A makacs viselkedés csapdája
- hirdetések -
A vélemény
Aki makacsul mond ellent, az mindenképpen szeretné hangsúlyozni a saját véleményét. A saját 
hangját szeretné hallatni, mert ha nem hangoztatja, akkor úgy érzi, hogy nincs is véleménye. Tehát ezzel el is jutottunk a makacs nemet mondás mély pszichodinamikájához, mozgatórugójához: belül bizonytalanság-érzése van, csak azáltal érzi magát valakinek, ha ellenkezhet.
Van olyan időszak az ember életében, amikor ez természetes: igen, a kamaszkorban. Akkor, amikor az ember fiának, lányának meg kell találnia önmagát, ki kell alakítania a saját véleményét a világról, és el kell szakadnia a szülők véleményétől. Így teljesen természetes és elfogadott (bár a szülők nem örülnek neki), hogy a kamasz, kamaszodó fiatal makacsul felesel a szüleivel, lázad ellenük és semmivel sem ért egyet.
Akkor hol a probléma?
Mint minden dologgal az életünkben, ebben az esetben is az a probléma, ha a fentiek nem változnak az idővel. A felnőtté válás rögös útján a személyiség fejlődésének nagy kihívása, hogy elviselje azt, ha téved, elviselje azt, hogy mások olykor más véleményen vannak, és joguk van hozzá, hogy mást gondoljanak.
A makacs nemek csapdája, Alexander Oakwood szerint az, hogy az ember mindenáron függetlennek akarja magát látni, de nem ismeri fel azt, hogy a nemet mondás is a másoktól való függés egy formája: az ellenkezőjét mondjuk annak, amit a többiek, csak azért, hogy bizonyítsuk, van saját véleményünk. Ha ezen a logikán haladunk, akkor ha nincs „ellenfelünk”, nincs véleményünk. Ezért nevezi Oakwood függésnek.
Miért veszélyes ez?
Az elvetemült „akkor is bebizonyítom, hogy igazam van” hangulatban figyelmen kívül hagyjuk az ellentmondásokat. A részletek és a tények nem számítanak, és az érzelmek kerekednek felül. Így az önbecsülésünk, a magabiztosságunk nem a saját tapasztalatainktól függ, hanem folyton más emberek visszajelzéseitől. Ez az, ami igazán veszélyes. Önbecsülésünket mások véleményének elutasítására alapozzuk.
A megfontolt nem
A fentiek után adódik a kérdés, hogy akkor mikor mondjuk helyesen a nemet. A beszélgetés, vita célja egy közös álláspont kialakítása. Az egyezkedés során természetesen a tények ismeretében adódik az, hogy nem értünk egyet, ez az „egyeztető nem”. Ez a nemet mondás azonban mentes az önigazolás kereséstől, az ellenséges érzelmektől.
Talán abban fogható meg a két „nemet mondás” különbsége, hogy az egyik makacsul tagad, és az indulatok a másik személyének szólnak, míg az „egyeztető nem esetén” a nem a tényekhez való viszonyulásunkat tükrözi. Nemet mondok, mert az értékrendem, nézeteim alapján ez nem elfogadható. De nem cél a másik érzelmi befolyásolása, nem cél az, hogy felsőbbrendűnek érezzük magunkat a másikkal szemben, hogy legyőzzük őt. Mindenki egyenrangú és az érdekek is egyenrangúan képviseltettek.
(KamaszPanasz)
