A kényszerevés a leggyakoribb evéssel kapcsolatos probléma, ami előfordul a férfiaknál és a nőknél is egyaránt. A kényszerevésben szenvedő emberek gyakran túleszik magukat, még akkor is, ha nem éhesek, és nem tudják kontrollálni, hogy mennyit esznek. Ez a probléma nem csak a kövér embereket érinti, habár a kényszerevés gyakran elhízáshoz vezet.

A különbség a kényszerevés és a gyakori éhségérzet között az, hogy az éhségérzet rendszeres, időközönként jelentkezik, a kényszerevésnél pedig állandóan fennáll az evési inger.

A kényszerevési betegség jelei és tünetei

A kényszerevési betegségben szenvedő emberek gyakran hihetetlen mennyiségű ételt fogyasztanak el egy helyben ülve, rövid idő alatt. Gyakran nem tudják, hol a határ az evésben, és többet esznek annál, mint amennyi szükséges lenne, hogy jól lakjanak. Sokszor nem is emlékeznek arra, hogy mit is ettek.

A legismertebb tünet viszont az, hogy a kényszerevők gyakran bűnösnek, és rosszul érzik magukat attól, hogy óriási mennyiségű ételt fogyasztottak el. A kényszerevők gyakran titokban, egyedül esznek, mert szégyellik azt, hogy mekkora mennyiségű ételt fogyasztanak. A család és az ismerősök gyakran nem is tudnak arról, hogy az illető ilyen fajta problémákkal küzd.

A kényszerevő férfiak és nők hajlamosak arra, hogy megbetegedjenek minden fajta elhízással kapcsolatos betegségben. Ilyen például a szívinfarktus, a cukorbetegség, a magas vérnyomás, a magas koleszterin szint, és az epehólyag megbetegedései.

A kényszer evési szokás gyakran összefügg a bulimiával, azaz ezek az emberek gyakran használnak hashajtókat vagy vízhajtókat, vagy csak szimplán kihányják az elfogyasztott ételt, hogy ne legyenek túlsúlyosak.

A kényszerevés egy biológiai, pszichikai, és szociális probléma, amit mindenképpen szakértővel kell kezeltetni. A kényszerevők több mint fele depresszióban szenved.

Mit lehet tenni?

Ha van valaki a környezetedben, akinél észleled e betegség tüneteit, kérj szakértői segítséget egy orvostól, pszichológustól. A szakemberek meg tudják tanítani a kényszerevőket arra, hogyan éljenek normális, egészséges életet depresszió nélkül.

(G.V.)