Izeg, mozog, nem figyel - avagy a hiperaktivitás
A hiperaktivitást a köznyelv gyakran a rossz gyermek szinonimájának tartja, pedig korántsem erről van szó. Egyáltalán nem minden rosszalkodó gyermek hiperaktív!
A betegség teljes neve - figyelemhiányos hiperaktivitás zavar - már többet elárul a probléma valós jellegéről. A hiperaktivitás tüneteit elsőként egy Hoffman nevű orvos írta le. Későbbiekben "minimal brain damage"-nek (kisebb agyi károsodásnak) is nevezték ugyanezt, feltételezve, hogy minimális agyi károsodások állnak a probléma hátterében. Ezt a további vizsgálatok azonban nem támasztották alá, ugyanis az esetek többségében nem sikerült kimutatható eltérést igazolni az agyban.
Jellemzően az első tünetek már kisgyermekkorban kezdődnek, megnehezítve az óvodai beilleszkedést, de a súlyosabb problémák az iskolakezdésnél jelentkeznek. Többnyire nevelési tanácsadók, házi gyermekorvosok irányítják szakrendelésre a problémás gyerekeket.
| Valóban hiperaktív? |
| A betegség megállapításához a szülőktől nyert adatokon túl szükség van a tanárok által adott jellemzésekre, hiszen a gyermek viselkedése a különböző környezetben, különböző szituációkban igen eltérő lehet. Ki kell zárni egyéb betegségek lehetőségét (érzékszervi betegségek, értelmi fogyatékosság, stb.). Emellett kérdőívek, különböző skálák, illetve a viselkedés megfigyelése segítik a diagnózis felállítását. |
Az iskoláskorúak között a hiperaktivitás előfordulása 2-5 százalék. A fiúknál háromszor gyakoribb, mint a lányoknál. A statisztikák - mint oly sok esetben - itt is csalókák lehetnek, mert az igazsághoz tartozik az is, hogy fiúknál a környezet toleranciája alacsonyabb, hamarabb fordulnak orvoshoz vele, míg lányoknál a figyelemhiány tovább maradhat rejtve. Mindenesetre a kezelt betegek között a fiúk aránya jelenleg még magasabb, számuk mintegy ötszöröse a lányokénál.
A betegség pontos oka még nem ismert. Egyre több adat szól a genetikai eredet szerepe mellett, bár valószínűbb, hogy genetikai és környezeti hatások együttese felelős a tünetek megjelenéséért. Egypetéjű ikrek között az előfordulása gyakoribb, és a vér szerinti szülők között is gyakran fordul elő valamilyen pszichiátriai betegség.
Milyen jelek figyelmeztetnek a hiperaktivitásra?
Figyelemzavar: A betegség vezető tünete a figyelmi funkciók zavara. Az érintett gyerekek nem tudnak kitartóan egy dologra koncentrálni, apró, lényegtelen dolgok is könnyen elterelik a figyelmüket. Nem képesek a fontos és a lényegtelen dolgokat megkülönböztetni, emiatt emlékezetük is csökkent, a napi feladatokban feledékenyek, gyakran elhagyják dolgaikat.
A csapongó figyelem következménye, hogy cselekedeteik is szertelenebbek, célszerűtlenek, változékonyak kortársaikhoz képest. Eredeti terveiktől, feladataiktól könnyen elterelhetőek, ezért egy idő után már maguk is kerülik a jelentősebb koncentrációt igénylő feladatokat. Tényleges értelmi képességeik alatt teljesítenek, teljesítményük erősen hullámzó.
Hiperaktivitás: Másik fontos alaptünet a hiperaktivitás. Folyamatosan nyüzsögnek, "izegnek-mozognak", nyugtalanok, többnyire fegyelmezetlenek. Ezért és fejletlenebb mozgásaik irányítása miatt több baleset éri őket. A szociális normákat képtelenek betartani: nem tudnak várni, mások mondandójába vágnak, sokat beszélnek spontán is, ilyenkor túl hangosak, összességében nehezen kezelhetőek.
Mindezek miatt közösségekbe beilleszkedésük nehézkes, sokszor sikertelen, az iskola támasztotta követelményeknek gyakran képtelenek megfelelni. Érzelmileg többnyire labilisak (változékony a hangulatuk: egyszer boldogok, másszor idegesek és türelmetlenkedőek), gyakoriak a dühkitörések, a beilleszkedési problémák miatt a közösség gyakran kirekeszti őket, ez önértékelési problémákhoz vezethet, mely végül tovább ronthatja a tüneteket.
(Forrás: WEBBeteg)
