Milyen sebeket hagy a gyermekkori bántalmazás?
Gyermekbántalmazás. Egy probléma, amiről nem csak beszélni kell, hanem tenni is kell ellene, méghozzá minél gyorsabban és hatékonyabban. A jelenség sajnos nem egyedi, naponta szenvednek el gyerekek testileg-lelkileg az egész életükre kiható súlyos sebeket, mert nem kapnak elegendő figyelmet a környezetüktől. Mert, ha kapnának, akkor lenne, aki közbeléphetne: szomszéd, rokon, tanár, védőnő, orvos, ismerős.
Elrettentő a hazai statisztika: minden felismert gyermekbántalmazásra 25 fel nem ismert bántalmazás jut. Valóban ennyire nem figyelnek egymásra az emberek, vagy könnyebb hallgatni és nem beavatkozni ? Valószínűleg igen - hiszen mindenki fél mások magánéletébe beleavatkozni. De vajon hol az a határ, amikor nem lehet tétlenül tudomásul venni, hogy a kétségbeesett, rémült pillantások mögött éppen személyes tragédia zajlik?
A bántalmazás pszichés hatásai
Bántalmazni sokféleképpen lehet. Szóban, fizikálisan, viselkedéssel, érzelmileg, szeretetmegvonással, elhanyagolással, szexuálisan. Bárhogy is történik, a végeredmény pszichés értelemben nem sokban különbözik egymástól.
Megtörik a bizalom, lazul a kötődés, zavart szenved az érzelmek szabályozása, sérül az önértékelés. A fizikai bántalmazást az azt elszenvedő könnyebben tudja megfogalmazni - “bántanak, vernek, fájdalmat okoznak” - a környezet a testi jelekből könnyebben észre tudja venni (kék foltok, sérülések). Ennek ellenére azonban a pszichés hatás ugyanúgy ott marad a háttérben.
Gyakran szem- és fültanúi a gyerekek a családon belüli erőszaknak, ami károsan hat a személyiségfejlődésre akkor is, ha őt magát nem bántják. Az, hogy a bántalmazott ilyenkor miként reagál, nagymértékben meghatározza a gyerekek sorsát. A túlélésre játszik, szembenéz vele, elviseli, vagy esetleg kiszáll a méltatlan helyzetből. A viták, veszekedések, a bántalmazás, az agresszív viselkedés olyan érzelmi környezetet teremt, amiben a kiszámíthatatlanság és a rettegés állandósul.
Ilyenkor háromféleképpen reagál:
- Az első a visszahúzódás, amikor fizikailag és érzelmileg a lehető legtávolabb próbálja tartani magát az egésztől. Ez felnőttként kötődési és elköteleződési nehézségeket okoz - szorongást a társas és főleg az intim helyzetekben.
- A második, amikor valaki azonosul a bántalmazóval és ő maga is hajlamos így viselkedni.
- A harmadik, amikor azonosul a bántalmazottal, és partneri/védelmező szerepet vesz fel ezzel próbálja csökkenteni a tehetetlenség érzését. Ez érzelmileg olyan terhet jelent, amit később is nagyon nehéz feldolgozni.
Mit él át, akit bántalmaznak?
Akit bántanak, az egymásnak ellentmondó érzelmek sokaságát éli meg. Egyszerre van jelen a ragaszkodás, a félelem, a szorongás, a rettegés, a csalódottság, az undor, a bűntudat, a remény, a frusztráció, a harag, a bosszúvágy, a szégyen. Egyszerre akar küzdeni ellene és elmenekülni előle.
Tragikus sorsokra utaló jelek
A gyermekbántalmazásnak vannak jelei, amelyek kellő odafigyeléssel felismerhetőek. Bántalmazásra utalhat:
- a viselkedés megváltozása - a befordulás, depresszív hangulat
- szorongásos tünetek, pánikrohamok, hangulatingadozások
- félénkség, riadtság, túlérzékenység
- bizalmatlanság a felnőttekkel szemben
- alvászavarok, evési zavarok
- a szociális kapcsolatok minimalizálása,
- az iskolai teljesítmény romlása,
- az addig szeretett helyek és személyek elkerülése
- az önhibáztatás
- sérülések, sokszori balesetek által keletkezett nyomok
- fizikai érintéstől való félelem
A gyermekkorban átélt bántalmazás olyan nyomokat hagy, ami a felnőttkorban is meghatározó lehet. Akár a bántalmazás tanújaként, akár elszenvedőjeként tenni kell annak érdekében, hogy ez ne történhessen meg. Ne félj te sem segítséget kérni, ha bajban vagy!
(Szerző: Faar Ida, újságíró)
Forrás:
