Gátja lehet-e egy sportoló pályafutásának, ha valamilyen káros szenvedély rabja? Nyilvánvaló, hogy az ő szervezetüket is ugyanúgy károsítja a dohányzás, ennek ellenére szép számmal vannak nem éppen példás életet élő, mégis egykor vagy jelenleg csúcsra jutott sportolók. Gondoljunk csak az aranylabdás, világ-és európabajnok Zinedine Zidane-ra.

Szükséges egy élsportolónak a pályán kívül is példamutató életmódot folytatnia? Van, aki szerint elég az, ha a meccsek, versenyek alatt bizonyítja tehetségét, szorgalmát, és a sípszó után már az ő magánügye, hogy mivel rombolja a szervezetét. Mások viszont teljesen érthető módon a nap 24 órájában elvárják, hogy egy olyan ember, aki milliók - köztük sok gyerek és kamasz - példaképe, a pályán kívül is méltó legyen az őt körülvevő dicsfényre.

Egy holland tanulmány szerint a sportteljesítményt mintegy 15-20 százalékkal veti vissza a dohányzás. Hiába bizonyították be nemegyszer a dohányzás negatív hatását, a sportolók és klubjaik között kötött szerződésekben nemigen találkozni olyan kitétellel, ami tiltaná ezt a káros szenvedélyt. Hazánkban a legnevesebb kézilabdázóink között is találunk dohányzó játékosokat, Görbicz Anita szívpanaszait orvosai szerint valószínűleg a dohányzás okozta. A férfi válogatottból köztudottan Iváncsik Tamás rabja e szenvedélynek.

Cigis, piás focisták

A 90-es évek közepén volt pályája csúcsán Váczi Zoltán, a magyar labdarúgás egykori fenegyereke. A dohányzást soha nem hagyta abba, rendszeresen 2-3 csomaggal szívott el naponta. Elmondása szerint biztos jobb lehetett volna az ital nélkül, bár ezt nem lehet bebizonyítani, Váczi úgy tartja az alkoholfogyasztás együtt jár az élsporttal. Gyakran ment másnaposan, sőt, részegen meccset játszani, amit többször éreztek is rajta, de ennek ellenére teljesítménye mindvégig átlagon felüli volt.

A már említett Zidane mellett, - aki egykor még egy dohányzás elleni kampány fő arca is volt - szinte minden nagy futballnemzet aktív és visszavonult képviselői között találunk példát cigarettázó labdarúgókra. Az angol válogatott és a Manchester United kiválóságát, Wayne Rooneyt egy Las Vegas-i medencében kapták lencsevégre - cigivel a kezében. A már korábban visszavonult honfitársa, Paul Gascoigne egyszer odáig ment, hogy egy mérkőzés szünetében az öltözőben elszívott egy cigit és lenyomott egy felest, amiért a bíró nem engedte vissza a pályára. A világ legjobb focistájának tartott, jelenleg hazája, Argentína válogatottját irányító Diego Maradona csak akkor kezdett el dohányozni, amikor visszavonult a profi futballtól. Igaz, akkor viszont igyekezett bepótolni az „elvesztegetett" éveket. Ennek eredményeként 2004-ben tüdőszanatóriumba is került légzésproblémái miatt.

(Itt olvashatsz még olyan labdarúgókról, akiknek zűrös magánélet kísérte fényes karrierjüket: Katt a teljes cikkre!)

Az izmoknak sem tesz jót, de...

A testépítő sport sem mentes a füstölgő "renitensektől", gondoljunk csak Arnold Schwarzenegger híres jelenetére a Pumping Iron című filmben: a versenyen aratott győzelme után a rengeteg, diéta alatt tiltott étel után egy jointot is elszívott. Idősebb korában pedig a szivarozás rabjává vált, amit cseppet sem próbált leplezni a sajtó és rajongói előtt. Arnold és a füves cigi - még versenyzőként:

Markus Rühl az egyik legnagyobb méretekkel rendelkező testépítő, Németország fiataljainak sokasága tekinti példaképének. Vajon tudják-e, mit csinál egy fárasztó bevásárlás végeztével, miután megtöltötte a csomagtartót egészséges és tápláló ételekkel? "Természetesen" rágyújt.

Talán így már nem is tűnik annyira értékesnek két évtizedes versenyzői pályafutása?

Te mit gondolsz erről a témáról? Szólj hozzá a fórumban!

(Sz. Sz.)