#Betegségek

Evészavarral - pengeélen

2022.11.22.
6 perces olvasási idő

Akár a titkoltan, akár a már bevallottan anorexiás egyén számára is csak a gyógyult beteg tudja hitelesen átadni, érvényessé, el- és megfogadhatóvá tenni azt a segítő, támogató üzenetet, hogy mindenképpen abba kell hagynia az éhezést! Helyreállítandó egészsége érdekében.

Aki még belül van a ’mérgező’ körön, bárhogyan is mond bármit a problémáról, kitárulkozásával esetleg éppen divatot, ’szubkultúrát’ teremt – mondja dr. Túry Ferenc. A pszichiáter ezért tartja nagyon fontosnak a hiteles megszólalók példamutatását, utalva a 17 évesen a nyilvánosság elé állt író: Keszthelyi Gréta Kata szerepére.A szakember meglátása szerintaz elsőkönyves kamaszmár rálépett a betegségtől való megszabadulás után a felépülés – olykor hosszú, de többnyire eredményt hozó – útjára.

Az anorexia jelenségével „testközelből” foglalkozó szerző őszinte, feltáró könyve (címe: Vékony jégen) bemutatásakor azt is nyilvánosan bevallotta, ma még csak reménykedik, hogy problémáját teljesen maga mögött tudja hagyni. Ebben segíti őt családja (együtt járnak terápiára), és mellette állnak barátai is. Mindaz, amit a tini szerző leplezetlenül bevall, majd az orvosok segítséggel levont következtetések bemutatása, nagyon sok hozzá hasonló tininek válhat hasznára.

Az anorexia jellemzője lehet, hogy gusztustalannak véli magát az egyén, amikor eszik. A Vékony jégen 16 éves főszereplője, míg öccsének készíti a reggelit, titokban a még este eldugott ételt eszi (ami legfeljebb egy alma lehet). Nem akarja, hogy bárki meglássa. A szerző egyértelműen magáról beszél: „Úgy érzem, mintha zabálnék, még ha valójában nagyon lassan eszem is, viszonylag kevés ételt, amennyire lehet, észrevétlenül.

Ha csak szóba kerül az étkezés, a fogyás, pánik lesz úrrá rajta. Ha arra gondol, meghallhatják, mit beszél súlyáról a korcsolyaedzőjével, kiveri a víz. Ekkora stressz számára a téma. Folyton azt hiszi, osztálytársai őt: alakját, testét bámulják. Pillantásukat minden porcikájában érzi, és paranoid módon azt képzeli, hogy tekintetükkel beszkennelik maguknak testtömege pontos adatait. Ha esténként megkíván egy pohár tejet, ráfogja, csak a kalcium miatt issza, hogy gyógyszer legyen ujjropogtatására. De azért eszébe jut: „mi van, ha falásroham van készülőben, ami a meleg tejjel indul, s a vége a mértéktelen hízás?

A 16 éves tinilány kényszeresen tart attól, hogy ’túleszi’ magát

Fejtörést, majd gondot okoz neki az is, hogy egy filternyi teában mennyi kalória lehet! Különféle tüneteket vesz észre magán: a bőre annyira száraz, hogy nyeli a testápolót. Hullik a haja. Fázik, körmei lilásak, a csontjai fájnak. A neten keresgélve látja, ezt anorexiaként írják le, de akkor se veszi magára. A pszichiáterek szerint minden megfigyelése, amit könyvében továbbad olvasóinak, tűpontos. Hasonlóan érezhetnek más anorexiás tinédzserek, vagy felnőttek is.

A könyv megjelenése pillanatában is még csak 17 éves szerző saját mindennapjairól mintázza tini hőse életét. Tehát valójában ő, a még fel nem ismert anorexiás az, aki a tükör előtt állva markolássza magát. „Az étkezések után észrevétlenül úgy helyezem hasamra a tenyerem, hogy megállapítsam, háj formájában nem kúszott-e fel rám egyből az, amit megettem. Nem fér a fejembe, hogy lehetek ennyire kövér, amikor már alig eszem valamit.” „Nem emlékeztem rá, hogy ennyi a háj rajtam. Pedig Kriszta már ezerszer felhívta rá a figyelmemet, hogy még kevesebbet kellene ennem, még többet fogynom, mert különben………..”

