#Szülőknek

Cukorbeteg gyerekek és az életmód

2014.04.17.
2 perces olvasási idő

Napjainkban egyre gyakrabban és egyre fiatalabb életkorban ismerik fel az 1-es típusú, köznyelvben fiatalkori diabes mellitust. Ennek következtében nagyon sok laikus, de egyre több egészségügyi alkalmazott is találkozik diabéteszes gyerekek speciális ellátást igénylő eseteivel.

Ezen problémát jelentő szituációk megoldásához szeretnék néhány tapasztalat és számunkra józan paraszti ész felhasználását igénybevevő jó tanáccsal szolgálni.

Mit tegyünk, ha gyermekünk lázas?

A diabéteszes gyermek vagy felnőtt nem lesz hamarabb beteg, mint „egészséges” társai, ennek megfelelően nem kell attól félni, hogy hamarabb belázasodik, vagy egyéb megbetegedést észlelünk nála, még akkor sem, ha a szövődmények kialakulása esetén (szerencsére ez általában rossz anyagcsere helyzet és az elhúzódó kezelés után alakul ki) természetesen a fogékonyság a betegségek tekintetében nőhet.

Ennek ellenére általános tapasztalat, hogy a lázas állapot, főleg a kiváltó ok függvényében, leggyakrabban stresszel és vércukorszint növekedéssel járhat.

Az „alapbetegséget”, ezen esetekben a fertőzést és lázat, a megszokott módon gyógyítjuk (szükség esetén lázcsillapító kúppal, sziruppal, tablettával, valamint bakteriális fertőzések esetén antibiotikummal), a diabetes kezelése szempontjából pedig az inzulin adagok módosítására lehet szükség.

Mit tegyünk hányás és hasmenés esetén?

A probléma mind a két esetben reális lehet, annak ellenére, hogy az ok más és más. A hasmenés esetén „könnyebb” a helyzet, mert itt elsősorban a bél érintettségéből adódóan csökkent felszívódással kell számoljunk, amit azonban legtöbbször diétával uralni lehet, és mivel a diéta alapvetően is szénhidrát tartalmú (pirítós, tört krumpli, keksz, ropi, alma, banán, mézes tea) a szénhidrát bevitele, és az ennek megfelelő inzulin adagolás változtatása nem feltétlenül jelent nagy gondot.

Más a helyzet, ha hányás jelentkezik. Itt két részre bontanám a problémát. Ha a hányás azelőtt jelentkezik, mielőtt inzulin adására sor kerül, mindenképpen várakozó álláspontot képviselünk. Addig, amíg biztonságos szénhidrát bevitelre nem kerül sor, az inzulin adagolását, általában csökkentett dózisban, az ismételt, 2 óránkénti vércukormérések függvényében tervezzük meg.

A hányások csillapítására Daedalon(etta) kúp alkalmazását vagy B6-vitamin adását próbálhatjuk meg, annak ellenére, hogy általános szabály, hogy ami „kivaló”, annak kint a helye, tehát a hányás csillapítását akkor javasolt elkezdeni, ha a gyomortartalom már nem ürül. Ilyen esetben a szénhidrát pótlására mézes tea adása sem ellenjavallt.

Az emelkedő vércukorértékeket inzulin adásával lehet korrigálni. Abban az esetben, ha az inzulin már beadásra került a hányás előtt, az általános teendők változatlanok (Daedalonetta-B6 vitamin), de a mézes teának, direkt méznek vagy szőlőcukornak nagyobb szerepe van. Amennyiben ez sem biztosít megbízható vércukorszint emelkedést, nem szabad tétovázni a glucagon injekció bőr alá bejuttatásával.

Ha a konzervatív terápia nem segít, a hányások fokozódnak, vagy nem szűnnek, és több, mint 12 órán át fennállnak, a kórházi ellátás szükségessé válhat, inkább korábban, mint később - ez ilyenkor a követendő hozzáállás.

(Forrás: WEBBeteg)

Kapcsolódó címkék

anya