Interjú egy siket lánnyal: „A tánc adta vissza a hitemet”
A 16 éves Márföldi Bea szeptembertől a nyíregyházi Művészeti Középiskola és Kollégium tanulója lesz a táncművészeti tagozaton, színházi táncot, valamint kortárs és modern táncot tanulhat öt évig. Ő lesz a legfiatalabb az osztályban, de van még egy különbség közte és a többi tanuló között.
A most utolsó éves általános iskolás Bea hallásmaradványos siket. Három éves korától klasszikus balettra jár, a hétvégén volt a vizsgaelőadása az egyik nyíregyházi tánciskolában. Ő volt a Hókirálynő az Óz, a csodák csodája című táncos darabban.
6 éves korában elvégeztek nála egy igen komoly műtétet, beültettek a fülébe egy cochleáris implantátumot, egy olyan készüléket, amelynek segítségével megnyílt előtte a világ, azóta azokat a hangokat is meghallja, amelyeket korábban soha. Felvetődhet a kérdés, hogy akkor mit érzékelt a zenéből 3 és 6 éves kora között, amikor még nem volt beültetve a készülék a fülébe? Édesanyja, Késmárki Marianna avat be a részletekbe, Bea ugyanis nem emlékszik minden mozzanatra, annyira pici volt még.
Hogyan táncol, az aki nem hall?
„A kislányomnak volt akkor is hallókészüléke, de össze sem lehetett hasonlítani a mostanival. Akkor csak foszlányokat hallott a zenéből, általában a dobszót és az erőteljesebb ütemeket érzékelte, a többiek vezették a táncban, tőlük leste el, mikor, mit kell csinálni.” - mondta Bea édesanyja.
Első ránézésre olyan lánynak tűnik, mint a többi, sőt, még életvidámabb, céltudatosabb, mint manapság a legtöbb kamasz. Tudja, mit akar és ezért kész áldozatot is hozni. Nagyon sokat lehet tanulni tőle, még nekem is, hiszen sokszor elkenődök az élet kudarcain.
"Táncos család vagyunk."
A nyíregyházi házukban fogadnak, ahol a nagyi és Bea vár rám, az édesanya, Marianna csak később érkezik haza a férjével. Mindenki mosolyog, szeretettel fogadnak, és szívesen mesélnek a régi időkről. Előkerülnek a családi fotók is.
Táncos család vagyunk – mondja a nagymama, több évig néptáncos voltam, a lányom, Marianna pedig balettozott, az unokáim is ezt az utat követték, a fiú unokám versenytáncos volt, de egy sérülés miatt abba kellett hagynia. A nem várt apróság, Bea vitte a legtöbbre, ő a mai napig keményen táncol Feketéné Kun Ildikó balettmesternél, valamint az állandó fellépésekre készülő Primavera csoport táncosa.
Na, várjunk csak, nem várt gyerek? – kérdezem megszakítva a beszélgetést. Bea most ne figyelj ide – kezdi Marianna, aki elmeséli, hogy senki sem várta a harmadik tesót, az édesapja pláne nem, volt egy fiú és egy lány a gyerekek között, Bea pedig csak úgy jött. A neve is szinte véletlenül jött, az apukája nevezte el így.
Bebizonyította, van helye a világban
A lány azonban megmutatta, hogy igenis helye van a családban és a világban, most ő a legügyesebb, tánciskolába jár, nagyon jól tanult az általános iskolában, felvették a művészeti szakközépbe, sikeres volt a vizsgaelőadása a balett suliban. Van egy barátja, aki szerencsi, oda valósiak a legjobb barátai is. Nem mellesleg az apuka kedvence Bea, neki nagyon sok mindent megbocsát a családfő.
Ugyanolyan, mint más lányok
Nagyon kevés szó esik a lány betegségéről, másságáról, nehezen is hozom szóba, ugyanis a cikkem apropója lehetne az is, hogy itt van ez a fantasztikus kamasz, akiből egyszer még színházi táncos lesz, néhány év múlva olvashatjuk majd a színlapokon a nevét: Márföldi Bea. Ugye, hogy művésznév?
A siketsége nem téma, ugyanolyan, mint más fiatal lány, a készülék sem vehető észre, ugyanis hosszú, szőke haja mindent eltakar. Kérésemre előretolja a haját és megmutatja, hogyan is néz ki a valóságban egy ilyen hallókészülék. Leveszi, és azt mondja, hogy most semmit sem hall, majd visszahelyezve, mosolyogva mondja, hogy most már beszélhetünk, mert mindent érzékel. Az anyukája viccesen megjegyzi, hogy néha jó lenne, ha nekünk is lenne egy ilyen kézi funkciónk, ha éppen nem szeretnék meghallani a rosszat, a kellemetlent, hirtelen kivennénk és megszűnne a világ.
Hogyan válik valaki hallóvá?
De hogyan is zajlott a műtét és mit kell tudni a készülékről? A jobb fülének belső részébe behelyeztek egy elektródát, ehhez kapcsolódik a jelfogó egység, ehhez kívülről is csatlakozik egy, a hallókészülékhez nagyon hasonló jelfogó, amely levehető, így nem zavarja az alvást, a pihenést. 6 éves kora óta hordja ezt a készüléket, teljesen hozzászokott Bea, aki egy év alatt tanult meg beszélni, tréningekre, logopédushoz járt, megtanult együtt élni a szerkezettel. Szegeden műtötték meg, oda kell járni kontrollra is, illetve felíratni az alkatrészeket. Sajnos, nem mindent támogat az OEP, igen költséges, de megéri, gondolom, ezt nem kell tovább ecsetelni. Marianna azt is elmondta, hogy a lánya egy évet késett az általános iskolából, de behozta a lemaradást, sőt, ahogy említettem, ő lesz a legfiatalabb a művészeti iskolában. Szóval, semmiről sincs lemaradva.
A tanulás mellett kemény táncórák várnak majd rá, ezért Bea úgy dönött, hogy otthagyja az egyik tánccsoportot, már kész a búcsúajándék, minden tag kap majd egy meglepetés filmet. Én már láttam egy részletét, elképesztő érzékkel táncol Bea, aki egyszerűségével és természetességével mindenkit levesz a lábáról. Amikor táncol, megszűnik minden körülötte, egy másik varázslatos világba csöppen, új erőre kap. A család minden tagja egyet ért abban, hogy Bea hitét és erejét a tánc adta vissza. Bea nagy terve, hogy táncművészeti főiskolára menjen, profi táncos legyen. Jó úton halad.
(T. A.. video: magánarchívum)
Kapcsolódó cikkek
