A kamasz kor és az érzelmi intelligencia egy lapon említése talán kicsit bátor dolog, mondhatják sokan. Hiszen a serdülőkorban lévő fiatalok sokszor pont nem arról híresek, hogy megmutatják, milyen magas szintű érzelmi intelligenciával rendelkeznek.

Persze ez csak a felszín, hiszen a kisgyermekkortól fejlődő érzelmi intelligencia nem tűnik csak úgy el, csupán a fejlődések viharában ebben az időszakban kissé háttérbe szorul. A kamaszok energiáit leköti a saját változásaikkal járó feszültség feloldása és talán kevesebb jut arra, hogy érzelmi intelligenciájukat csillogtassák.

Emiatt nem sikerül sokszor mások érzelmi szükségleteire elég figyelmet fordítaniuk, sőt, gyakran a saját érzelmeikkel sincsenek teljesen tisztában. Az érzelmi intelligenciához szükséges megfelelő önismeret, önszabályozó képesség, társadalmi tudatosság és a kapcsolatok jó kezelése azonban a serdülőkorban folyamatosan alakul, fejlődik.

Ezek miatt fontos, hogy segítsünk gyermekeinknek a saját (és mások) érzelmeinek megértésében, megfogalmazásában és tudatosításában.

Mit tehetünk ennek érdekében?

Először is „legyünk jelen”! Kamaszaink nem mindig (sőt, soha nem) akkor akarnak beszélgetni, amikor mi szeretnénk, érzelmeikről pedig pláne ritkán akarnak eszmét cserélni. De amikor mégis hajlandóak erre, esetleg spontán teszik ezt, azt nagyon meg kell becsülni és teljes odaadással csak rájuk figyelni.

Teremtsünk alkalmakat, amikor ezt megtehetik a gyermekeink és ez csak az együtt töltött idővel érhető el. Együtt töltött idő pedig leginkább úgy valósítható meg, ha bevonódunk az ő tevékenységeikbe, érdeklődési köreikbe, mert az általunk javasolt/szervezett programokra általában szájhúzogatásokkal reagálnak.

Ha kérdezni szeretnénk, jobban járunk, ha konkrét kérdéseket teszünk fel. A „Hogy vagy ma?” kérdésre ugyanis jó eséllyel kapunk egy „Jól!” választ, de ha azt kérdezzünk, hogy „Mivel bosszantottak fel ma a suliban?”, akkor már számíthatunk valamivel bővebb magyarázatra.

A példamutatás elcsépelt, de mégis hatásos módja annak, ha rá akarunk venni egy kamaszt arra, hogy az érzelmeivel foglalkozzon. Fontos, hogy a szülők képesek legyenek kimutatni, megfogalmazni, értelmezni saját érzéseiket. Emellett szükséges, hogy a családi kommunikációban az érzések felvállalhatóak legyenek, hiszen mindenkinek joga van a saját érzelmeihez.

Mindemellett pedig elengedhetetlen, hogy megfelelően is tudjanak ezekre az érzelmei állapotokra reflektálni a családtagok. Ebben segítségünkre lehet a mindfulness technika. Ez egyfajta összpontosítási módszer, ami a jelen átélését célozza meg azáltal, hogy a gondolatokat, érzéseket, testi érzeteket és a környezeti tényezőket igyekszik tudatosítani a mindennapokban.

Remélhetőleg sikerrel járunk és gyermekeink ezáltal képesek lesznek önazonos célokat kitűzni maguk elé, érzelmileg kielégítő döntéseket hozni és támogató kölcsönösségen alapuló kapcsolatokat kialakítani.

(Szerző: Máténé Áfra Viktória, pszichológus)