A fenti idézet-válogatással kívántuk bevezetni dr. Túry Ferenc (SE Magatartástudományi Intézet) előadásának ismertetését. Az egyik kóros civilizációs jelenségről: az evés­­-, a test-séma-zavarokról beszélve jegyezte meg a pszichiáter, hogy sok híresség életmódja, külseje, s kialakult panaszai állítják napjainkban e témát a közfigyelem fókuszába. A nyugati világban egyre gyakoribb az anorexia és a bulimia (a ’zabálás’ majd az ezt követő önhánytatás). Ugyanakkor jelentős gond – a testsúly-skála másik végén – az elhízás, aminek előfordulási gyakorisága (prevalenciája) mára globálisan 20-30%-ra (hazánkban 20%-ra) nőtt (hízott) – sorolta a professzor az adatokat a Semmelweis egyetem szervezésében korábban tartott Senior Akadémia hallgatóságának.

A túlsúlyosak körében csaknem minden második egyén (47%) a 25-30 testtömeg-indexű csoportba tartozik. Honfitársaink kétharmada túlsúlyos vagy elhízott. Szakemberek egy időben úgy vélték, ez főleg a nyugaton élő fehér nők 3W (azaz white, western, woman) problémája. Ma már viszont másutt is, a feketék, a férfiak, az idősek körében is egyre több a kövér, szerte a világon. Vagyis az evészavarok ügye globálissá vált. A nőknél 10-50-szer gyakoribb – egyes kutatók megkockáztatják azt a statisztikai előrejelzést, hogy 2050-re teljesen eltűnik – e téren – a nemek közötti különbség.

A 18-35 éveseknél 1-4%-ra tehető a többnyire 17-25 éves korban kezdődő bulimia nervosa (BN) – ami a 12-18 éveseknél induló anorexia nervosa-nál (AN) 3-szor gyakoribb. (Feltűnő jelenség, hogy a felgyorsult életben, az akceleráció miatt, egyre korábbra tevődik a zavar kialakulása, és közöttük kezd kiegyenlítődni a különbség.) A valaha a felső-, középosztály körében ismert betegség ma az alacsonyabb társadalmi rétegek tagjainál is megjelenik. A színesbőrűeknél ritka. A női túlsúly mögött a tudósok nem találtak hormonális magyarázatot.

A tizenéveseknél a 3 leggyakoribb pszichoszomatikus zavar:

  • az elhízás (obesitas),
  • az asztma bronchiale,
  • és az AN.

Fokozott kockázatúak a diákok, a karcsúság követelményeinek kitett csoportok: a táncosok, tornászok, hosszútávfutók, a divatszakma képviselői (manökenek), a zsokék, a homoszexuális férfiak, általában véve pedig a cukorbetegek. Az evészavarban szenvedők 25-30%-ánál (főként lányok esnek ebbe a harmadba-negyedbe) a háttérben, kiváltó okként, szexuális abúzus húzódik meg.

Az itt tárgyalt pszichiátriai zavarok az evéshez (a pszichológiai értelemben táplálék felvételi viselkedéshez) kapcsolódnak. Dr. Túry úgy véli, az étkezés maga lehet szociális rítus. Viszont a táplálkozás komplexebb értelmű, mert az emésztés, ürítés folyamata/aktusa is beleértendő.

Az anorexia szóösszetételében: az ’an’ jelentése hiány, az ’orexia’ vágy – tehát a vágyak hiányáról van szó, gondolták régi korok orvosai. Galenus (az időszámítás utáni 1. században) az étvágy hiányaként írta le. A soványsághoz kötődnek vallásos elképzelések is (lásd éhező szentek). Szent Margit (IV. Béla lánya) a Nyulak szigetén élte (tengette) aszkéta életét, 28 éves koráig bírta szervezete az éhezést, aztán feladta. Más okokból is lehet sovány valaki, ha például ’fényevő’, vagy éhezőművész. Adatok szólnak egy látványosságról, ahol a Londonban szereplő ’fakír’ a Temze fölé függesztett üvegkalitkában lógva 45 napig nem evett. Az egyik leghíresebb ’éhezőművész’ Claude-Ambroise Seurat volt. Felnőttként 30 kilót nyomott, kortársai élő emberi csontváznak mondták. 1689-ben Richard Morton ideges felemésztődésnek nevezte az itt tárgyalt kórt. (Újabban az éhségsztrájkot folytatókat is az anorexiások közé sorolják.) Önálló kórképként 1873-ban írta le Laséque illetve Gull.

Ez a zavar hat a kultúrára is – illetve a hírességek visszahatnak a lakosság viselkedésére: Lord Byron ecetet ivott, hogy az elvegye az étvágyát. Híres érintett volt Franz Kafka, Erzsébet királyné (Sissyről környezete rejtett tbc-t feltételezett, de amint felszállt az őt Korfura szállító hajóra, köhögése elmúlt). A közelmúlt legismertebb érintettje: Twiggy, Kate Moss, illetve Lady Diana, aki egy szakmai konferencián (1993), őszintén, feltáróan beszélt evészavaráról.

