A kezeinkkel képesek vagyunk szavaink tartalmát, súlyát alátámasztani. Mint egy könyvet az illusztrációk, szavainkat kézmozdulataink teszik színesebbé, élővé.

Kezeink önállóan is képesek funkcionálni a kommunikációs során: szavak nélküli információközvetítésre is alkalmasak. Sokszor egyetlen mozdulat egyszerre több üzenetet is közvetíthet. Jó példa erre a kézfogás, ami lehet barátságos, rivalizáló, biztonságot adó, lagymatag. Az ökölbe szorított kézfej egyszer dühöt fejez ki, másszor a győzelem megnyilvánulása. Ezért olyan fontos a test egyéb jeleit is értelmezni tudjuk, mielőtt elhamarkodottan dekódolnánk egy-két gesztus üzenetét.

A verbális közlésektől függetlenül is pozitív tartalmú üzenetet közvetítenek az alábbi kézmozdulatok:

• az egyest formázó hüvelykujj a világ majdnem minden táján azt jelzi, hogy minden rendben (Apró figyelmeztetés: van, ahol inzultusként értelmezik, Görögországban például semmi esetre se mutogassunk felfelé mutató hüvelykujjal. Ott ezzel a gesztussal lehet melegebb égtájra küldeni a kellemetlenkedő embereket. Jó hír viszont, hogy Németországban és Japánban ezzel a mozdulattal is lehet sört rendelni.),
• találkozáskor és búcsúzáskor integető gesztus,
• tapsolunk, ha a látottakkal-hallottakkal kapcsolatban elégedettek vagyunk,
• a másik ember felé nyújtott kéz támogatást, érzelmet fejez ki,
• elégedettségünket kifejezhetjük azzal is, ha összedörzsöljük a tenyerünket,
• a fej mögött összekulcsolt kéz magabiztosságot sugall.

Negatív tartalmat sugallnak az alábbi gesztusok:

• a lefelé mutató hüvelykujj a dolgok nem kifejezetten pozitív állását közvetíti,
• a hüvelyk- és a mutatóujj közé dugjuk az orrunkat, ha kellemetlen szagot érzünk,
• a felfelé mutató mutatóujj fenyegető, vádló is lehet,
• a lekezelő magatartás részeként kezeinkkel kitessékelhetünk valakit a helyiségből.

Nemzetközi kezes szótár

A kézmozdulatokat a legtöbb esetben nem tudatosan irányítjuk. Ez azért van, mert agyunk nem tűri az ellentmondásos helyzeteket. Hazugság esetén például a kimondott szavak és a kéz jelzései nem lesznek harmóniában egymással, pl. amikor a hazug ember önkéntelenül a szája elé teszi a kezét, vagy a szemét dörzsöli beszéd közben. Bármennyire is udvariasnak próbál tűnni beszélgetőtársad, leplezett unalmára azonnal fény derül, ha arcát a tenyerével támasztja meg. Karját a teste előtt összekulcsoló ember a bizonytalanságérzetét igyekszik e védekező mozdulattal palástolni.

A televízióban, filmeken megfigyelheted, hogy az olaszok például előszeretettel használják kezüket, karjukat kommunikációs eszközként. Náluk elképzelhetetlen a hevesebb gesztusok nélküli kommunikáció, s lendületes beszédáramukban folyton megérintik egymást. Akié a szó, felemelt kézzel gesztikulál, miközben a másik megpróbálja lefogni a beszélő karját, hogy ő is szóhoz juthasson.

Végül egy példa arra, hogy miért érdemes gesztusainkat visszafogottan alkalmazni idegen kulturális közegben:

Angolszász területeken nem árt a győzelem jeleként ismert V-t formázó ujjkombinációt kerülni. Míg ez a jel Amerikában kettőt, a németeknél győzelmet jelent, addig az angolok szívesen osztogatnak pofonokat egy ilyen jó szándékúnak induló gesztus után.

(O.K.T.)