A betegség egy neurológiai rendellenesség (beszédrendellenesség), ami általában fejsérülés következtében alakul ki.

Először 1907-ben diagnosztizálták hivatalosan a szindrómát, és azóta is csak néhány embernél fordult elő. A betegség tünete, hogy egy fejsérülés következtében a páciens változatlanul anyanyelvén beszél, azonban idegen kiejtéssel. Ezt a beszéd szabályozásáért felelős agyi terület károsodásával magyarázzák az orvosok.

Neurológusok megállapították, hogy az idegen akcentus úgy alakul ki, hogy a fejsérüléskor sérül a beteg hangképzésért felelős agyi része, így változás következik be bizonyos hangok kiejtésekor. Ilyenkor megváltozhat a hangzók zengése, a kiejtett mássalhangzók hossza és képzési helye, valamint a különböző hangzók kiejtésére vonatkozó képességek. Ezért tűnhet úgy a környezet számára, hogy a beteg idegen akcentussal beszél.

Milyen tünetek jellemzőek?

• Hangképzési, hanglejtési vagy ritmusbeli változások
• Máshova kerülnek a hangsúlyok a szavakban
• Kiejtésbeli torzulások (pl. "r" hang másképp szól)
• Hosszabb vagy rövidebb magánhangzók
• Beszédmelódia megváltozása

Megfelelő kezelési módot a mai napig nem találtak a betegségre

Fontos megjegyezni, hogy a páciens olyan akcentussal kezd el beszélni a fejsérülése után, amelyet eddig nem tudott, nem tanult. Tehát nem arról van szó, hogy a nyelvi tudásai összekeveredtek.

A betegség lehet időleges, ebben az esetben általában néhány óráig tart csupán, és lehet állandó, ilyenkor az eredeti beszédmód visszanyerése nagyon bonyolult és hosszú folyamat.

A szindróma miatt a páciensnek megváltozik a beszédritmusa és a kiejtése, így rendkívül nehéz visszanyernie az eredeti beszédstílusát. A betegség gyakran különös médiafigyelmet kap, mert nagyon furcsának és "hihetetlennek" tűnik – volt például olyan ausztrál nő, aki egy mandulaműtét után ír akcentussal kezdett beszélni, miközben sosem járt Írországban.

(KamaszPanasz - Katona Rita)