Nem tudod, nem érted mi történik veled. Megmagyarázhatatlan rossz érzések nehezítik meg a mindennapjaidat: reggelente gyomorgörccsel ébredsz, még el sem kezdődött a nap, de már azt várod, hogy vége legyen, semmi sem tölt el örömmel, motiválatlan, elégedetlen és ingerült vagy.

Közöny - neked mennyire van jelen az életedben? Mert bizonyos mértékben jelen van, hiszen a mindennapos stressz, a csalódások, a kiábrándultság eredményeképpen előfordulhat, - és szakértők szerint természetes jelenség - hogy közönyös periódusokat élsz meg. Csak az nem mindegy, hogy ez meddig tart.

Ne aggódj, másnak is rossz! Lehetne ettől rosszabb is! Fel a fejjel! Csak pozitívan! - te is nap, mint nap hallod másoktól - vagy éppenséggel mondod másoknak - ezeket a biztató mondatokat.

Voltál már magányos? Nem, most nem a szimpla egyedüllétre gondolunk, hanem arra a kínzó érzelmi állapotra, amikor erőteljes ürességet, kirekesztettséget érzel, ami elvág és elidegenít mindenkitől. Arra az érzésre, amikor hiába van a közvetlen közeledben annyi ember, mégis kívülállónak érzed magad.

Nem tudsz ellent mondani másoknak? Nem tudod szüleidnek, barátaidnak elmondani, hogy valójában mit gondolsz? Amit te szeretnél, azt valahogy soha sem sikerül véghezvinni. Miért?

Teljesen lemaradtál! Ez a mondat sokkal több félelmet kelt sok tinédzser szívében, mint szinte bármi más. Sőt, néhány tinédzsert annyira zavar, hogy valamiről lemaradnak, hogy még egy külön szó is van arra az érzésre, amelyet a gyomrukban éreznek ilyenkor: FOMO.

„Lekapcsoltam a lámpát? Holnap miből írunk? Vajon felszólít a tanár? Mit szólnak a többiek a ruhámhoz? Mi lesz akkor, ha…? Úristen otthon hagytam a telefonomat, mi lesz?” Ha csak az egyik probléma is zavar téged, elmondhatjuk, hogy nálad is megjelenik a nyugati kultúrára olyan nagyon jellemző aggódás. De miért és mit tehetünk ellene?

Sírni, vagy nem sírni? Ez itt a kérdés… Valóban. Azt, hogy miért sírsz, bánatodban könnyű megmagyarázni… Sírsz mert elvesztettél valakit, valamit.

Nincs szerencséjük azoknak, akik érzelmileg éretlen szülő mellett kénytelenek felnőni, mert nagyon magányosan töltik életük ezen szakaszát, megtanulva, hogy kizárólag csak magukra számíthatnak.

Mint tudod, akkor kerülsz mókuskerékbe, ha kifogysz az ötletekből és a motivációból. Például ez lehet az eredménytelenség. Ha többet dolgozol, akkor sem tudsz semmi használhatót elérni. Miközben dolgozik az ember, alkalmanként mókuskerékbe kerülhet (különösen akkor, amikor egyfolytában dolgozik, pihenés nélkül). Ilyenkor hosszú napokat is eltölthetünk a számítógép előtt úgy, hogy semmit nem alkotunk. Elég frusztráló tud lenni.

Az én-idő divatos fogalom manapság, ami felhívja a figyelmünket arra, hogy jusson időnk saját magunkra is. Csak magunkra, és csakis minőségi időben mérve. Amikor kizárólag azzal töltjük a perceket (szerencsés esetben órákat vagy akár egy egész napot), amivel mi szeretnénk, amit mi választottuk, ami rólunk és értünk szól.

Gyermekbántalmazás. Egy probléma, amiről nem csak beszélni kell, hanem tenni is kell ellene, méghozzá minél gyorsabban és hatékonyabban. A jelenség sajnos nem egyedi, naponta szenvednek el gyerekek testileg-lelkileg az egész életükre kiható súlyos sebeket, mert nem kapnak elegendő figyelmet a környezetüktől. Mert, ha kapnának, akkor lenne, aki közbeléphetne: szomszéd, rokon, tanár, védőnő, orvos, ismerős.

Mindannyian ismerjük azt a bizonyos kényelmetlen érzést egy-egy helyzetben. Lehet, hogy izgulsz, amikor új emberrel találkozol, vagy izzad a tenyered, ha nyilvánosan kell beszélned. Az ilyen helyzetek rémisztőek lehetnek, de van, akinél már fóbiáról beszélhetünk.

Nagyon félek, és egyben undorodom a pókoktól. Ha meglátok egyet a szobámban, meg se merek mozdulni. Mit tegyek, hogy ne féljek ennyire tőlük? Lehet egyáltalán ez ellen valamit tenni? Válogatás a KamaszPanasz Szakértő válaszol rovatának kérdéseiből.

Minden perced mértani pontossággal van beosztva. Az ébredéstől az elalvásig megszokott rend szerint telnek a napjaid. Iskola, tanulás, szakkör, korrepetálás, edzés, verseny, otthoni teendők - nincs időd a tétlenségre. Alig jársz el a barátokkal bulizni, alig beszélgetsz a szüleiddel (te sem érsz rá, ők sem érnek rá), hajtod magad előre.