Bizarr állatkísérletek: kenguru puki és társai
Abban mindannyian egyetérthetünk, hogy a tudomány fejlődéséhez szükség van kísérletekre. Néha azonban előfordulnak meglehetősen szokatlan, sőt, sokszor nyilvánvalóan felesleges, olykor egyenesen kegyetlen kísérletek is, melyeknek soha nem lett volna szabad megtörténniük. Az alábbiakban az állatokon folytatott bizarr kísérletekből állítottunk össze egy rövid listát.
- hirdetés -
Kenguru „puki”
Meglehetősen nagy médiavisszhangot keltett az a kísérlet, melyben a kutatók a kenguruszellentés rejtélyét próbálták kifürkészni, nevezetesen azt, miért nincs jelen a kenguru-pukiban a környezetkárosító metángáz. A kutatók ezért, bár nem részletezték hogyan, egy palackban mintát vettek a kenguruk emésztésének melléktermékéből, annak igazolására, hogy a szellentés valóban nem tartalmaz metángázt.
Miután a bélgázt alaposan kielemezték, és feltételezésük beigazolódott, már csak arra próbáltak rájönni, hogyan érhetnék el a metán-mentes pukit a szarvasmarhák és egyéb állatok esetében is. Hogy ezzel kapcsolatban mire jutottak, arról nem szól a fáma, ám a kísérlet és annak tárgya joggal sorolható a szokatlan kategóriába.
A felajzott pulyka esete
Az 1960-as években két ambiciózus kutató, Martin Schein és Edgar Hale számos kísérletet folytatott a pulykák szexuális viselkedési szokásainak tanulmányozására. Ez önmagában nem is lenne különös, mivel a kutatók gyakran veszik nagyító alá az állatok szexuális életét.
Azonban Schein és Hale meghökkentő tervet eszelt ki, és egy szétszedhető mű-nősténnyel próbálták felkorbácsolni a hím pulyka vágyait. Miután az nem tudott ellenállni a csábításnak, a kutatók fokozatosan eltávolították a pulykalány egy-egy darabját. Joggal hihetnénk, hogy a nőstény pulyka esztétikáját hátrányosan érintő sorozatos amputáció kedvét szegte a hímnek, mégsem ez történt. A kísérlet konklúziója az lehet, hogy a hím pulyka vagy szélsőségesen hűséges, vagy totálisan vak, mert amikor a pulykafeleség már csupán egy rúdra húzott műfejből állt, a hím még mindig elbűvölőnek találta.
Dohányos állatok
Az előbbiektől eltérően ez a kísérlet már egyáltalán nem mulatságos, még akkor sem, ha egyesek a szivarozó csimpánzokat jópofának találják. A kegyetlen kísérletben a kutatók éveken át dohányzásra kényszerítettek állatokat, hogy tanulmányozhassák a dohányzás egészségügyi következményeit.
Az egy évtizedes kutatás eredményeképp mindössze arra jutottak, hogy a dohányzás kapcsolatba hozható a tüdőrákkal. A többi, mára ismert, egészségügyi következményről a kutatók nem számoltak be, aminek valószínűleg az lehet az oka, hogy ezeket a kísérleteket dohánygyárak megbízásából végezték. Azonban, mivel akkoriban meglehetősen kevés kísérletet folytattak a dohányzás témakörében, az állatokat dohányoztató kutatók még tudhatták, hogy a dohányzó állatok tanulmányozásával járó másodlagos dohányzás is korrelációban áll a tüdőrák kialakulásával.
Drogos állatok
Az állatok teljesen értelmetlen kínzásának egyik legjobb példája Tusko elefánt tragikus esete. 1962-ben az Oklahoma State University kutatói úgy döntöttek, hogy a helyi állatkert indiai elefántját tesztalanyként használják annak tanulmányozására, vajon LSD-vel kiváltható-e a hím elefántok párzási időszakára jellemző agresszió. Ennek eldöntésére szerencsétlen Tusko szervezetébe a humán dózis 3000-szeresét, 300 mg LSD-t fecskendeztek be, melynek hatására az állat szinte azonnal összeesett, és 2 órán belül elpusztult.
Bár az ügy óriási felháborodást okozott, a kutatók kitartottak amellett, hogy az eddig tesztelt dózisok ismeretében, tökéletesen garantáltnak látták az állat biztonságát. A kísérletből így aztán azt a bölcs következtetést vonták le, hogy az elefánt rendkívül érzékeny az LSD-re.
Eléggé furcsa, hogy 20 évvel később egy másik kutató megismételte a kísérletet, azzal a változtatással, hogy injekció helyett az elefánt ivóvizébe csempészte a drogot. Hogy a kutató milyen eredményt várt a kísérlettől, nem tudni, mindenesetre az állat a drogleves hatására úgy viselkedett, ahogy általában drogosok, bár szerencsére életben maradt. Az azért elgondolkodtató, hogy ezt a – valószínűleg teljesen haszontalan – kísérletet két alkalommal is engedélyezték.
Kétfejű kutya
Minden idők legbizarrabb állatkísérlete az orosz Vladimir Demikhov nevéhez fűződik, aki 1954-ben a kétfejű kutya megalkotásával kiérdemelte a valódi Dr. Frankenstein címet.
Demikhov egy kölyökkutya fejét és mellső lábait „applikálta” egy kifejlett németjuhász testére. Egy alkalommal, a lehetetlent nem ismerő Demikhov épp a sajtónak mutatta be szörnyű kreálmányát, amikor a riporterek szemtanúi lehettek a horrorisztikus jelenetnek, amint a kétfejű házi kedvenc épp tejet lefetyelgetett, és a tej véletlenül kicsöpögött a kölyök rosszul illesztett nyelőcsövén.
Bár a kétfejű kutya (kutyák) rövid idő múlva szövetkilökődés miatt elpusztult, Demikhov még további 19 teremtményt tákolt össze pályafutása során. Bár első hallásra elmebajnak tűnik, a kísérletet komoly tudományos szándék, a transzplantációs műtétek tökéletesítésére irányuló törekvés motiválta. Demikhov a modern transzplantációs eljárások úttörőjeként, elsőként szeretett volna sikeres tüdő- és szívtranszplantációt végrehajtani, ám ebben Dr. Christian Baarnard megelőzte.
Kapcsolódó cikkek
