#Mozgás

Agysérülést, leépülést, tragédiát okozó sportok

2022.05.24.
3 perces olvasási idő

Sok sportrajongóban kelthet rossz érzést, sőt vált ki aggodalmat, ha túl sokszor lát durva ütést, ütközést egyes sportágakban, amikor a sértett földre kerül, esetleg eszméletét is veszti egy időre. A lehetséges súlyos egészségügyi következményekkel foglalkozik egy orvosi cikk, amelyben a megkérdezett szakemberek nagy jelentőséget tulajdonítanak az ütések következtében kialakuló úgynevezett mikro-agysérüléseknek.

Az amerikai futball annyira közkedvelt Észak-Amerikában, hogy teljességgel képtelenségnek tűnik az a gondolat, hogy neurológusok óvó figyelmeztetésére valaha is be fogják tiltani. Ennek ellenére, szakértők (agysebész, neurológus, patológus) úgy mondják, a mérkőzések lelkes követése nem nevezhető etikusnak. Megmagyarázzák, hogy mire gondolnak.

Tavaly ilyenkor egy 32 éves sportoló (Philip Adams) megölt 6 embert (közöttük egy 9 és egy 5 éves gyereket), majd maga ellen fordította fegyverét. A boncolást végző orvosok szerint tettének lehetséges magyarázata az, hogy agyát súlyosan károsította az a fejét ért két évtizednyi ütéssorozat, amit aktív futballista korában kellett kiállnia. Különösen azon 6 év alatt, amit a legnagyobb amerikai futball-szövetséghez (National Football League, NFL) tartozó csapatban játszott végig. Traumára visszavezethető krónikus traumás agysorvadást (chronic traumatic encephalopathy, CTE) állapítottak meg nála.

Az agy szöveteinek ezt a torzulását olyanoknál látják a kórboncnokok, akiknek a fejét gyakran éri súlyos trauma (például ütés, valamivel, valaminek való nekiütközés, belecsapódás). A bokszolók mellett ilyen sérülés éri a futball játékosokat is, hiszen egy-egy játék során tucatszor fordul elő, hogy nagy sebességgel ütköznek egymással. „Nem hiszem, hogy Adams éppen előzőleg ütközött volna. Jóval valószínűbb, hogy a végeredmény az egymást követő sérülések egymásra épülő kumulatív hatásaként állt elő” – véli dr. Ann McKee, a bostoni egyetem CTE központjának vezetője. Tudomása szerint, a sportoló „egyre paranoiásabb lett, egyre több és súlyosabb problémája támadt az emlékezetével, végül egyre gyakrabban kapott dührohamokat, viselkedett kontrollt vesztetten”.

Sajnos, ez nem az első CTE történet, amit a futballozással kapcsolatba lehet hozni

Ez a sokadik eset, amikor az elváltozás a meccs közben szerzett sérülésekre vezethető vissza. 2012-ben Jovan Belcher, a Kansas City csapatának védőoldali játékosa megölte barátnőjét, majd edzője és egyik sportvezetője szeme láttára magával is végzett. Ugyanabban az évben történt, hogy Junior Seau, aki két évtizeden át a futball liga egyik vezető sztárja volt, öngyilkosságot követett el. Öt évvel később, a New England Patriots támadósorában fontos szerepet betöltő korábbi játékosa Aaron Hernandez akasztotta fel magát a börtönben, ahová egy barátja megölése miatt került. E példák egy lehetséges hosszú listáról vett szemelvények csak, hiszen a krónikus agysorvadásban (chronic traumatic encephalopathy) szenvedő, majd erőszakos halált halt korábbi futball játékosok sorát a sportot jól ismerők hosszan tudják sorolni. A lista napjainkban is bővül.

A fentiekben említett összefüggést nem minden szakértő látja igazoltnak, egyesek kételkednek abban, hogy a futballsérülésnek bármi köze lehetne az agysorvadás bekövetkezéséhez. Tény, hogy a jelenséget igen nehéz kutatási témává tenni, hiszen a kialakult kórállapotot kizárólag az egyén halála után lehet diagnosztizálni, amikor kifejezetten az agyszövetet vizsgálják (igaz, tudósok szerint, e téren a közeljövőben változhat a helyzet). Azokba a tanulmányokba, amelyek a korábbi játékosoknál az agysorvadás előfordulásának magas arányát mutatják, egyre gyakrabban vonnak be olyanokat is, akiknél a család már sejtett valami gondot, talált valami problémára utaló jelzéseket. Márpedig ez vitán kívül torzíthatja az eredményeket.

A hírek még egy okot jelentenek arra, hogy indokolt az óvatosság

Erre való tekintettel módosíthatott az NFL a szabályozás több pontján az utóbbi két évtizedben. A változtatások célja az volt, hogy az agyat érő csapásoktól, s a következményként kialakuló agyrázkódástól megvédjék a játékosokat. Hozzá kell tenni, hogy egy tavalyi tanulmány megállapítása szerint, adminisztratív változtatásokkal valójában nem sikerült csökkenteni a sérülések számát. Valószínűleg nincs is rá mód, hogy miközben próbálják biztonságossá is tenni, úgy alakítsák át a játékot, hogy megőrizzék mindazt, amit maguk a játékosok, de a nézők is szeretnek ebben a sportban.

Csábító gondolat lehet azt kérni (egyesek megpróbálják követelni is), hogy tiltsák be ezt a sportot, csak éppen nincsen ennek semmi realitása: összesítések szerint, a 25 legnézettebb tévéközvetítés közül 23 volt NFL mérkőzés. A déli államokban pedig az egyetemi csapatok amerikai fociját szinte vallásos áhítat övezi. A játék tehát marad. Az amerikaiak tisztában vannak a probléma mibenlétével, mégis, továbbra is nézik a meccseket. Azért nem árt felhívni arra a figyelmet: legyünk tisztában a károkozás lehetőségével.

(Szerző: Fazekas Erzsébet, forrás: theweek.com)