Lehet, hogy unalmasnak tűnik olykor 1-2 ünnepünk vagy családi hagyományunk, de mégis van értelme. Vajon mi? Miért ragaszkodunk a hagyományokhoz?

Az ünnepek kisgyermekként nagyon egyszerűnek tűnnek: rengeteg finom étel, sok-sok tradíció, várakozás, és meglepetés - erről szólt az egész. Ám ahogy telnek az évek, a karácsonyra és az ünnepekre való készülődés is sokkal inkább stresszesebb lesz, mint meghitt. Rengeteg házi feladat, ajándékötletek (amikről nem tudjuk, hogy jók-e vagy sem), családi veszekedések és összekapások. Ezek az incidensek elvehetik a karácsony igazi szellemét.

A kamaszkor gyakran a teljesítményről, az iskolai elvárásokról és a bizonyítási kényszerről szól. Ebben a nyomásban könnyen háttérbe szorul mindaz, ami valódi feltöltődést ad. A játék azonban nem életkorfüggő tevékenység: ugyanolyan értékes lehet tizenévesként, mint kisgyerekként. Lehetőséget kínál arra, hogy valaki átmenetileg kilépjen a mindennapi feszültségekből, és megtapasztalja az alkotás, a szabadság és a könnyedség élményét. (x)

Légy őszinte: te tudsz bűntudat nélkül enni, és elégedetten felállni az asztal mellől? Reméljük, a válaszod: igen. A médiában sugallt üzenet, miszerint csak a karcsúság jelentheti a szépséget és a sikert, elsősorban a te korosztályod étkezési szokásait befolyásolja károsan. Emiatt fiatal lányok és nők - sőt napjainkban már a fiúk, férfiak - tízezrei szenvednek a táplálkozási és testképzavarok miatt.

Te mennyire vagy erős? Nem fizikai értelemben, hanem a reménytelennek tűnő helyzetekben? Mi az, ami segít abban, hogy felülkerekedve a problémákon megbirkózz a krízisekkel, csapásokkal, traumákkal? Képes vagy a megpróbáltatások által fejlődni, növekedni, vagy megadod magad és sodródsz egyre messzebb és messzebb a céljaidtól?

Nem mondtad el otthon, hogy nem sikerült a felelésed vagy újra kell ismételni a vizsgádat? Elhallgatsz egy számodra is kellemetlen információt a barátaid előtt? Az általunk megkérdezett szakértő azt mondja: a csalódástól vagy annak elkerülésétől való félelem és a sorsközösség határozza meg, hogy a titok felfedődik vagy rejtve marad.

Teljesen lemaradtál! Ez a mondat sokkal több félelmet kelt sok tinédzser szívében, mint szinte bármi más. Sőt, néhány tinédzsert annyira zavar, hogy valamiről lemaradnak, hogy még egy külön szó is van arra az érzésre, amelyet a gyomrukban éreznek ilyenkor: FOMO.

Bármilyen betegségről hallasz, azonnal vizsgálgatni kezded magad, és a tüneteket sorra észleled? Ha valaki eltüsszenti magát a közeledben, pár perc múlva már úgy érzed, be is lázasodtál? Ha köhögni kell, már a tüdőrák jeleként fogod fel, és azonnal keresgélni kezded a neten a túlélési esélyekről szóló cikkeket? Akkor lehet, hogy hipochonder vagy!

Mostanság a halál tabu téma. Ha lehet, kerüljük, hogy beszélni kelljen róla. Amennyiben mégis kimondani kényszerülünk, talán kicsit beleborzongunk, félünk, ha túl sokat emlegetjük, talán bevonzzuk a „kaszást”.

Az ijesztő filmek nézése sokkal többet nyújthat, mint egy jó ijesztgetés, segíthet a stressz és a szorongás enyhítésében is. (Igen, valóban.)

A Netflixen futó Wednesday sorozat óriási sikert aratott a tinik körében. A sötét humor, a misztikus hangulat és a kívülálló főhős karaktere sok fiatal szívéhez közel áll. De vajon milyen hatással van mindez a kamaszokra a testi és lelki egészség szempontjából?

Jól beszélgetni nem annyira magától értetődő, mint azt elsőre gondolnánk. De a készség könnyen fejleszthető, szinte bárki jó beszélgetőpartnerré válhat.

Nehéz bármit mondani, amikor a barátod egy szerettét gyászolja. Nem tudhatod, hogy ilyenkor mit kell tenni vagy mondani. Attól tartasz, hogy valami rosszat mondasz, és a barátod ettől elhagyatottnak, magányosnak érzi magát éppen akkor, amikor a legnagyobb szüksége lenne valakire?

Zavar, ha megnézi a barátodat vagy barátnődet a többi ember? Ki nem állhatod, amikor a kedvesed a volt párjáról beszél? Ha a válaszod a fenti kérdésekre igen, akkor nagyon úgy fest, hogy féltékenységben szenvedsz. Hogyan küzdheted le az érzést?

A kellő odafigyelés és a tudatosság segíthet abban, hogy a kiégést megelőzzük. A jelenség első számú okozója, a stressz csökkentése már csak azért is emberpróbáló feladat, mivel a leginkább akkor van rá szükségünk, amikor azt gondolnánk, hogy erre aztán igazán nincs most időnk. A kiégés veszélyeztetettjeinek azonban egyet biztosan szem előtt kell tartaniuk: arra van időnk, amire szakítunk.

Moliere művében Argan egész életét kitölti az, hogy betegségeket képzel, és orvosról orvosra jár. Semmi másban nem hisz, csak az orvosokban és orvosságokban. A mű a 17. században íródott, de „képzelt” betegekkel ma is találkozhatunk.

„Lekapcsoltam a lámpát? Holnap miből írunk? Vajon felszólít a tanár? Mit szólnak a többiek a ruhámhoz? Mi lesz akkor, ha…? Úristen otthon hagytam a telefonomat, mi lesz?” Ha csak az egyik probléma is zavar téged, elmondhatjuk, hogy nálad is megjelenik a nyugati kultúrára olyan nagyon jellemző aggódás. De miért és mit tehetünk ellene?

Meg akarsz felelni a szüleidnek, a tanároknak, a barátaidnak - a számodra fontos embereknek. A “Meg fogod nyerni!’ “Neked ezt tudni kell!”, ”Te jobb vagy, nem hibázhatsz !” - kijelentések általában biztatásképpen hangzanak el, de a vállaidra mégis hatalmas terhet raknak vele.

A WHO adatai alapján minden negyvenedik másodpercben öngyilkosság miatt hal meg valaki a világon. A szörnyű statisztikai adat mögött személyes tragédiák, megbicsaklott sorsok, a vélt kilátástalanságból a biztos halálba menekülő emberek, összeomló családok állnak - ami egyben korjelzője is társadalmunk állapotának. Szeptember 10. - Az öngyilkosság megelőzésének világnapja.

“Már öt perce haza kellett volna érnie - biztos történt vele valami szörnyűség, lehet, hogy balesetet szenvedett?” “Nem veszi fel a telefont! - már nem is akar beszélni velem” “Miért nevetgél azzal a fiúval? - biztosan megcsal!” “Behívott az igazgató - biztos ki akar rúgni az eldobott csokipapír miatt!?” “Nem is köszönt - az életem csőd, senki sem szeret, mindennek vége!”