Bizarr állatkísérletek: kenguru puki és társai
- hirdetések -
Kenguru „puki”
Meglehetősen nagy médiavisszhangot keltett az a kísérlet, melyben a kutatók a kenguruszellentés rejtélyét próbálták kifürkészni, nevezetesen azt, miért nincs jelen a kenguru-pukiban a környezetkárosító metángáz. A kutatók ezért, bár nem részletezték hogyan, egy palackban mintát vettek a kenguruk emésztésének melléktermékéből, annak igazolására, hogy a szellentés valóban nem tartalmaz metángázt.
Miután a bélgázt alaposan kielemezték, és feltételezésük beigazolódott, már csak arra próbáltak rájönni, hogyan érhetnék el a metán-mentes pukit a szarvasmarhák és egyéb állatok esetében is. Hogy ezzel kapcsolatban mire jutottak, arról nem szól a fáma, ám a kísérlet és annak tárgya joggal sorolható a szokatlan kategóriába.
A felajzott pulyka esete
Az 1960-as években két ambiciózus kutató, Martin Schein és Edgar Hale számos kísérletet folytatott a pulykák szexuális viselkedési szokásainak tanulmányozására. Ez önmagában nem is lenne különös, mivel a kutatók gyakran veszik nagyító alá az állatok szexuális életét.
Azonban Schein és Hale meghökkentő tervet eszelt ki, és egy szétszedhető mű-nősténnyel próbálták felkorbácsolni a hím pulyka vágyait. Miután az nem tudott ellenállni a csábításnak, a kutatók fokozatosan eltávolították a pulykalány egy-egy darabját. Joggal hihetnénk, hogy a nőstény pulyka esztétikáját hátrányosan érintő sorozatos amputáció kedvét szegte a hímnek, mégsem ez történt. A kísérlet konklúziója az lehet, hogy a hím pulyka vagy szélsőségesen hűséges, vagy totálisan vak, mert amikor a pulykafeleség már csupán egy rúdra húzott műfejből állt, a hím még mindig elbűvölőnek találta.
Dohányos állatok
Az előbbiektől eltérően ez a kísérlet már egyáltalán nem mulatságos, még akkor sem, ha egyesek a szivarozó csimpánzokat jópofának találják. A kegyetlen kísérletben a kutatók éveken át dohányzásra kényszerítettek állatokat, hogy tanulmányozhassák a dohányzás egészségügyi következményeit.
Az egy évtizedes kutatás eredményeképp mindössze arra jutottak, hogy a dohányzás kapcsolatba hozható a tüdőrákkal. A többi, mára ismert, egészségügyi következményről a kutatók nem számoltak be, aminek valószínűleg az lehet az oka, hogy ezeket a kísérleteket dohánygyárak megbízásából végezték. Azonban, mivel akkoriban meglehetősen kevés kísérletet folytattak a dohányzás témakörében, az állatokat dohányoztató kutatók még tudhatták, hogy a dohányzó állatok tanulmányozásával járó másodlagos dohányzás is korrelációban áll a tüdőrák kialakulásával.
Drogos állatok
Az állatok teljesen értelmetlen kínzásának egyik legjobb példája Tusko elefánt tragikus esete. 1962-ben az Oklahoma State University kutatói úgy döntöttek, hogy a helyi állatkert indiai elefántját tesztalanyként használják annak tanulmányozására, vajon LSD-vel kiváltható-e a hím elefántok párzási időszakára jellemző agresszió. Ennek eldöntésére szerencsétlen Tusko szervezetébe a humán dózis 3000-szeresét, 300 mg LSD-t fecskendeztek be, melynek hatására az állat szinte azonnal összeesett, és 2 órán belül elpusztult.
Bár az ügy óriási felháborodást okozott, a kutatók kitartottak amellett, hogy az eddig tesztelt dózisok ismeretében, tökéletesen garantáltnak látták az állat biztonságát. A kísérletből így aztán azt a bölcs következtetést vonták le, hogy az elefánt rendkívül érzékeny az LSD-re.
Eléggé furcsa, hogy 20 évvel később egy másik kutató megismételte a kísérletet, azzal a változtatással, hogy injekció helyett az elefánt ivóvizébe csempészte a drogot. Hogy a kutató milyen eredményt várt a kísérlettől, nem tudni, mindenesetre az állat a drogleves hatására úgy viselkedett, ahogy általában drogosok, bár szerencsére életben maradt. Az azért elgondolkodtató, hogy ezt a – valószínűleg teljesen haszontalan – kísérletet két alkalommal is engedélyezték.
Kétfejű kutya
Minden idők legbizarrabb állatkísérlete az orosz Vladimir Demikhov nevéhez fűződik, aki 1954-ben a kétfejű kutya megalkotásával kiérdemelte a valódi Dr. Frankenstein címet.
Demikhov egy kölyökkutya fejét és mellső lábait „applikálta” egy kifejlett németjuhász testére. Egy alkalommal, a lehetetlent nem ismerő Demikhov épp a sajtónak mutatta be szörnyű kreálmányát, amikor a riporterek szemtanúi lehettek a horrorisztikus jelenetnek, amint a kétfejű házi kedvenc épp tejet lefetyelgetett, és a tej véletlenül kicsöpögött a kölyök rosszul illesztett nyelőcsövén.
Bár a kétfejű kutya (kutyák) rövid idő múlva szövetkilökődés miatt elpusztult, Demikhov még további 19 teremtményt tákolt össze pályafutása során. Bár első hallásra elmebajnak tűnik, a kísérletet komoly tudományos szándék, a transzplantációs műtétek tökéletesítésére irányuló törekvés motiválta. Demikhov a modern transzplantációs eljárások úttörőjeként, elsőként szeretett volna sikeres tüdő- és szívtranszplantációt végrehajtani, ám ebben Dr. Christian Baarnard megelőzte.
Kapcsolódó cikkek
