Egyik előző cikkünkben írtunk arról, hogy a pszichológusok már nem annyira szeretik a tipológiát, azaz nem szeretjük az embereket különböző típusokba osztani. Ugyanakkor megállapították, hogy mindenkire jellemzőek bizonyos vonások, de abban nagyon eltérünk, hogy milyen mértékben. Mik ezek a vonások?

Előtted az egész élet, ezek a legszebb éveid, most építhetsz nagy karriert - hányszor hallottad az utóbbi időben ezeket a szókapcsolatokat? Igen: lassan, de biztosan a végéhez közelednek a diákévek - kezedben egy szakmával, vagy egy sikeres felvételi után az egyetemi/főiskolai beiratkozáshoz szükséges dokumentumokkal, bizony az életed új korszaka kezdődik el.

Nem tudod, nem érted mi történik veled. Megmagyarázhatatlan rossz érzések nehezítik meg a mindennapjaidat: reggelente gyomorgörccsel ébredsz, még el sem kezdődött a nap, de már azt várod, hogy vége legyen, semmi sem tölt el örömmel, motiválatlan, elégedetlen és ingerült vagy.

Közöny - neked mennyire van jelen az életedben? Mert bizonyos mértékben jelen van, hiszen a mindennapos stressz, a csalódások, a kiábrándultság eredményeképpen előfordulhat, - és szakértők szerint természetes jelenség - hogy közönyös periódusokat élsz meg. Csak az nem mindegy, hogy ez meddig tart.

"Emlékszel a ghosting-ra? Igen, az a bosszantó randevúzási trend, ami azt jelentette, hogy a nem elkötelezett szerelmesek úgy érezték, rendben van, ha néhány randevú után felszívódnak, és nem válaszolnak az üzenetekre. Nos, itt az újabb randevúzási trend. A zombieing, vagyis az, amikor a felszívódott randipartnerek visszatérnek, és magyarázat nélkül újra megjelennek egy pimasz mizu-val.

Teljesen lemaradtál! Ez a mondat sokkal több félelmet kelt sok tinédzser szívében, mint szinte bármi más. Sőt, néhány tinédzsert annyira zavar, hogy valamiről lemaradnak, hogy még egy külön szó is van arra az érzésre, amelyet a gyomrukban éreznek ilyenkor: FOMO.

Nem és nem: nem sikerül semmi úgy, ahogy azt te szeretnéd. Készülsz, küzdesz, mindent megteszel - aztán kudarcot vallassz: nem azt kapod, amire számítottál. Csalódott vagy, dühös és kétségbeesett. Ezért kár volt törni magad! Nem! Nem volt az! Miért? Furcsán fog hangzani, de a kudarc kiváló tanítómester.

A kortárs nyomás az ugyanazon társadalmi csoporton belüli emberek által gyakorolt befolyás. A kortársak nyomását általában negatív színben képzelik el, de valójában ez nem mindig rossz. Az elfogadható csoportnormák megismerése pozitív része lehet a másokkal való együttélés és szocializáció megtanulásának. De mi is ez?

A társfüggő szót gyakran használják olyan emberekre, akik állandóan párkapcsolatban élnek. De mit is jelent valójában a társfüggő – és tényleg olyan rossz?

Globesity – hallottad már ezt a szót? A tömeges elhízásra utaló kifejezés elsőként egy 2001-es WHO jelentésben szerepelt, kifejezve azt a jelenséget, ami a fogyasztói társadalmakban figyelhető meg, és a kezelése hatalmas kihívást jelent még ma is. Az elhízás egyre fiatalabb korban és egyre növekvő arányban fordul elő, komoly népegészségügyi kockázatai és következményei vannak.

Mindannyian kialakítottunk egy képet magunkról, a saját értékeinkről és hibáinkról. Ugyanakkor a szemünk előtt lebeg közben egy másik kép is, méghozzá az, amivé válni szeretnénk. Mikor lehet ebből a kettősségből probléma?

Neked mi jut az eszedbe az egyedüllétről? A negatív töltetű magány, elszigeteltség, kirekesztettség, vagy éppenséggel a csönd, a feltöltődés, az énidő, a megnyugvás, és a feltöltődés? Remélhetőleg az utóbbi. Nem kell amiatt szégyenkezned, ha szeretsz egyedül lenni, hiszen nem mindenki élvezi a társas programokat, találkozásokat, pörgős hétköznapokat.

Hiszed vagy sem, de téged is nap mint nap befolyásolnak - sokszor anélkül is, hogy az feltűnne a számodra. Számtalan olyan hatás ér, ami befolyással lehet a gondolkodásmódodra, a döntéseidre.

Nem volt egyszerű minden áldott nap ugyanazt látni, hallani, átélni. Nem volt egyszerű a folyamatos kiabálások, veszekedések, fejetlenség elől elmenekülni és megpróbálni “normális” életet élni.

Kamaszkorban éppen a változások és próbálgatások időszakát éled, ami nagyon helyes. Ebben a korban teljesen normális, hogy keresed önmagad, próbálod meghúzni a saját határaidat és kialakítani az önálló felnőtt identitásodat.