Az ellentétek világában élünk: egyszerre van jelen a túlsúlyosság és az éhezés, a gazdagság és a szegénység, a takarékoskodás és a pazarlás, a tudatosság és az érzelmi döntések tömege. Így aztán előfordulhat az a már-már nonszensz helyzet, hogy amíg a magyar háztartások évente 300 ezer tonna élelmiszert pazarolnak el, addig az ezzel a mennyiséggel jól laktatható félmillió ember egy éven keresztül éhezik.

A kidobott élelmiszer nem csak gazdasági kérdés

Ez a tetemes mennyiségű kidobott élelmiszer nemcsak gazdasági és erkölcsi szempontból jelent problémát, hanem környezetvédelmi szempontból is. Miért? Azért, mert minden kidobott étellel nő az ökológiai lábnyomod. Neked sem ismeretlen ez a kifejezés, biztos sokat hallottál már róla.

Az ökológiai lábnyom mutatja meg annak a területnek a nagyságát, amelyet egy-egy egyén a környezetéből felhasznál a fennmaradáshoz. Ez sok tényezőből áll össze, ilyen legalapvetőbb tényező az étkezés,valamint az élelmiszerek előállítása során keletkező környezeti károk.

A pazarlásnak nagyobb a környezeti hatása, mert a kidobott élelmiszer már az előkészítés, feldolgozás, csomagolás, szállítás során sok erőforrást igényelt. Kutatások igazolták, hogy minél fejlettebb egy adott országban a gazdaság, és magasabb az életszínvonal, annál inkább a fogyasztónál pazarolják el a legtöbb élelmiszert.

Te mennyi ételt pazarolsz?

Elképesztő mértékben megy a pazarlás a magyar háztartásokban: sokszor dobunk ki még fogyasztható élelmiszereket csak azért, mert ráununk, elfeledkeztünk róla, közeledik a fogyaszthatósági idő lejárta, nem szeretjük stb.

Minden egyes alkalommal, amikor már nincs kedved megenni a kétnapos kiflit (aminek egyébként semmi baja nincs), az összenyomódott kakaós csigát (ami lapos ugyan, de finom), vagy az ütődött almát (amin csak egy pici folt van) és emiatt kidobod - lényegében pazarolsz. Amikor valamit megvásárolsz csak azért, mert megtetszett a neve, a csomagolása, vagy csak olvastál róla, de nem használod fel, nem készíted el - kidobod: pazarolsz. Ha többet veszel valamilyen gyorsan romló élelmiszerből, mert akciós, de nem tudod megenni időben - pazarolsz. Apropó: te mennyi ételt pazarolsz?

Felmérések szerint a leggyakrabban kidobott élelmiszerek a következők:

• pékáru - mindenki a frissen sült, ropogós pékárukat szereti
• főtt ételek - ez azért elgondolkodtató, mert ezekben már nemcsak az alapanyagok ára van benne, hanem az elkészítésükre fordított idő és energia is
• zöldség és gyümölcs
• hús, felvágott
• tej, gyümölcslé
• tejtermék

Tudatos vásárlás, tudatos fogyasztás

Évente rengeteg pénzt megspórolhatsz te is - és a családod is - tudatos vásárlással, és/vagy a már megvásárolt élelmiszerek ésszerű felhasználásával. Miért ilyen fontos ez? Gondolj bele: minden egyes kidobott zsemléhez, kiflihez – és itt órákig lehetne sorolni a kukákban landoló élelmiszereket, átvitt értelemben emberi verejték tapad: egészen a termőföldtől – az asztalig. A megvásárlásukhoz szükséges pénzért is meg kellett dolgozni valakinek.

Ezért mindig arra törekedni, hogy minél kevesebb élelmiszert pazarolj. Néhány tipp, hogyan csináld:

• mindig csak annyi élelmiszert vásárolj, amennyit meg is eszel
• ha valami már kissé egyhangúnak tűnik - akkor se hagyd hogy tönkremenjen - készíts belőlük valami új ételt
• a főtt ételek nagy része porciónként lefagyasztható
• vásárolj szezonális-helyi termékeket - egészségesebbek, vitamindúsabbak az importból származó társaival szemben, másrészt nem kellett több ezer kilométert “utazniuk” sem, hogy az asztalodra kerüljön
• csak akkor válassz valamiből nagy kiszerelést, ha azt valóban el tudjátok fogyasztani, vagy ha le lehet fagyasztani kisebb darabokban a későbbi felhasználáshoz
• ne dobd ki a száraz kenyeret vagy kiflit - mikróban melegítve pontosan olyan lesz, mint friss korában
• a romlásnak induló zöldségeket és gyümölcsöket is sokféleképpen fel lehet használni: a zöldségekből rakott ételek, a gyümölcsökből turmix, sütemények készülhetnek.

Évi 300 000 tonna élelmiszer végzi a szemetesben. A ti kukátokba ne kerüljön semmi, ami ehető!

(Szerző: Faar Ida, újságíró)

Felhasznált irodalom: http://dolgozattar.repozitorium.uni-bge.hu