Már a görögöknél ismert volt a bulimia nervosa (BN). A boüsz szó jelentése ökör, Limosz pedig az éhség istennőjének neve. (Az olvasó ne kérje számon e cikk íróján, hogy ezen állat neve hogyan került a kórképbe. Talán az érintettek magatartása juttatta a névadó eszébe?!) Az történelmi leírásokból tudható tény, hogy a BN gyakorlásával a hedonisztikus lakomák résztvevőinél az élvezet fokozása volt a cél. Azért ürítették ki a gyomrukat, önkezűleg, hogy utána még többet tudjanak enni.

A bulimia rejtett zavar, gyakran nem derül rá fény, ezért az érintettek 80%-a nem is kap kezelést. (1980-ban listázták az amerikai betegségosztályozási rendszerben, a DSM-III-ban. Előző évben, az AN variánsaként írta le a brit pszichiáter, Gerald Francis Morris Russel.) Ma pszichoszomatikus panasznak nevezik, de van bio-pszichológiai megközelítése is. A komplex elmélet szerint ismert a hajlam (prediszpozíció), a fenntartó, hajlamosító tényezők szerepe. Az érintettek 80%-ánál lehet társult betegség (koomorbiditás).

Mellette megjelenhetnek kényszerbetegségek: szociális fóbia, alkoholizmus, drogfogyasztás (az érintettek 10-30%-ánál). BN esetében gyakori a depresszió, 20-30%-uknál fennáll az öngyilkosságra való késztetés.

A népesség egyes csoportjaiban, így az egyetemista lányoknál oly gyakori az önhánytatás vagy a több napos koplalás, hogy akár 50%-os érintettségről lehet beszélni. Ez a nagyon súlyos jelenség nem csak orvosi, de társadalmi (családon belüli, iskolai) figyelmet is érdemel, mert a statisztikai adatok azt mutatják, a panaszok jelentkezése után 10 évvel a lányok 8%-a meghal. Segítség, kezelés nélkül 20 év elteltével már 20%-nyi lehet az áldozat.

Az evészavarok egyértelműen súlyos pszichiátriai diszfunkciók

Gyógyításában, illetve lehetőség szerinti megelőzésében rendkívül fontos a közvetlen környezet: elsősorban is a család, de emellett az iskola, a barátok – és a nyilvánosság – szerepe. Kiemelt szerepű lehet a kortársak hatása (peer pressure).

Az anorexia esetében az első lépés a testsúly helyreállítása, amit különböző terápiás módszerekkel és/vagy kórházi kezeléssel lehet elérni. A gyógyulási arány meghaladja a 70%-ot (és itt most ne gondoljunk az imént idézett szomorú halálozási adatra). Lényegesen hatékonyabb a bulimia terápiája, mondja a pszichiáter, a kezeltek kétharmadánál észlelhető a tünetek jelentős csökkenése. A teljes tünetmentesség azonban ritka, jóval gyakoribb, hogy egyes szimptómák évekig fennállnak.

A Vékony jégen című könyv főszereplőjének, sőt magának a szerzőnek az esetében is minden bizonnyal érvényes lehet az összes fenti megállapítás. Az anorexiás sportolóról szóló könyv olvasója joggal teheti fel a kérdést, vajon a többi érintett kamaszlány életében is lehet-e egy rossz szellem, egy negatív figura, aki esetleg beteges fogyásra ösztönzi az érintett személyt. Ebben a könyvben ilyen volt Kriszta, a korcsolyaedző, aki még tiltott teljesítményfokozóval is tömte pártfogoltját! A pszichiátriai szakma nagy kérdése, hogy az esetek nagy részében a kényszeres viselkedés elsősorban milyen belső (pszichés) hatásra jön létre?

A könyvvel kapcsolatban több szakember véleményét is megismertük: Labancz Dániel klinikai szakpszichológus szerint bár az anorexia is függőség, de a kémiai szerekhez kapcsolódó függőséggel szemben ez esetben lehetséges a ’szabadulás’. Kisebb a visszacsúszás kockázata, mint a drog-, az alkoholhasználat esetében. A terápiás út azonban itt is rendkívül hosszú lehet.

Gyányi Andrea gasztropszichológus és dr. Túry Ferenc pszichiáter, pszichológus, egyetemi tanár annyira fontosnak tartja a kortárs segítői szerepet, hogy Keszthelyi Gréta Kata regényét megismerve mindketten így nyilatkoztak: „Ezt a könyvet fel fogjuk írni a betegeknek receptre.”

(Szerző: Fazekas Erzsébet, újságíró)