A szex sok rejtélyt és izgalmat jelent a fiatalok számára. Ám mivel a tizenéveseknek ez egy ismeretlen, felfedezésre váró terep, sok kérdés irányul arra, hogy mikor tér el valami a normálistól szexuális téren? Vajon mi a normális a szexualitásban?

Vitaindító kérdések ezek. Egy buliban könnyen keveredhetünk olyan helyzetbe, amikor azt taglalja a társaság, hogy „heti hányszor lehet szexelni, mi az átlagos?” „fiúk, ti meddig bírjátok?” „csajok, sikerült már elmenni úgy, hogy…?”

Csupa olyan kérdés, amitől könnyen zavarba jöhetünk, ha bizonytalanok vagyunk abban, hogy hogyan teljesítünk olyan helyzetben, amihez - tegyük hozzá – senkinek semmi köze. A szex olyan intim együttlét, amely csak és kizárólag arra az adott két emberre tartozik. Hogy mi hát a normális? Mindaz, ami a párnak megfelelő, beleegyeznek az együttlét részleteibe és mindketten élvezik azt.

Szexuális egészség

A WHO (egészségügyi világszervezet, 1975 és 2001) fogalmazta meg, hogy mit is értünk szexuális egészségünk alatt.

• A szexuális viselkedés élvezetének a képessége: tehát nem fogalmaz meg gyakoriságot, hosszúságot vagy más mérhető tényezőket. A szexuálisan egészséges személy képes élvezni életének ezt a területét is.
• Az élvezeteket képes kontrollálni: azaz a társadalmi együttélés szabályait betartja, az egyéni és szociális erkölccsel összhangban él. A szociális erkölcsöt nagyon nehéz meghatározni, de vannak a nyugati civilizációban manapság általánosan elfogadott elvek: például elítéljük a felnőttek kiskorúakkal folytatott kapcsolatát (pedofília).
• A szexuálisan egészséges egyén mentes a bűntudattól, szégyenérzettől, előítélettől, melyek gátolják a szexuális reagálást. Ez az a pont, ami sajnos sok esetben nem tud teljesülni.

Hiányos szexuális nevelés, egy-két negatív tapasztalat, és máris könnyen kibillenhetünk az egyensúlyból, főleg egy olyan társadalomban, ahol mindenki meg akar felelni mindenkinek. A szexualitásban ez viszont paradox helyzetet hoz létre: minél inkább meg akarunk valakinek felelni, annál stresszesebbek leszünk, annál kevésbé tudjuk magunkat elengedni, és természetesen annál kevésbé tudjuk élvezni a szexuális együttlétet.

A bűntudat pedig még a régi viktoriánus ideálból maradt ránk: a szexualitás élvezete bűn, főleg a nők számára. Igen sokáig az a nézet élt, hogy egy nő akkor egészséges szexuálisan, ha nem érez szexuális vágyat, és csupán gyermek nemzés céljából közösül, ha muszáj. Szűzies életet él és szerénységbe burkolózik. Ma már a szexuális vágy hiányát tekintik a normalitástól eltérőnek, hiszen egy párkapcsolatban rengeteg feszültséget hordoz az elégtelen szexuális élet.

A szexuális egészség „nem csupán a funkciózavarok hiányát jelenti, hanem erősíti a harmonikus egyéni és szociális jólétet, gazdagítja a személyes és társas életet”.

Fontos megjegyeznünk, hogy ugyanúgy, ahogy egy egészséges ember is néha megfázik, a szexuális életünkben is vannak hullámhegyek és völgyek.

(Börcsök Gyöngyi, pszichológus)