Főoldal / LÉLEK / Zárkózott kamasz vagy magányos kamasz?
  2021-02-27

Zárkózott kamasz vagy magányos kamasz?

A kamaszkor egyaránt jár testi és lelki változásokkal, hiszen ilyenkor sok minden történik egyszerre. Változik a test, egyre fontosabbak a barátok, egyre idegesítőbbek a szülők, beköszönt az első szerelem, feléled a szexuális vágy, előbb-utóbb el kéne dönteni, hogy milyen irányba menjünk tovább.

Valljuk be, ezek egyenként is elég nagy feladatnak bizonyulnak, hát még egyszerre! Talán nincs is olyan szakasza életünknek, amikor ennyi minden foglalkoztatna minket egyszerre. Gyakran úgy érezzük egyedül vagyunk, míg máskor pont az a baj, hogy egy percre sem hagynak minket egyedül...

Használjuk ki a magunkkal töltött időt

Nehéz helyzetben az ember, gyakran zárkózottsággal reagál. Ez az időszak kiváló lehetőséget nyújt arra, hogy gondolkodjunk és válaszokat kapjunk. Érdemes végig gondolni, hogy milyen terveink vannak. Jó technika erre, ha mondjuk kívánságtérképet készítünk, ami egy nagy papírlap, amire rárakjuk azokat a dolgokat, amiket szeretnénk a jövőben elérni: pl. sikeres felvételi, új csizma, autogramot szerezni egy fontos személytől, eljutni a kedvenc énekesünk koncertjére vagy kedvenc csapatunk meccsére. Ehhez lehet rajzolni, képeket ragasztani, dátumokat írni. A világosan megfogalmazott célok közelebb vihetnek minket a megvalósításhoz és ahhoz, hogy „bevonzzuk a jó dolgokat”! Szintén hasznos technika lehet, ha megtanulunk „befelé figyelni”, amire az interneten is rengeteg relaxációs hanganyag van, de hallgathatunk zenét, színezhetünk mandalát vagy kirakhatunk egy puzzle-t is, ami szintén rendkívül jó stresszoldó.

- hirdetés -

A szüleim ellenem fordultak?

Bár gyakran úgy tűnik, hogy a szüleink nem értenek meg, ne feledjük, hogy ők nem az ellenségeink, még akkor sem, ha más a véleményük. Ez is csak egy időszak, ami nem tart örökké. Egészen biztos például, hogy óvodáskorban még nem engedtek minket sehova egyedül, mostanra azonban már nem feltétlen kísérgetnek mindenhova. Érdemes néha belehelyezkedni a szülő helyzetébe és egy picit az ő szemüvegén keresztül nézni a világot. Neki is el kell fogadnia, hogy a nemrég még „pici” gyermeke, már korántsem olyan pici, ami szintén egy folyamat. Fontos, hogy jelezzük, ha valamit túl soknak érzünk és kijelöljük a határainkat és a privát szféránkat, ám ezt lehetőleg nem támadóan.  

Hogyan barátkozzunk?

A szülők helyét egyre inkább a barátok veszik át, ám a baráti kapcsolatoknak különböző szintjei vannak. Van, akivel egy csapatban játszunk vagy közös a baráti körünk, a legbensőbb titkainkat azonban mégsem akarjuk velük megosztani, azaz bizalom nem jár mindenkinek. Ha úgy érezzük, új barátokra van szükségünk, érdemes átgondolni, hogy mi alapján választunk barátokat! A leggyakoribb szempontok:

  • érdeklődési kör (sport, videójáték)
  • stílus (vagány, laza, balhés)
  • értékek (vallásos, környezettudatos)
  • hasonló életesemények (felvételi)
  • fizikai közelség (padtárs, edzőtárs, szomszéd).

Ha ez megvan, akkor indulhatunk tovább, vajon hol és milyen platformon érhetjük el őket? Online? Személyesen? Ha ezt is belőttük, akkor nincs más hátra, mint kezdeményezni, azaz: mutatkozzunk be, tegyünk fel kérdéseket, ajánljuk fel a segítségünket vagy hívjuk el őket valahova.

(Szerző: Lőrincz-Erdélyi Krisztina, pszichológus)