#Suli, munka

Kötelező olvasmányok: emlékszel?

2012.10.02.
1 perces olvasási idő

Elolvastad nyáron a kötelező olvasmányokat? Emlékszel még arra, hogy mi történik bennük? Vészesen közeleg a számonkérés és ellenőrzés időszaka. Segítünk felkészülni.

Megfigyelted, hogy valahogy zavaróan gyakran jut eszünkbe mindaz, amit nem tettünk meg, vagy még nem fejeztünk be? Olvass úgy, hogy később is emlékezz rá!Megfigyelted, hogy be-beugrik időnként, hogy melyik kötelezőt kellene elolvasnod még? Megpróbálod elhessegetni a gondolatot, de teljesen soha sem sikerül…

Zeigarnik-hatás

A Zeigarnik-hatás lényege, hogy befejezetlen dolgokra sokkal könnyebben tudunk emlékezni, mint befejezettekre. Például vannak könyvek, amiket már elolvastam, de arra sem emlékszem, hogy ki volt benne a főszereplő. És vannak olyan könyvek, aminek a stílusa nem tetszett, nem az én ízlésemnek való volt és félbehagytam. A mai napig fel tudom idézni, hogy körülbelül hol hagyhattam abba. Jobban emlékszem rá, hiszen kérdőjelek maradtak a fejemben a művel kapcsolatban.

Akkor csak félig olvassuk el a kötelezőt?

Nem dehogy! A mű második feléből is kérdezhet magyar tanárod. De kihasználhatod a Zeigarnik-hatást, ugyanúgy, ahogy a filmsorozatok készítői teszik. Biztos te is észrevetted, hogy pont a legizgalmasabb résznél fejezték be a történetet. Pont akkor van vége egy résznek, amikor valakit megtámadnak, pont akkor, amikor majdnem elcsattan egy szerelmes csók. A nyári szünetekre pedig óriási csattanót szánnak, hogy biztosan ne felejtsük el az elkövetkezendő két hónapban, hogy meg szeretnénk nézni a következő évadot is. Működik? De még mennyire!

A legfrappánsabb befejezésekkel igazán a képernyő elé lehet szögezni a nézőt. Tehát ha valami nagyon izgalmasat tanulsz vagy olvasol, tarts egy kis szünetet! Meglátod, hogy jobban fogsz emlékezni az olvasottakra.

Hogyan vedd rá magad, hogy elolvasd a kötelezőt?

Az emberi elme arra van programozva, hogy befejezzük azt, amit elkezdtünk. A befejezetlenség stresszt okoz, feszültséget, hiszen folyamatosan csak az zakatol a fejünkben, hogy még valamit be kell fejeznünk. Ha már unod, hogy minden nap eszedbe jut, hogy el kellene olvasni, vagy ha már azt unod, hogy a szüleid folyton erre emlékeztetnek, de még mindig nincs hozzá kedved, akkor megint szóba jöhet a jól megérdemelt és bejáratot önjutalmazás. „Csak még egy fejezet és játszhatok a PlayStation-nel, még egy fejezet és eszek egy gömb fagyit, elolvasom a könyvet és…” ez már a te fantáziádon múlik.

Hogyan jutalmaznád meg magadat?

(B. Gy.)