Depresszió?
19 éves, életerős lány vagyok. Jelenleg a párommal élek, a szüleimmel nagyon rossz a viszonyom, nem tartom velük a kapcsolatot, nem számíthatok rájuk. Pár hónapja éppen emiatt abba kellett hagynom az egyetemet, azóta munkát keresek, mert alig van pénzünk, de sajnos eddig nem találtam megfelelőt. Mielőtt összeköltöztünk a párommal (nem volt máshová mennem), a kapcsolatunk idilli volt, alig veszekedtünk, mostanában viszont elszaporodtak a szócsaták és sokszor érzem úgy, hogy nem bírom vele tovább. A munkakeresés mellett rengeteg a szabadidőm, próbálom tartani magamban a lelket olvasgatással, sporttal. De az elmúlt hetekben egyre inkább elhatalmasodott rajtam a szorongás, a depressziós hangulat, halálvágy és efféle negatív gondolatok, amik régen eszembe se jutottak volna. A párom nem kezel egyenrangú félként, sokszor nagyon lenézően beszél, vagy bánik velem, nem tudok neki beszélni a problémáimról, akárhányszor megpróbálom, a válasza annyi, ne hisztizzem, ne nyavalyogjak, stb. Sajnos hajlamos vagyok arra, hogy magamba forduljak, és így, ha még a párom sem vesz komolyan, már meg sem említem neki a rossz hangulatomat, mással pedig nem tudok beszélni erről. Pár napja, azt hiszem, végképp elveszítettem a kontrollt magam fölött, reggeltől estig dekoncentráltnak érzem magam, és a sírás kerülget de képtelen vagyok rá. Úgy érzem, megőrülök, és fizikai tünetek formájában is kivetítem a hangulatállapotomat magamra, ízületi fájdalom, hátfájdalom, étvágytalanság. Kezdem azt hinni, hogy ezek a depresszió tünetei is lehetnek. Attól félek, ha találok is munkát, nem lesz elég pénzem arra, hogy elköltözzem és független legyek, így itt kell maradnom. Ha itt maradok, valószínűleg rosszabbodni fog a helyzet. Félek, ha nem szabok gátat ennek a folyamatnak, súlyos következményei lesznek. Van okom depresszióra gyanakodni, vagy csak a dolgok negatív együttállása okozza az átmeneti rosszkedvet?
Köszönöm válaszát,
Sára
Szakértőnk válasza a Depresszió? kérdésre
Kedves Sára!
Az emberek legnagyobb százaléka az élete folyamán átél depressziós időszakot általában valamilyen negatív életesemény hatására. A hangulati problémák és a járulékos tünetek megszünnek gyógyszeres kezelés nélkül, ha az élethelyzet megváltozik. A te helyzetedben több tényező is elősegíti az állapot kialakulását, ezért lépésenként kellene megváltoztatni őket, bár összefüggenek. Hiszen bár a munkába állás megoldaná a pénzügyi problémáidat, a pároddal a megromlott viszonyod nem állna helyre, márpedig nem volna szabad, hogy külső körülmények miatt benne maradj egy nem működő kapcsolatban. Bár nem írtad le, hogy a szüleiddel miért és mióta rossz a viszonyotok, nyilván hiányzó támaszt jelentenek az életedben. Arról nem is beszélve, hogy az egyetemi tanulmányaid felbeszakítása miatt a jövőbeli céljaid jelentősen megváltozhattak.
Jó volna, ha volna valaki az életedben (bármilyen barát vagy keresztszülő...stb.), akivel meg tudnád beszélni az érzéseiet, aki támaszt nyújthatna a döntéseidben. Esetleg felkereshetsz egy családsegítő szolgálatnál pszichológust vagy szociális munkást (így térítésmentes volna), akivel át tudnád beszélni a lehetőségeidet, esetleg a szüleidhez való közeledés lehetőségét. Ezek hiányában fennállhat a lehetősége annak, hogy a depresszív epizód elmélyül és akadályozhatja a hétköznapi életviteledet.
