Barátokra szükségünk van, ez tény. Az embert olyan alapvető szociális szükségletek jellemzik, minek következtében kapcsolatigénye magas. Jelen társadalmunkban a szűk család mellett a kortárskapcsolatok, a barátok töltik be a legfontosabb szerepet az életünkben.

Amikor kinyílik a világ, megjelennek az első barátok

Legalábbis körülbelül 9 éves kor után, ugyanis ebben az életkorban kezd a gyerekek figyelme a szülők felől átfordulni a kortársak felé, s ez az „átpártolás” egészen szélsőséges méreteket ölthet a serdülőkor csúcspontján. Ilyenkor nehéz megtalálni az egyensúlyt a szülők és a kortársak elvárásai között, megfelelni mindkét tábornak. Érdemes kompromisszumokat kötni, az arany középutat megtalálni a konfliktusmentes(ebb) hétköznapok kedvéért.

Ennél talán még nehezebb az egyensúlyt megtalálni a saját személyiségünk, céljaink, vágyaink és a kortársak elvárásai között, mert az önelfogadtatás vágya, a valahova való tartozás igénye nagyon könnyen felülírhatják azokat. Ez onnan vehető észre, hogy a hétköznapok során, ha döntéseket hozunk, marad egy furcsa szájízünk utána, mert nem, vagy nem teljesen a saját ösztöneinket követtük.

Bajban derül ki, hogy kik az igaz barátok

Közhelyes „felnőtt” megállapítás, hogy aki valóban a barátunk, az olyannak fogad el, amilyenek valójában vagyunk. Azonban hosszú távon ez igazolódik be, mert az „energiavámpírok”, az érdekemberek eltűnnek egy-egy nehezebb élethelyzetben. Az iskolaváltások, a továbbtanulás, a párkapcsolatok változása, krízishelyzetek általában fordulópontot jelentenek a baráti kapcsolatokban, és azok tekinthetőek valódi barátoknak, akik ezeket követően is mellettünk maradnak.

Van, akinek egy, van, akinek huszonegy barátra van szüksége ahhoz, hogy kiegyensúlyozottnak érezhesse magát, de fontos, hogy ne keverjük össze az igaz barátokat a haverokkal, akikkel ugyan szívesen töltjük el az időnket, de a bizalom, az őszinteség megreked egy bizonyos szinten, vagy azt tapasztaljuk, hogy csak bulikban vagy bizonyos helyzetekben töltötök együtt időt, azokon kívül nem keresitek egymás társaságát. Ha pedig valaki bűntudat nélkül kever bennünket rosszba, cserben hagy, meg akar változtatni, hogy a barátja lehess, feltételeket szab a kapcsolatotokban, az nem felel meg a barát fogalmának, ami ugyanis megköveteli az önzetlenséget, az elfogadást, a bizalmat, a tiszteletet.

Ha elbizonytalanodsz abban, hogy mennyire befolyásolnak a kortársaid, érdemes a szüleidhez fordulni, hiszen ők már átélték ugyanezeket a helyzeteket, és ha teljes egészében nem is elfogadható számodra, ahogy a szülők értékelik a helyzetet, egy mérlegelés erejéig érdemes figyelembe venni a véleményüket.

(Szerző: Máténé Áfra Viktória, pszichológus)