Főoldal / BETEGSÉGEK / A vérszegénységről
  2021-05-29

A vérszegénységről

A vérszegénység (anémia, anaemia) a vörösvértestek számának, illetve a vér hemoglobinkoncentrációjának csökkenését jelenti. Fontos tudni, hogy a vörösvértestszám nem mindig követi szorosan a hemoglobinértéket.

Tehát előfordulhat olyan eset, hogy alacsony hemoglobinkoncentráció mellett közel normális, vagy csak enyhén csökkent vörösvértestszám észlelhető, mégis manifeszt anémiáról beszélhetünk.

A vérszegénység nem egy önálló betegség, hanem mindig egy tünet, így észlelésekor további kivizsgálás szükséges a kiváltó ok tisztázására.
A leggyakoribb típusa az anémiáknak a vashiányos vérszegénység, amit vaspótlással jól lehet orvosolni, ám fontos tudni, hogy ez nem minden esetben jelent megoldást.

Lássuk, hogy milyen betegségek okozhatnak vérszegénységet és milyen kezelési lehetőségek állnak rendelkezésre!

- hirdetések -

Anémiák felosztása – mi okozhat vérszegénységet?

1. Vérképzés zavara: számszerűen nem képződik elég vörösvértest és ez okozza a kialakult vérszegénységet.

Milyen betegségek esetén fordul elő a vérképzés zavara?

  • A vérképzés helyének, a csontvelőnek a betegségei és a vérképzésért felelős őssejt betegségei: aplasztikus anémia, mielodiszpláziás szindróma.
  • Gyógyszerek, fizikai ártalmak következtében kialakuló csontvelő károsodás: bizonyos gyógyszerek (pl. kemoterápiás szerek), sugárterápia (mellék)hatásaként is kialakulhat anémia.
  • Vashiány következtében kialakuló vashiányos anémia: elégtelen vasbevitel, felszívódási zavar, fokozott vasszükséglet (gyermekkor, terhesség, szoptatás), fokozott vasvesztés.
  • Vasfelhasználási zavar következtében kialakult anémia: különböző krónikus betegségek (pl.: krónikus gyulladás, rosszindulatú daganatos betegségek).
  • Vitaminhiány következtében kialakuló anémia: B12-vitamin, folsav hiánya által okozott megaloblastos anémia, vészes vérszegénység (anaemia perniciosa), illetve krónikus alkoholizmus, krónikus májbetegség.
  • Eritropoetin (vörösvértest képződést serkentő hormon) hiánya: veseelégtelenség, bizonyos tumoros betegségek.

2. Fokozott vörösvértest-lebontás: a vörösvértestek áltagos élettartama 120 nap, de bizonyos betegségek esetén ez jelentősen lerövidülhet (’hemolízis’, korai vörösvértest szétesés), mellyel a vérképzés nem mindig tud lépést tartani, így anémia alakulhat ki.

Milyen betegségek esetén fordul elő fokozott vörösvértest-lebontás?

  • Hibás szerkezetű vörösvértestek képződése, melyek élettartama rövidebb: sphaerocytosis, elliptocytosis, sarlósejtes vérszegénység, thalassemia stb.
  • Autoimmun folyamatok, melyek károsítják a vörösvértesteket: vérátömlesztéshez kapcsolódó hemolízis, Rh-összeférhetetlenség, autoimmun hemolítikus anémiák (AIHA), szisztémás autoimmun betegségek.
  • Külső ártalmak, melyek a vörösvértestek széteséséhez vezetnek: bizonyos gyógyszerek (pl. kemoterápiás gyógyszerek), fertőzések, fizikai vagy kémiai ártalmak, égés, mérgezések, anyagcserezavarok.

3. Vérvesztés: a szervezetben bárhol bekövetkező jelentős vérzés következtében is kialakulhat anémia (traumás sérülés, műtét, gyomor-bélrendszeri vérzés, nőgyógyászati vérzés ...stb.). A vérzéseket tovább fokozhatják – a betegek által gyakran szedett – különböző véralvadást befolyásoló gyógyszerek (vérlemezke összetapadást gátló gyógyszerek, vérhígítók).

Hogyan kell kezelni a különböző anémiákat?

Mivel az anémia mindig egy betegség tünete, így keresni kell a háttérben megbújó állapotot és törekedni kell a célzott oki terápiára. A kezelési módok tehát szerteágazóak, és az adekvát kezelés nagyban függ a kiváltó ok meghatározásától.

Amennyiben azonban szükséges, az oki terápia mellett, illetve az anémia okának tisztázásáig lehetőség van vérátömlesztésre (transzfúzió), ami az esetek jelentős részében csak „tüneti terápia”.

  • Amennyiben valamilyen hiányállapot okozza a vérszegénységet, annak pótlásával az állapot orvosolható (pl. vas-, folsav-, vagy B12-vitamin pótlás). A pótlás történhet táplálékkiegészítők szedése révén, illetve a diéta oly módú átalakításával, hogy az étkezések többet tartalmazzanak a hiányzó elemből. A leggyakoribb ilyen „hiány-anémia” a vashiányos vérszegénység. Mivel lehetőség van a szervezet vasraktáráról információt gyűjteni egyszerű laborvizsgálattal, így célszerű hosszútávon csak akkor alkalmazni a vaspótlást, ha kimutatható a szervezet érdemi vashiánya. Fokozott vasszükséglettel járó állapot esetén (terhesség, szoptatás) megelőzésképpen is javasolható a vaspótlás. Vérzés esetén is szükséges lehet a vas pótlására, ezzel is elősegítve a hiányzó vérkészlet újratermelődését.
  • Hormon (eritropoetin) hiánya esetén – ami leggyakrabban krónikus veseelégtelenség esetén fordul elő – lehetőség van az eritropoetin pótlására, mellyel segíthető a vérképzés.
  • Hematológiai alapbetegség esetén komplex szakorvosi kezelés szükséges, mely magába foglalhatja akár a csontvelő átültetést is.
  • Autoimmun eredet esetén az immunrendszert „elnyomó”, úgynevezett immunszupresszív terápiával lehet segíteni az alapbetegségen és anémián is.
  • Manifeszt vérzés esetén sokszor szükséges vérátömlesztés. Gyakran látható krónikus vérzés a gyomor-bél rendszerben (pl. fekély, daganat esetén), nőgyógyászati szervekben (pl. rendellenes méhvérzés mióma, daganat miatt), melyek idővel jelentős vérszegénységet is eredményezhetnek. Bárhol legyen is a forrás, a legfontosabb a vérzés helyének pontos meghatározása és ellátása.
  • Néhány esetben pedig elegendő csupán bizonyos életmódbeli tényezőkön változtatni: egészségesebb táplálkozás, mely tartalmazza a megfelelő vitaminokat, nyomelemeket; alkoholfogyasztás mérséklése.

Mindezek alapján látható, hogy vérszegénységet számos betegség, hiányállapot okozhat, melyeknek megvan a célirányos kezelési módja. Fontos a rendszeres laborvizsgálat – tünetmentes esetben is –, hiszen így időben, akár az anémia tüneteinek megjelenése előtt is észrevehető a kezdődő vérszegénység, hiányállapot és megtörténhet a szükséges kivizsgálás és kezelés.

Szerző: Dr. Tóth Sára Rebeka, belgyógyász szakorvosjelölt