A szüleid megpróbálnak bevonni a veszekedésbe? Hogy lehet az ilyesmit túlélni?

A legfontosabb, amit észben kell tartani ilyen helyzetekben, szülőnek és gyereknek egyaránt, hogy a szülők nem csak anyák és apák, hanem élettársak, szeretők és párok is egyben. A családi életben mindenkinek megvan a maga szerepe: a szülők szerepe a gyermekeikről való gondoskodás, a gyermekek tanulnak, játszanak, tisztelik szüleiket. Válás során könnyen felborulhatnak ezek a leosztások.

Szerencsére a szakítások egy részét a szülők felnőtt módjára el tudják intézni, tisztességesen, fájdalommal, de méltósággal és egymás iránt érzett tisztelet megtartásával. De láttál már gyerekeket vitatkozni egy játékautón? Bizony felnőttekből is néha feltűnik az a kontrollvesztett, sértett ember, aki elszántan veszekszik immár igazi autójáért. Ha elszakad a cérna, akkor a válás már sokkal inkább világháborúra emlékeztet, ahol a felek azt hiszik, hogy a szövetségesek keresése a háború megnyerésének feltétele.

Pártatlannak lenni egy világháborúban

Pártatlant játszani egy ilyen világháborúban nehéz, de nem lehetetlen. Szüleid dühösek, okkal vagy ok nélkül, vélt vagy valós sérelmek miatt, teljesen mindegy a te szemszögedből. Rettentő dühösek és még inkább csalódottak, elvesztettek valamit, amit nagyon sokáig építettek. Talán félnek az eljövendőtől csak úgy, mint te. Függetlennek maradni nagyon nehéz, mert mindkét szülő érzelmi támaszt vár.

Szeretetet, törődést tudsz adni, de igazi támaszt nem. Miért nem? Mert mindkettőjüknek a gyermeke vagy. Bármit tett, vagy nem tett édesanyád, édesapád attól még örökre szülőd marad. Önző és felelőtlen dolog olyasmit kérni egy gyerektől, hogy vesse meg a másik felet, vagy hallgassa végig a tortúra minden másodpercét. A szülőd, ha rettentően dühös a másikra, ezt a függetlenségi igényedet támadásnak is veheti: ha ebben az állapotban a világ csak fekete és fehér, nehezen fogja megérteni, hogy te bizony a kettő keveréke vagy.

„Ha nem velem, akkor ellenem vagy.” Természetesen ez nem igaz. Ilyen esetben azt érdemes kifejezni, hogy te mit érzel, milyen helyzetbe kerültél. Kerüld a bíráló szavakat, ne róluk beszélj, hanem csak magadról. Neked milyen érzés az, amit a szülők mondanak egymásról? Milyen érzéseid vannak a válással kapcsolatban? Ez az ő vitájuk és nem a tiéd, mindenkinek jobb, ha kimarsz belőle.

Hogyan tovább?

A szülők válási szándékának bejelentése után a kétségbeesés lehet úrrá az emberen. „Hogyan tovább? Mi lesz velünk?” Ne félj kérdezni! „A minden rendben lesz, ne aggódj” válaszokkal ne elégedj meg. Kérdezd meg pontosan! A szüleidnek is épp olyan nehéz most, mint neked. Kérdezz rá, hogy kivel fogsz élni ezentúl? Hogyan akarják szervezni az életüket? Elköltözik valaki? Hova? Hogyan találkoztok? Másik iskolába kell járnod?

Kérj segítséget!

Szüleidnek a válást nekik maguknak kell megoldaniuk. De te magad is tele lehetsz problémákkal, gondokkal és nem csak a válással kapcsolatban. Ilyenkor a szülőknek kevesebb energiájuk jut rád. Tanulmányi átlagod is könnyen leromolhat, hiszen ezernyi dolog kavaroghat a fejedben, ami mind fontosabb, mint a tanulás. Kérj segítséget, beszélj a barátaiddal, a pszichológussal.

A válásnak számtalan pozitívuma lehet, keresd őket. Például lehet, hogy nyugodtabban élhettek. Adj időt magadnak, hogy feldolgozd a történteket. Szüleid egy párkapcsolatot gyászolnak, neked pedig a családi egységtől kell elbúcsúznod.

(Börcsök Gyöngyi, pszichológus)