#Szülőknek

Segítség, a gyerekem ellenem fordult!

2022.04.02.
2 perces olvasási idő

Kamasz szülőjeként ki ne érezte volna már úgy, hogy egyszerűen nem értik egymást, mintha olykor teljesen elbeszélnének egymás mellett, és a saját gyereke csak az ellenséget látná benne. Vajon mi állhat ennek a hátterében? Elrontottunk valamit szülőként? És ha már így van, mit tehetünk azért, hogy a helyzet megváltozzon?

Változás

Szülőként olykor nehéz elfogadni, hogy a korábbi aszimmetrikus kapcsolat a tinivel kezd megváltozni és ideális esetben egy szimmetrikusabb kapcsolat felé haladni. Ám ez korántsem jelenti azt, hogy mostantól nem szólhatok bele az életébe, és mindent el kell viselnem, amit a kamasz a fejemhez vág. A kamaszkor picit hasonlít a csecsemőkorhoz. Ahogyan egy éppen elinduló gyermek mellett is mindig ott állunk ugrásra készen, ha elesik, ugyanez a feladatunk a kamasz gyerekünkkel is, aki próbálgatja a szárnyait az életben, de még sokszor impulzív és bizonytalan, ezért szüksége van arra a biztos tudatra, hogy a szülő „ott áll mögötte”, és ha baj van elkapja.

Még akkor is, ha ennek éppen az ellenkezőjét kommunikálja felénk. Ennek a kornak a feladata a tapasztalatszerzés, a saját önálló identitás és gondolkodás kialakítása, ami sokszor a szülőkről való leválással és a családtól való természetes „eltávolodással” jár. Minél inkább ellenáll ennek a szülő, és minél inkább ebben az aszimmetrikus kapcsolatban szeretné tartani a gyermekét, annál nagyobb az esélye annak, hogy a túlságosan óvott kamasz eltávolodik.

Mit tehetünk?

Jogosan merül fel a kérdés, hogyan tartsuk meg az irányítást a kezünkben úgy, hogy közben nem éreztetjük vele azt, hogy továbbra is mi vagyunk a „főnökök”? Szülőként fontos felismernünk és az ő igényeihez mérten alakítanunk, hogy mikor van szükség szigorúbb korlátokra és szabályokra, és mikor lehet a gyeplőt szabadabban engedni. Ennek a bizonyos arany középútnak a megtalálása nem mindig könnyű feladat.

Önismeret

Saját traumáink, gyerekkori tapasztalataink felismerése kulcsfontosságú lehet abban, hogy megértsük a saját viselkedésünket. Az önismereti munka által sokat javíthatunk a kamasz gyerekünkkel való kapcsolatunkon. Sok szülő rugalmatlansága sokszor például a saját szorongásaiból, otthonról hozott mintáiból ered. Ha például a szülő még mindig az elnyomott gyerekkorából eredő traumáival küzd, ahol mindig, minden körülmények között feltétlen engedelmeskedni kellett, akkor nem meglepő, hogy kifejezetten nehezére esik határokat állítani, mert úgy érzi, ezzel ugyanazt a hibát követi el, amit a saját szülei. Ugyanígy az is lehet, hogy az otthon látottak hatására válik ő maga is tekintélyelvűvé, akinél áthághatatlan és rigid szabályok uralkodnak.

Tiszta, egyértelmű határok

Fontos tehát, hogy tiszta és egyértelmű határok állítsunk fel, ami a tininek is biztonságot ad. Fel kell azonban ismerni, hogy mikor és hogyan lehet ezeket tágítani vagy igény esetén éppen szorosabbra húzni. Megbeszélhetjük például, hogy elmehet valahova, de akkor annak az az ára, hogy időben, a megbeszélt időpontban hazaér vagy a hétvégén besegít a kerti munkába. Ha ezeket nem tartja be, akkor tudnia kell, hogy annak következményei vannak, pl. még több házimunka vagy még korábban kell hazaérnie, esetleg legközelebb nem mehet el. Ugyanakkor, ha ezeket sikerül betartania, akkor legközelebb is elmehet, és akár még tovább is maradhat.

Parkoljunk be mellé

Szavak helyett néha érdemes csak „beparkolni” a kamasz gyerekünk mellé. Ne nyagassuk és ne erőszakoljuk ki belőle a szavakat! Sokkal könnyebben megtalálhatjuk vele a hangot, ha néha csak úgy ott vagyunk mellette, pl. kivihetjük a kutyát, leülhetünk mellé, amikor éppen tévét néz, főzhetünk, barkácsolhatunk vagy autót szerelhetünk együtt. Ilyenkor sokkal könnyebben alakulhat ki spontán beszélgetés, de az is lehet, hogy csak szavak nélküli kapcsolódásra van szükség, ami szintén rendben van, és ami szintén nagyon sokat adhat.

Az általunk mutatott minta

Hatalmas ereje van annak, hogy milyen mintát mutatunk otthon, és mit kommunikálunk a kamasz felé. Ha nem is feltétlen látszik, olyanok, mint a szivacs, és mindent magukba szívnak. Bízzunk bennük és abban, hogy az otthonról hozott értékek a szükséges pillanatban aktiválódnak, és amikor a helyzet úgy kívánja, az adott szituációban helyesen fognak cselekedni. Jó példa erre, amikor a rendetlen kamasz elhagyván a szülői házat, rendes és házias felnőtté válik, akinél mindig rend van és tele a hűtő. Ne feledjük, hogy soha nem késő a gyermekünknek utat mutatni vagy a saját viselkedésünkön változtatni!

(Szerző: Lőrincz-Erdélyi Krisztina, pszichológus)

Forrás és könyvajánló: Kim John Payne (2018). Melegszívű fegyelmezés. Kisgyermekkortól kamaszkorig. Kulcslyuk Kiadó, Budapest.