#Szülőknek

Ezt aztán fel nem veszed az iskolába

2021.12.02.
2 perces olvasási idő

Vicces, milyen könnyen száll az idő, nem igaz? Néhány éve még te öltöztetted fel gyermeked tökéletesen összeillő ruhadarabokba és bátran engedted el az iskolába. Nemcsak, hogy olcsóbb és mulatságosabb volt a vásárlás, de sokkal kevésbé megterhelő is.

Amíg nem volt túl szűk a garbó nyaka és nem viszketett a sztreccsnadrágtól a bőre, biztos lehettél abban, hogy gyermeked viselni fogja azt, amit veszel neki. Abban az időben egész könnyű volt ruhadarabokat találni.

Múlt héten minden egyes hétköznap reggelt azzal kezdtél, hogy visszaküldted a tinit a szobájába, hogy öltözzön át. Újra és újra. „Ezt aztán fel nem veszed az iskolába!”- kiáltottad, remélve, hogy megérti, hogy egy mini top és egy farmer lyukkal a hátulján miért nem megfelelő öltözék az iskolába - mire ő lejött az emeletről egy újabb szettben, ami szintén keveset hagy a képzeletünknek. Sajnos ez nem csak a tini lányoknál fordul elő. A tini fiúk ugyanolyan hanyagul öltözködnek manapság. Őszintén, van valami értelme egyáltalán nadrágot felvenniük, ha úgyis csak a boxerük látszik ki belőle? A szakadt nadrág lyukakkal miért tetszik mindenkinek? És mi van azokkal a pólókkal, amik obszcén, legalábbis merész feliratot vagy képet ábrázolnak? Vajon ezek tényleg meghatározóak a divatban?

Amióta szülők és kamaszok léteznek, azóta vannak viták akörül, hogy mi az, amit illik viselni házon kívül. Nagyjából minden generációban fő vitatéma ez közöttük. A tinik mindig is a hátizsákjukba tették ruháikat, majd átöltöztek, amint anya és apa nem látta már őket. Hívhatjuk ezt a generációs szakadék egy fő problémájának vagy csak simán fiatalkori őrületnek. Egy nap te is használni fogod a mutatóujjad, visszaküldve a szobájába átöltözni.

A kérdés az: ki veszi a ruhákat?

És ha már magának veszi: ki az, aki odaadja rá a pénzt? Másik fontos kérdés: azok a ruhák, amiket ma árulnak, megegyeznek az iskolai szabályzatban engedett ruhadarabokkal?

A szülőknek tenniük kell pár dolgot. Először is, tudniuk kell, hogy mit viselhetnek az iskolában. A legtöbb általános és középiskolában év elején tudatják a szülőkkel ezt. Ez a szabályzat lehet a te legjobb barátod a kérdésben. Így, ha azt szeretné, hogy vagyonokat költs egy nem megfelelő ruhadarabra, akkor hivatkozhatsz az iskolai szabályzatra. Majd, ha a tini ezzel a mondattal jön: „De hát mindenki ilyet hord”, válaszold: „A mi családunk betartja a szabályokat.” Ezzel a beszélgetésnek vége is.

A szülőknek szintén figyelniük kell arra, hogy a ruhákra adott zsebpénzt hogyan költik el a tinik. Ha elmegy ruhát venni, azt viselni is fogja, még az iskolába is. Ha te adsz rá a pénzt, valamilyen szinten bele is szólhatsz abba, hogy mire költi el. Őszintén, nyilván drogra és alkoholra sem adnál pénzt neki. Tehát olyan ruhákra se adj neki pénzt, amik nem megfelelőek. Győződj meg róla, hogy amikor gyermeked vásárol, akkor követ bizonyos határokat.

A jó hír az, hogy habár a miniruhák és topok népszerűnek tűnnek –főleg a tv-ben – azért van jó néhány divatos ruhadarab, ami megfelelően néz ki. Ma már rengeteg fajta pólót gyártanak, olyan farmerokat, amiken nincs lyuk, különböző hosszúságú szoknyákat stb. Tehát, ha határokat állítasz fel neki logikus és tiszta érvekkel, akkor az öltözködés már nem is lesz olyan nagy ügy.

A tinik természetesen nem gondolkodnak úgy, mint a felnőttek, hisz te már tanultál a saját életedből és hibáidból, így el tudod magyarázni neki, hogy miért is tesz rosszat a hírnevének és jövőjének a nem megfelelően kinéző ruhák viselése. Ugyanakkor neked is emlékezned kell, milyen volt tinédzsernek lenni. Egy kis szabadságot azért adhatsz neki öltözködés terén is. Olyan úgysem lesz, hogy mindent szeretni fogsz, amit felpróbál vagy visel. De ez így rendjén is van. Engedd meg neki, hogy kövesse kreatív ötleteit, mialatt megtanítod őt, hogy hogyan hozzon értelmes döntéseket az öltözködés terén úgy, hogy közben hű marad a saját stílusához is.

Ha pedig már minden összedőlt és semmi sem működik, (ami valószínűleg jó néhányszor meg fog történni) küldd vissza a szobájába átöltözni és próbáld meg nem túlmagyarázni az ügyet. Hiszen te épp csak megtapasztalsz egy szülői nehézséget, s valószínűleg épp ezzel kapod vissza az élettől ugyanazt, amit te is megtettél a saját szüleiddel – mint mindenki más is, amikor tinédzser voltál.

(KamaszPanasz – K.F.)