Cyber szerelem

Ha nem is szándékosan párkeresés céljával látogatunk el a cybervilágba, akkor is könnyen megtörténhet, hogy elkezdünk vonzalmat érezni valaki iránt, akit valahol a nagy világban a monitor másik oldalán sejtünk, sőt, egyenesen szerelmesek is leszünk!

- hirdetések -

Hogyan történhet mindez, ha nem is találkoztunk még vele?

A cyber-románcokat különlegesnek, egzotikusnak élhetjük meg a helyzet sajátossága miatt. A személyes ismeretségeket jellemző tempónál gyorsabban mélyülnek el a beszélgetések, könnyebben osztunk meg magunkról igazán bizalmas információkat, képeket; a saját privát szféránkban, a szobánkból, otthonunkból beszélgetünk, virtuálisan beengedjük a másikat a mi életterünkbe; ráadásul minden elképzelt és vágyott tulajdonságot, jellemvonást a másiknak tulajdoníthatunk különösen könnyedén, hiszen szemtől szemben sokszor még csak nem is találkoztunk az illetővel.

A szerelem rózsaszín ködében egyébként is szinte biztosan megtörténik, hogy inkább olyannak látjuk a másikat, amilyennek szeretnénk, és nem vesszük észre, vagy szemet hunyunk az esetlegesen zavaró tulajdonságok felett. Az interneten keresztül, a monitor biztonsága mögül még könnyebb olyannak képzelni a másik személyt, amilyennek szeretnénk, és magunkról is könnyebb olyan képet festeni, amiről azt hisszük, a másiknak vonzó, szimpatikus.

Pszichológiai vizsgálatok eredményei szerint a hétköznapi kommunikáció során a kimondott szavak mindössze az információ 8-10%-át hordozzák. Sokkal többet árul el a testtartásunk, gesztusaink, az a mód, ahogyan beszélünk. Ösztönösen észleljük ezeket a jeleket, és ennek hiszünk! Az olyan sokat mondó testbeszéd, hangszín, hanglejtés, megakadások a beszédben, és egyéb árulkodó jelek nincsenek segítségünkre a virtuális térben. „J” jelet bárki írhat, és nagyon sokféle jelentéssel!

A cyber világ magában hordja annak a lehetőséget, hogy valami nem az, aminek látszik, és ez nehezebben derül ki, mint élőben. Sokan a virtuális világban is ugyanúgy viselkednek, mint ahogyan ezt teszik a való életben, nekik az internet csak egy első lépés, kapcsolattartási lehetőség, a valódi, fizikai kontaktus kiegészítése.

Akadnak azonban olyanok is szép számmal, akik a valós életben bizonytalanok, félénkek. Ők az internet adta biztonságos pajzs mögött keresik azokat az emberi kapcsolatokat, amelyeket a valóságban nem sikerült kialakítaniuk. Ez azonban sosem fogja pótolni a valós, élő barátságokat, párkapcsolatokat! Számukra az internet nem egy egyszerű kommunikációs csatorna, kiegészítése a teljes életnek, hanem valaminek a pótlékaként létezik.

A veszély többoldalú

Könnyen belelovalljuk magunkat egy kapcsolatba, bámulatos gyorsasággal szerelmi légvárat építgetünk az idillisztikus elképzeléseink tégláiból, amely akkor dől romjaiba, amikor az első személyes találkozás megtörténik, mi pedig nagyot csalódunk a másikban és talán magunkban is. Ilyenkor valahogy semmi sem olyan, mint ahogyan az a virtuális világban működött. Másrészről az internet adta könnyed kapcsolatteremtési és szórakozási lehetőségek közepette el lehet felejteni a való világ támasztotta kihívásokat, nehézségeket. Akinek egyébként is problémát jelent a valóságban működni, valós emberi, intim kapcsolatokat kialakítani, ők igazán hajlamosak a fantázia világába menekülni, ahol a névtelenség és következmények nélküliség álarca mögött bárkinek megélhetik és előadhatják önmagukat. A valós problémákkal így sem szembesülni, sem pedig ezeket megoldani nem kell. Ez hosszabb-rövidebb idő után a valósággal való kapcsolat elvesztéséhez, elzárkózáshoz, internet-függőséghez vezethet.

Az internet egy nagyszerű lehetőség, alapjaiban változtatta meg az emberek közötti kapcsolattartási és kapcsolatteremtési formákat. Ugyanezt tette korábban a levélírás és a telefon feltalálása is. Meg kell tartani azonban az ésszerű határokat, jól kell tudni használni! A virtuális világ sosem válthatja fel a való életbeli kapcsolatokat; a valódi intimitáshoz (legyen ez testi vagy lelki) fizikai közelség szükséges! A cyber-tér mindössze egy kiegészítése lehet a mindennapoknak, józan határokkal arra vonatkozóan, hogy mit osztunk meg magunkról, és mit hiszünk el másoknak!

(KamaszPanasz – U.Zs.)