Pubertásnak (vagy serdülőkornak) nevezzük azt az időszakot, amikor a test gyermeki jellegei átalakulnak, és helyükbe lépnek a felnőttkori jellegzetességek. Mit tegyek, ha nem akar változni a testem? Mi a késleltetett pubertás jelensége?

A testben végbemenő változásokat a nemi hormonok- lányoknál az ösztrogén, fiúknál a tesztoszteron- indítják be, melyek a serdülő kortól kezdve jóval nagyobb mennyiségben kezdenek el termelődni.

A serdülőkor több évig is eltart, kezdete és vége nem köthető pontos életkorhoz. Lányoknál a változások megközelítőleg 7-13 éves kor között indulnak meg, fiúknál ez 9-15 éves korra tehető. Ez tehát igen tág határok közt mozog, ezért lehetséges, hogy barátaidnál valamivel korábban, vagy később kezdesz el fejlődni. Van, aki ezen életkort túlhaladva sem lép be a pubertásba, ezt nevezzük késleltetett pubertásnak.

Mik a késleltetett pubertás okai?

A késleltetett pubertásnak sokféle oka lehet, a legegyszerűbb ezek közül a családi hajlam. Ha egy lány vagy fiú egyes rokonairól kiderül, hogy valaha náluk is később jelentek meg csak a pubertás jelei, valószínűleg egy normális állapotról van szó, amely nem szorul kezelésre.

Vannak olyan betegségek is, amelyek késleltetik a serdülőkör beindulását. Ilyen például a cukorbetegség, a mucoviscidosis (külső elválasztási mirigyek örökletes betegsége), vesebetegség vagy akár az allergia is, mert ezek mellett a szervezet nehezebben nő és fejlődik. Ilyenkor a megfelelő odafigyelés és kezelés csökkentheti a késleltetett serdülés előfordulásának esélyét.

A fejlődéshez elengedhetetlen a megfelelő ásványi anyag és kalória bevitel is, így az alultáplált fiúk és lányok nagyobb valószínűséggel indulnak késői fejlődésnek. Az anorexiával küzdő tinédzserek és a fiatal élsportolók teste pedig azért nem változik a többiekéhez hasonló ritmusban, mert a menstruáció megindulásához elengedhetetlen bizonyos mennyiségű zsírszövet jelenléte, melyben a nemi hormonok is raktározódni tudnak.

A késleltetett pubertás oka lehet még az agyalapi mirigy (hipofízis) vagy a pajzsmirigy rendellenessége, ugyanis mindkettő a növekedést és fejlődést befolyásoló hormonok termelését végző belső elválasztású mirigy.

Vannak olyan kromoszóma-rendellenességek is, melyek befolyásolják a normális növekedési folyamatokat. A Turner szindróma (amikor az egyik női X kromoszóma nem működik vagy hiányzik) kihat a petefészkek fejlődésére, és ezáltal a nemi hormonok termelődésére is. Férfiaknál Klinefelter szindróma fordul elő (ilyenkor XXY kromoszómák találhatóak a sejtben az XY helyett), ez szintén képes lelassítani a nemi érést.

Mit tehet az orvos?

A jó hír az, hogy az orvosok legtöbbször megtalálják a késői pubertás kezelésének módját, és segíteni tudnak a tiniknek a „felzárkózásban”. Ha úgy érzed, tested nem a megfelelő tempóban fejlődik, beszéld meg azt a szüleiddel, és kérjetek egy időpontot az orvosnál.

Az orvos megvizsgál, és általában feltesz jó néhány kérdést az egészségeddel kapcsolatban- hogy milyen betegségeid vannak vagy voltak, szedsz-e gyógyszert, allergiás vagy-e valamire, és legtöbbször rákérdez családod egészségére is. Ezekből megpróbálja feltérképezni, növekedésed a vártnak megfelelően alakul-e, esetleg elküld vérvételre, mivel ebből kiderül, ha valami gond van a pajzsmirigy, a hipofízis vagy a kromoszómák működésével. Röntgen segítségével pedig meg tudja állapítani, hogy megfelelő ütemben fejlődnek-e csontjaid.

A vizsgálatok általában nem mutatnak ki kóros elváltozást, ha azonban szükséges, az orvos elküld gyermek endokrinológushoz, aki jobban ért a tinik növekedési zavarinak kezeléséhez.

Persze nem könnyű kivárni a pubertás kezdetét, még akkor sem, ha a vizsgálat eredményei megnyugtatóak lettek. A doktor speciális esetekben felírhat olyan hormonkészítményeket, melyeket csak rövid ideig kell szedni, ezek beindítják a testi változásokat, és a kezelés után néhány hónappal beindul a szervezet saját hormontermelése is.

Hogyan lehet megbirkózni a helyzettel?

Nem könnyű dolog elfogadni, hogy tested másképp fejlődik mint a többieké, hát még ha emiatt heccelnek vagy cikiznek is az iskolában. A várakozás hosszúnak tűnhet annak ellenére, hogy magad is tudod, nem fog örökké tartani.

Ha aggódsz a kialakult helyzet miatt, és úgy érzed, segítségre van szükséged, beszélj a szüleiddel, az orvosotokkal, egy tanácsadóval vagy terapeutával, esetleg egy másik felnőttel, akiben megbízol.

És ne felejtsd, hogy ez az a dolog, ami előbb-utóbb, hosszabb-rövidebb várakozás után általában magától megoldódik.

(M.N.)