Egy 2010-ben publikált osztrák online felmérés szerint a megkérdezettek jelentős része túlsúlyosnak érezte magát, és szeretett volna fogyni. A kutatás eredményei arra hívták fel a figyelmet, hogy sokan elégedetlenek a testükkel, és gyakran a fogyástól várják az önbizalmuk vagy a közérzetük javulását. Fontos azonban tudni, hogy ez egy több mint hatszáz résztvevővel készült, nem reprezentatív online felmérés volt, így az eredményeiből nem lehet a teljes lakosságra vonatkozó következtetéseket levonni.

A kutatásban részt vevők 72 százaléka nő, 28 százaléka férfi volt. A válaszadók kétharmada túlsúlyosnak gondolta magát, 78 százalékuk pedig fogyni szeretett volna. A magukat túlsúlyosnak érzők között voltak olyanok, akik jelentős súlyfelesleget feltételeztek, mások viszont csak kisebb mértékű túlsúlyról számoltak be. Mindössze 28 százalék mondta azt, hogy elégedett a jelenlegi testsúlyával.

A felmérés szerint sok résztvevőnek korábban már volt sikertelen fogyókúrája. A fogyás leggyakoribb indokaként az erőnlét javítását és a jobb megjelenést említették, de a betegségek megelőzése is fontos szempont volt. A válaszadók egy része rendszeres mozgással és az étkezési szokások hosszú távú átalakításával próbált változtatni, mások rövid távú, szigorúbb diétákat vagy böjtölést választottak.

Valóban minden harmadik ember elégedetlen a testével?

A régi kutatás címe figyelemfelkeltő, de a testképpel kapcsolatos elégedetlenség nem mérhető egyetlen egyszerű számmal. Az emberek saját testükről alkotott véleménye ugyanis nem feltétlenül egyezik az egészségi állapotukra vonatkozó objektív adatokkal. Valaki érezheti magát túlsúlyosnak akkor is, ha az egészségügyi vizsgálatok alapján nincs erre utaló probléma, míg mások nem feltétlenül érzékelik, ha testsúlyuk már egészségügyi kockázatot jelent.

A serdülőkor különösen érzékeny időszak ebből a szempontból. A test ilyenkor természetes módon változik: átalakulnak az arányok, változik a testösszetétel, és a növekedés üteme sem egyforma mindenkinél. Emiatt előfordulhat, hogy valaki nehezen fogadja el a változásokat, vagy úgy érzi, hogy a teste eltér attól, amit ideálisnak gondol. Ez azonban önmagában nem jelenti azt, hogy bármi baj lenne vele.

A WHO és az európai országokban végzett HBSC (Health Behaviour in School-aged Children) nemzetközi kutatás 2021–2022-es adatai alapján a megkérdezett serdülők közel 30 százaléka érezte úgy, hogy túl kövér. A lányok körében ez az arány 34, a fiúknál 24 százalék volt. A kutatás azt is megállapította, hogy az életkor előrehaladtával, különösen a lányoknál, gyakoribbá válhat a negatív testkép. Ezek az adatok nem azt jelentik, hogy a fiatalok közel harmada ténylegesen túlsúlyos, hanem azt mutatják, hányan érzik így a saját testüket.

Érdemes tehát különbséget tenni a testkép és a tényleges egészségi állapot között. A testkép az a gondolat- és érzésvilág, amelyet a saját külsőnkről, testalkatunkról és megjelenésünkről alakítunk ki. Befolyásolhatja az önbizalmunkat, a társas kapcsolatainkat, a hangulatunkat, sőt azt is, hogyan viselkedünk a mindennapokban. Ha valaki folyamatosan elégedetlen a külsejével, könnyen előfordulhat, hogy a figyelme egyre inkább a vélt hibákra összpontosul, és kevésbé veszi észre saját értékeit.

Miért érezzük magunkat kövérebbnek, mint amilyenek valójában vagyunk?

A testünkről alkotott képünket számos tényező alakítja. Nemcsak az számít, hogy mit látunk a tükörben, hanem az is, milyen visszajelzéseket kapunk a környezetünktől, milyen elvárásokkal találkozunk, és milyen képeket nézegetünk nap mint nap. A családi megjegyzések, az iskolai beszólások, a kortársak véleménye és a közösségi média egyaránt hatással lehetnek arra, hogyan viszonyulunk a saját megjelenésünkhöz.

A közösségi oldalakon gyakran gondosan kiválasztott, beállított és szerkesztett képekkel találkozunk. A fotók mögött sokszor megfelelő világítás, előnyös kameraállás, retusálás vagy különféle képmódosító eszközök állnak. Ha ezeket a képeket valóságos, hétköznapi testekhez hasonlítjuk, könnyen kialakulhat az az érzésünk, hogy a saját megjelenésünk nem megfelelő. Pedig az online felületeken látott képek nem feltétlenül tükrözik a valóságot.

Az összehasonlítás különösen akkor válhat megterhelővé, ha valaki rendszeresen olyan tartalmakat néz, amelyek egyetlen testalkatot vagy szépségideált állítanak be követendő példaként. A kutatások összefüggést találtak a külsővel kapcsolatos közösségimédia-használat, a másokhoz való hasonlítgatás és a testtel való elégedetlenség között. Ez nem jelenti azt, hogy minden közösségimédia-használat káros, de érdemes figyelni arra, milyen érzéseket váltanak ki belőlünk az egyes tartalmak.

