A Linkin Park frontembere, Chester Bennington 41 évesen lett öngyilkos. Az öngyilkosság valamilyen stresszel teli élethelyzetre adott tragikus válasz, s azért tragikusabb mindennél, mert meg lehetett volna előzni. Akár te magad fontolgatsz öngyilkosságot, akár másról tudod ezt, nem árt tisztában lenni az erre utaló figyelmeztető előjelekkel, valamint azzal, hogy miképp juthatunk azonnali segítséghez és szakszerű kezeléshez. Életet menthetsz ezzel: a sajátodat vagy valaki másét.

Az öngyilkosság valamilyen stresszel teli élethelyzetre adott tragikus válasz. Azért tragikusabb mindennél, mert az esetek nagyobb hányadában meg lehetne előzni. Akár te magad fontolgatsz öngyilkosságot, vagy másról tudod ezt, nem árt tisztában lenni az erre utaló figyelmeztető előjelekkel és azzal, miképp juthatunk azonnali segítséghez és szakszerű kezeléshez. Életet menthetsz ezzel: a sajátodat vagy valaki másét.

Mindenki életében elkerülhetetlenül eljön az a pillanat, amikor szembe kell néznie szeretett hozzátartozója – egy szülő, testvér, közeli barát, idős családtag vagy egy kisgyermek - elvesztésével. Senki sem immunis erre a lelki traumára és fájdalomra. Így, ha valamikor, akkor ebben az esetben tényleg szükségünk van a segítségre. Ugyanúgy, ahogy nekünk is jól esik ilyen estben a segítség, egy barátunknak is jól eshet, sőt szinte kötelességünk valahogyan segíteni neki. Igen, de mégis, hogyan tudjunk segíteni és támogatni gyászoló barátunkat?

Amikor az ember valamilyen komoly megrázkódtatáson esik át, az úgynevezett poszttraumás stressz kialakulására lehet számítani. Korábban főleg a háborúk által megviselt katonáknál diagnosztizálták, ám más, az élettel járó események is kiválthatják ezt az állapotot.

Pár éve még azt hittük, ez a dolog minket nem érint. Olyan távolinak tűnt ez a problematika, hogy úgy gondoltuk, nem is kell vele foglalkoznunk. Most viszont már ott tartunk, hogy vidéken is gyakori, már nem tudunk szemet hunyni felette. Attól, hogy nem beszélünk róla, még létezik. Sőt, a narkósok korhatára egyre lejjebb tolódik.

Természetes, hogy segíteni szeretnél gyászoló barátodnak, de sajnos ilyenkor nagyon nehéz bármit - különösen a megfelelő szavakat - mondani. A halál még ma is tabutéma, így ha beszélnünk kell róla, az szorongással és kellemetlen érzésekkel tölt el.

Mindenszentek alkalmával és Halottak Napján sokat gondolunk halottainkra, eltávozott rokonainkra. Sajnos nem csak ilyenkor szembesülünk az elmúlással. Ki előbb, ki később találkozik azzal a maró fájdalommal, amit a gyász hoz magával.

Nehéz helyzet, emberpróbáló. A betegség megváltoztatja a család életét. A diagnózis közlése után a betegség változások sorát indítják el. Személyfüggő, hogy ki, hogyan reagál arra, hogy súlyos betegsége van. Különösen, ha a betegség kimenetele kérdéses, ha általa az élet végességével is szembe kell nézni.

"Nem vagyok öngyilkos típus, és soha nem vágytam a halálomra, de előfordul néha, hogy arra gondolok, milyen lenne, ha meghalnék, és néha látom magam előtt, ahogy ezt mások megtudják." Válogatás a KamaszPanasz Szakértő válaszol rovatából.

Hidd el, tudom milyen az, ha mélyponton vagy, főleg ha az anyukádat, apukádat vagy közeli hozzátartozódat vesztetted el, és az ismerőseid úgy próbálnak segíteni, hogy megmondják, mit olvass, egyél, hogyan tereld el a gondolatodat futással, jógázással vagy meditációval, és hogy kivel beszélgess. Te meg csak ezt gondolod: ,,Igen persze. Jelenleg ezek közül semmi sem érdekel. Csak hagyj az ágyamban feküdni egyedül, oltsd le a lámpát és csukd be az ajtót, ha kimész.”

A halálnak, a szakításnak, a baráti kapcsolatok megszakadásának a közös gyökere a veszteség élménye. Ezért nagyon fontos, hogy amit veszteségként élsz meg, képes legyél feldolgozni és elengedni, ne pedig tüskeként maradjon benned. Az egyik módszer, hogy kiírd magadból, ami benned van. Ezt tette Péter is.