A dolgoknak mindig csak a borús oldalát látod? Igaz az, hogy ne legyünk túlzottan optimisták? Mi a különbség a realisztikus és az optimista között?

Pesszimizmus = boldogtalanság?

Pesszimistának nevezzük azt az embert, aki a dolgoknak a rossz oldalát látja meg elsősorban, aki aggodalmaskodik. A félig teli pohár szerinte azt jelenti, hogy a felét már megittuk, hamarosan el fog fogyni. Ha egy pesszimista embert megszólítja valaki a kávézóban és megdicséri a ruháját, akkor gyanakvóan azt fogja keresni, hogy mit akar tőle.

A pesszimizmus pedig boldogságunk útjában áll. Egyszerűen azért, mert a boldogság állapotában megelégszünk azzal, ami van. Örülünk annak, hogy most a medence partján napozunk. A pesszimista ember előre aggódik azon, hogy az időjárás jelentés esőt mondott és délután várhatóan esni fog. Így nincs lehetősége átélni a pillanatot, hiszen az agya zakatol az aggodalmak körül. Ebben a körforgásban nincs pihenő.

A pesszimista ember nehezen bízik másokban és önmagában. Ha elindulnak egy versenyen, akkor a pesszimista az utolsó helyek egyikére rakná magát, mert nem hiszi, hogy jobb eredményt is elérne. Illetve fél a csalódástól, hogy ha rosszabb helyre kerülne, mint azt előre jósolta, akkor nem tudna a csalódottság érzéssel mit kezdeni. Így ha a középmezőnyben ér be, örülni fog, mert azt hitte, hogy utolsóként. A túlzottan optimista ember viszont túlbecsülheti a saját teljesítményét. Realista emberünk viszont a valóságot veszi alapul, célt tűz ki, amit próbál megvalósítani.

A pesszimista karakter megpróbál felkészülni a váratlan veszélyekre. Mindenre. Ez azért veszélyes csapda, mert nem lehet. Aggódhatunk előre azon, hogy mi lesz, a múltat pedig borúsnak látja.

Optimizmus

Az optimista ember arra gondol, hogy „de jó, még a pohár fele tele van”. Sokkal kényelmesebb, szebb az élet optimistaként, ugyanakkor tényleg fel kell készülnünk a várható nehézségekre. A túlzott optimizmus csapdája az, hogy túlértékelhetjük erőforrásainkat és váratlanul érhet minket egy-két helyzet. Tehát nem nézem végig, ahogy kiürül a pohár, miközben végig arra gondolok, hogy de jó, még mindig van.

Igen, örülhetek neki, hogy még van, de közben felkészülök arra, hogy el fog fogyni, ez már egy realisztikusabb, valósághoz közelebb álló viselkedés. Tudomásul veszem a jelen helyzetet és ehhez alkalmazkodom, vagy változtatok valamit, hogy számomra jó legyen. Tehát az optimizmus is lehet túlzó, mint a pesszimizmus.

Teljes egészében realisták nem tudunk lenni, mert az ember szubjektív lény, érzésink átszínezik a cselekvéseinket. De abban megkönnyíthetjük a magunk dolgát, hogy felfedezzük a dolgok jó oldalát is. A legsikeresebb emberek arról számolnak be, hogy a kudarcaikat ők nem pesszimistán látják, nem arra gondolnak, hogy „már megint nem sikerült valami”, hanem arról, hogy „ebből mit tanulhatok”. Tehát realista abban, hogy a problémát elfogadja, de optimista, hogy meg tudja úgy változtatni, hogy az számára jó legyen.

(KamaszPanasz - Börcsök Gyöngyi, pszichológus)