet később fel tudsz használni. Fontos azonban, hogy a tanulságkeresés ne forduljon önhibáztatásba.

• Ismerd el magadban, hogy rosszul esett az elutasítás.
• Ne következtess egyetlen eseményből arra, hogy „veled mindig ez történik”.
• Beszélj valakivel, akiben megbízol.
• Ne hasonlítsd folyamatosan magad másokhoz, különösen a közösségi médiában látottak alapján.
• Ha lehet, próbáld meg tanulságként kezelni a történteket, ne személyes kudarcként.
• Ne add fel automatikusan a céljaidat egyetlen visszautasítás miatt.
• Adj magadnak időt, majd próbálkozz újra, amikor készen állsz.

Mi van, ha nem tudsz túllépni rajta?

Van, amikor egy elutasítás után néhány napig rossz kedved van, aztán fokozatosan jobban leszel. Ha azonban egy visszautasítás hosszú időn keresztül meghatározza a gondolataidat, folyamatosan attól félsz, hogy mások elutasítanak, visszahúzódsz a barátaidtól, vagy egyre kevésbé mersz új dolgokat kipróbálni, érdemes segítséget kérni. Az elutasításérzékenység és a lelki nehézségek között kimutatható kapcsolat van, ezért nem érdemes egyedül küzdened vele.

Beszélhetsz egy szülővel, másik megbízható felnőttel, tanárral, iskolapszichológussal vagy pszichológussal. Segítséget kérni nem azt jelenti, hogy túl érzékeny vagy, hanem azt, hogy szeretnéd jobban megérteni és kezelni azt, ami történik benned.

Ne feledd: az elutasítás az élet része, de nem határozza meg az értékedet. Lehet, hogy most valaki nemet mondott, egy lehetőség nem sikerült, vagy egy kapcsolat nem úgy alakult, ahogy szeretted volna. Ettől még rengeteg más lehetőség várhat rád. Az elutasítás fájhat, de nem kell, hogy megakadályozzon abban, hogy újra próbálkozz, kapcsolatokat alakíts ki és elérd a céljaidat.