önértékelés
#Lélek

Milyen hatással lehetnek az életedre az iskolai sérelmek?

2022.12.25.
2 perces olvasási idő

Minden a gyermekkorunkban alapozódik meg, emiatt ez a legfontosabb szakasz az életünkben. Ekkor alakul ki a jellemünk, a személyiségünk, az önmagunkhoz, másokhoz, az élethez való viszonyunk. Emiatt korántsem mindegy, hogy milyen gyakran kell sértéseket, kritizálást, bántást, szeretetlenséget elszenvednünk, mert ezek - akár a családban, akár az iskolában szerzett tapasztalatok - mély nyomot hagynak a lelkünkben, önértékelésünkben.

A leggyakoribb iskolai félelmek

Az iskolás évek sérelmei származhatnak a diáktársaktól éppúgy, mint a pedagógusoktól. Talán neked is az a legfőbb iskolai félelmed, hogy ott állsz az osztálytársaid előtt megszégyenülten, miközben a tanárod számon kéri rajtad, hogy miért hibáztál, vagy miért nem teljesítesz jobban. A kritika - ami lehet, hogy igaz - nem megfelelően megfogalmazva a lelkedig hatol, mély és maradandó sebet ejtve az önértékeléseden.

Az ilyen típusú megjegyzések mélyen beleégnek az emlékeidbe:

  • “Tőled többet vártam azok után, hogy megbíztam benned”
  • “Ha a te tudásod az XY ügyességével társulna, akkor talán lenne esélyed arra, hogy sikeres légy, de így biztos nem viszed semmire”
  • “Neked akkor sem sikerülne, ha igazán akarnád”
  • “Nem mondod komolyan, hogy ilyen fizikummal csak ennyire vagy képes!”
  • “A többiek megköszönhetik neked, hogy ma röpdolgozatot írnak, amíg te szóban próbálod elhitetni velem, hogy érsz valamit”

Az, hogy a társaid előtt megszégyenítenek, nevetség tárgyának tesznek ki és megalázó, cinikus, lekicsinylő, rosszindulatú megjegyzésekkel illetnek, hatással lehet a felnőtt korodra is. Carolyn Knight amerikai professzor megfogalmazása szerint: „traumával jár minden olyan elkerülhetetlenül stresszes szituáció megélése, amely meghaladja az egyén megküzdési módjait”. És ezek a szituációk olyan horderejűek, hogy bizony meghaladják azt.

Csökken a teljesítmény

A negatív figyelem egyrészt óhatatlanul csökkentheti majd a motivációdat és a tanulási kapacitásodat, másrészt a jövődre is kiható traumát okozhat. Biztonságos burokra lenne szükséged a képességeid megfelelő mozgósítása érdekében. Az iskolában szerzett negatív érzelmi tapasztalatok azonban ezt meggátolják, és nagymértékben kifejthetik hatásukat az életed különböző területein.

Ennek oka nem más, mint az, hogy a bántalmazó helyzet erős frusztrációt vált ki belőled, amely a tehetetlenség és a kiszolgáltatottság érzésével társul. Amennyiben a saját belső erőforrásaid nem elegendőek ezek feldolgozáshoz és nem tudsz senkihez sem fordulni a problémával, akkor a kezdeti szomorúságot kétségbeesés, csalódottság követheti, ami idővel átcsaphat beletörődésbe (elhiszed, hogy igaz, amit rólad állítanak: az alkalmatlanságot, azt, hogy sikertelenségre és kudarcokra vagy ítélve), de akár depresszió is követheti.

Motiválatlanná válsz, romlanak az eredményeid, egyre gyakrabban jelentkeznek testi tüneteid fejfájás, hasfájás, alvászavarok formájában. Egyre zárkózottabbá válsz, feltűnően szorongsz, ingerült és ndulatos leszel, ami tovább ront a helyzeten az iskolában is.

Mi az a fekete pedagógia?

A fekete pedagógia kifejezés először 1977-ben bukkant fel Nyugat-Németországban, bár a jelenség - amiről nem sokat mertek, vagy akartak beszélni - már jóval korábban is létezett. Fekete pedagógiának nevezik, amikor a pedagógus visszaél a hatalmával és testileg vagy lelkileg (napjainkban “csak” lelkileg, merta testi fenyítéssel kapcsolatban zéró tolerancia van) bántja a rábízott gyerekeket és ezzel hosszú távú lelki sérülést okoz.

Az iskolai verbális bántalmazások hatással lesznek a felnőtt életedre is, hiszen hiába válsz a mostani némi túlsúllyal küzdő kamaszból sportos felnőtté, mindig a füledben cseng majd a testnevelő tanár vicces megjegyzése: “Gurulj ide pufikám”. Életre szóló önértékelési zavarokhoz vezethet, ha ilyen módon megaláz a tanár - a sérelmek feldolgozása ugyanis jellemzően negatív módon történik: kisebbrendűségi érzéshez, gátlásossághoz vezet.

Mit tehetsz, ha sérelem ér?

Beszélni, feldolgozni, hinni, javítani, megmutatni. Ez az öt legfőbb tanács, amit érdemes megfogadnod. Beszélj a problémáról a szüleiddel (természetesen azt is beismerve, ha valóban hibáztál). Dolgozd fel, amit a tanárod mondott, de a becsmérlő, sértő megjegyzéseket - bármennyire is nehéz - ne vedd a szívedre - legyen az az ő problémája, hogy a szakmájába belekeseredve, befásulva ahelyett, hogy segítene, csak bántani tud.

Higgy önmagadban, az értékességedben és abban, ha akarod bármire képes vagy, az lehetsz, ami lenni szeretnél. Az elkeseredés és a beletörődés helyett mutasd meg mindenkinek, hogy alaptalan volt minden megszégyenítő vád. Ne hagyd, hogy az iskolai sérelmek a felnőttkorodat negatívan befolyásolják!

(Szerző: Faar Ida, újságíró)

Felhasznált irodalom: