Teljesen lemaradtál! Ez a mondat sokkal több félelmet kelt sok tinédzser szívében, mint szinte bármi más. Sőt, néhány tinédzsert annyira zavar, hogy valamiről lemaradnak, hogy még egy külön szó is van arra az érzésre, amelyet a gyomrukban éreznek ilyenkor: FOMO.

„Lekapcsoltam a lámpát? Holnap miből írunk? Vajon felszólít a tanár? Mit szólnak a többiek a ruhámhoz? Mi lesz akkor, ha…? Úristen otthon hagytam a telefonomat, mi lesz?” Ha csak az egyik probléma is zavar téged, elmondhatjuk, hogy nálad is megjelenik a nyugati kultúrára olyan nagyon jellemző aggódás. De miért és mit tehetünk ellene?

Nem és nem: nem sikerül semmi úgy, ahogy azt te szeretnéd. Készülsz, küzdesz, mindent megteszel - aztán kudarcot vallassz: nem azt kapod, amire számítottál. Csalódott vagy, dühös és kétségbeesett. Ezért kár volt törni magad! Nem! Nem volt az! Miért? Furcsán fog hangzani, de a kudarc kiváló tanítómester.

Te mennyire vagy kockázatvállaló? Direkt keresed a kihívásokat és próbára teszed a képességeidet, vagy mikor mit hoz az élet, azt oldod meg? Szereted a nehéz feladatokat vagy inkább a biztonságra játszol? A barátaid könnyen belevisznek rázós helyzetekbe, vagy felelősségteljesen elveted azokat az ötleteiket, amelyek veszélyesnek tűnnek?

Globesity – hallottad már ezt a szót? A tömeges elhízásra utaló kifejezés elsőként egy 2001-es WHO jelentésben szerepelt, kifejezve azt a jelenséget, ami a fogyasztói társadalmakban figyelhető meg, és a kezelése hatalmas kihívást jelent még ma is. Az elhízás egyre fiatalabb korban és egyre növekvő arányban fordul elő, komoly népegészségügyi kockázatai és következményei vannak.

Mindannyian kialakítottunk egy képet magunkról, a saját értékeinkről és hibáinkról. Ugyanakkor a szemünk előtt lebeg közben egy másik kép is, méghozzá az, amivé válni szeretnénk. Mikor lehet ebből a kettősségből probléma?

Mi is pontosan az intuíció? Ez egy olyan képesség, mely segítségével érvelés nélkül is „tudunk” valamit, vagy legalábbis van egy megérzésünk. De miben lehet ez a képesség a segítségedre? És van valamilyen tudományos magyarázat mögötte?

Az én-idő divatos fogalom manapság, ami felhívja a figyelmünket arra, hogy jusson időnk saját magunkra is. Csak magunkra, és csakis minőségi időben mérve. Amikor kizárólag azzal töltjük a perceket (szerencsés esetben órákat vagy akár egy egész napot), amivel mi szeretnénk, amit mi választottuk, ami rólunk és értünk szól.

Mindannyian ismerjük azt a bizonyos kényelmetlen érzést egy-egy helyzetben. Lehet, hogy izgulsz, amikor új emberrel találkozol, vagy izzad a tenyered, ha nyilvánosan kell beszélned. Az ilyen helyzetek rémisztőek lehetnek, de van, akinél már fóbiáról beszélhetünk.

Hiszed vagy sem, de téged is nap mint nap befolyásolnak - sokszor anélkül is, hogy az feltűnne a számodra. Számtalan olyan hatás ér, ami befolyással lehet a gondolkodásmódodra, a döntéseidre.

Nagyon félek, és egyben undorodom a pókoktól. Ha meglátok egyet a szobámban, meg se merek mozdulni. Mit tegyek, hogy ne féljek ennyire tőlük? Lehet egyáltalán ez ellen valamit tenni? Válogatás a KamaszPanasz Szakértő válaszol rovatának kérdéseiből.

Kamaszkorban éppen a változások és próbálgatások időszakát éled, ami nagyon helyes. Ebben a korban teljesen normális, hogy keresed önmagad, próbálod meghúzni a saját határaidat és kialakítani az önálló felnőtt identitásodat.

Moliere művében Argan egész életét kitölti az, hogy betegségeket képzel, és orvosról orvosra jár. Semmi másban nem hisz, csak az orvosokban és orvosságokban. A mű a 17. században íródott, de „képzelt” betegekkel ma is találkozhatunk.

Olyan depis vagyok. Túl könnyen kicsúszik ez a mondat a szánkon, anélkül, hogy tudatában lennénk, hogy mi is a depresszió. A levertség depresszió? A szomorúság, bánat, gyász érzése depresszió lenne? A klinikai esetek és a hétköznapi levertség között nagy különbségek vannak.

Akármilyen is az időjárás, bármilyen rosszkedvűek a barátaid, a családod, vagy a kollégáid, próbálj ki néhány módszert, hogy megelőzhesd a lehangoltságot, és árassz egy kis napfényt az energiáddal!

Búcsúztassuk az óévet rossz szokásaink elhagyásával, köszöntsük az új esztendőt új szokások felvételével? Miért fogadjunk meg bármit is? Hogyan tartsuk meg?

Az élet nem csak vidám és örömteli percekből áll. Ha néha elfog a szomorúság, azt is fogadd el. Most ez van. Egyszer fent, máskor lent. A harmóniába ez is beletartozik.

Tizenkettedik osztályba lépve itt az ideje elgondolkodni, hogy kit merre visz az útja, hol tanul tovább. Cikkünkben a pszichológussá válás útját vesszük végig.

“Hétvégén kirándulás, biztos zuhogni fog az eső egész nap… Meg fogok ázni, a cipőm is tönkremegy, este már be is lázasodom és tüdőgyulladásom lesz… Nem is megyek sehová…”

A pasik szeretik a cirógatást – akár az egójukról, akár a hímtagjukról van szó. De tudnod kell, hogyan bókolj nekik, és hogyan szerezz örömet ezzel.