A testünkkel kapcsolatos negatív gondolatokat a környezetünk is erősítheti. Egy látszólag ártalmatlan megjegyzés, például a testsúlyra, az alakra vagy az étkezésre tett célzás, hosszú időre megmaradhat valakiben. A mások testalkatán való viccelődés, a becenevek és a folyamatos összehasonlítás nem motivál, hanem bizonytalanságot és szégyenérzetet kelthet. Fontos, hogy ne minősítsük sem a saját, sem mások testét.

Mit mutatnak a számok, és mit nem?

A testkép és a túlsúly két különböző, bár egymással összefüggő kérdés. A WHO 2024-es adatokra épülő összesítése szerint világszerte mintegy 400 millió, 5–19 év közötti gyermek és serdülő élt túlsúllyal, közülük körülbelül 170 millióan elhízással. Ez komoly népegészségügyi probléma, de nem szabad összekeverni azzal, hogy hány fiatal gondolja magát kövérnek.

A testsúly egészségügyi megítélése összetett feladat. Különösen igaz ez a fejlődésben lévő fiatalokra, akiknél a testmagasság, a testösszetétel és a növekedési ütem is változik. Egyetlen mérlegelés vagy egy interneten található kalkulátor nem ad teljes képet az egészségi állapotról. Ha valakit aggaszt a testsúlya vagy a fejlődése, érdemes gyermekorvossal, háziorvossal vagy más megfelelő egészségügyi szakemberrel beszélnie.

Az sem helyes, ha valaki kizárólag egy szám alapján ítéli meg önmagát. A testsúly nem mond el mindent az ember egészségéről, személyiségéről vagy értékéről. Két azonos korú és magasságú fiatal teste is jelentősen különbözhet, és ez a fejlődés során természetes lehet.

A fogyókúra nem az önbizalom egyetlen útja

Az eredeti osztrák felmérésben sokan azért szerettek volna fogyni, hogy jobban érezzék magukat a bőrükben, fittebbek legyenek, vagy elégedettebbek legyenek a megjelenésükkel. A jobb közérzet iránti igény érthető, de fontos tudni, hogy az önbizalom nem kizárólag a testsúlytól függ.

A gyors eredményt ígérő diéták, a koplalás és a szélsőséges étkezési szabályok különösen veszélyesek lehetnek a növekedésben lévő szervezet számára. A fejlődéshez megfelelő mennyiségű és változatos táplálékra, pihenésre és rendszeres mozgásra van szükség. Nem érdemes mások étrendjét vagy edzésprogramját követni, hiszen mindenkinek mások az igényei.

Az egészséges életmód nem büntetés, és nem arról szól, hogy folyamatosan ellenőrizzük a testünket. Sokkal inkább arról, hogy olyan szokásokat alakítsunk ki, amelyek támogatják a jó közérzetet: változatosan étkezzünk, elegendő időt szánjunk az alvásra, mozogjunk olyan formában, amit örömmel végzünk, és figyeljünk a szervezetünk jelzéseire.

Mikor érdemes segítséget kérni?

Ha valaki rendszeresen rosszul érzi magát a testében, sokat szorong a külseje miatt, vagy az étkezéssel és a testsúlyával kapcsolatos gondolatok túlságosan meghatározzák a mindennapjait, érdemes segítséget kérnie. Figyelmeztető jel lehet például, ha valaki egyre több helyzetet kerül el a megjelenése miatt, állandóan másokhoz hasonlítja magát, vagy szorongással tölti el az étkezés gondolata.

Ilyenkor nem kell egyedül megoldani a problémát. Egy megbízható felnőtt, szülő, tanár, iskolapszichológus, háziorvos vagy pszichológus segíthet abban, hogy az érintett megfelelő támogatást kapjon. Ha a testképpel kapcsolatos elégedetlenség tartósan fennáll, vagy az étkezés körül alakulnak ki nehézségek, fontos, hogy szakember is bekapcsolódjon.

Érdemes arra is figyelni, hogyan beszélünk mások külsejéről. A testsúlyra vonatkozó megjegyzések helyett sokkal többet jelenthet egy kedves, támogató mondat, vagy egyszerűen az, ha nem a külső alapján ítéljük meg a másikat. A testek különbözőek, és a változatosság természetes.

A legfontosabb tanulság tehát nem az, hogy mindenkinek változtatnia kellene a testsúlyán, hanem az, hogy a saját testünkről alkotott képünk nem mindig tükrözi a valóságot. A kétharmados arány egy régi, korlátozott felmérés eredménye, a frissebb nemzetközi adatok pedig azt mutatják, hogy a testtel való elégedetlenség a fiatalok körében is gyakori. Éppen ezért fontos, hogy ne a közösségi média elvárásaihoz vagy mások külsejéhez mérjük magunkat, hanem az egészségünkre, a jó közérzetünkre és az önmagunkkal való elfogadóbb kapcsolatra figyeljünk.