A Valentin-napi szokáskör gyökerei messzebbre nyúlnak vissza, mint azt sokan gondolják. Már Shakespeare is emlegeti a Bálint-napi szokásokat a Hamletben.

Szent Bálint, Terni püspöke a jegyesek, a házasok és a fiatal párok védőszentje volt Angliában és Franciaországban. Február 14-én végezték ki, és a legenda szerint a búcsúlevelét így írta alá: "A Te Bálintod". Általában ezzel magyarázzák a Bálint-napi üzenetküldést.

Az 1990-es években nagyon népszerű lett Amerikában, majd Angliában is, ám az ünnep egyre inkább elveszíti eredeti funkcióját.

A rengeteg csokiszív, a virágcsokor, a rózsaszín-piros díszek, az ajándékkártyák, és a “meghitt “ vacsorák már kevésbé az ünnepről, sokkal inkább a pénzszerzésről és a pénzköltésről szólnak. Valentin-napon a virágárusok, az éttermek és a boltok hatalmas bevételre számíthatnak. Vannak például fehérnemű cégek, amelyek külön erre az ünnepre “szakosodtak”.

Ám nemcsak a pénztárcánkat, de a környezetet is megterheli egy-egy ilyen ünnep, hiszen tudjuk, hogy a szép csomagolópapírok, a virágcsokrok, a csokis dobozok és a plüssmackók előbb vagy utóbb mind a szemetesben (vagy a szelektív hulladékgyűjtőben) végzik.

Valójában a szeretetnek az év minden napján velünk kellene lennie. Nem elég, ha kizárólag az év egyetlen napján mutatjuk ki azt, hogy szeretünk valakit. A kedves ajándékok egy idő után elfuseráltnak tűnhetnek, és sokaknak elege lehet a síró barátnőkből, akik sérelmezik, hogy senkitől nem kaptak lapot, vagy még nincs vacsorameghívásuk az amúgy is agyonzsúfolt éttermek egyikébe sem.

Ne feledd, hogy a szeretet nem koncentrálódik egyetlen napra. Mutasd ki a kötődésed és a szerelmedet minden nap! Nem kellenek ajándékok, drága vacsorák ahhoz, hogy valakinek mosolyt csalj az arcára!

(Győrfi Rebeka)