#Suli, munka

Magántanár vagy iskolai tanulás?

2021.12.09.
1 perces olvasási idő

Én még a kőkorszakban jártam iskolába, amikor az volt az alapértelmezés, hogy órán figyeltünk, kérdeztünk, sőt, annak ellenére, hogy a tananyag nagy része ránk ragadt az órán, mégis vittünk haza rendesen a munkából is, vagyis kilóra kaptuk a házi feladatokat. Tekintettel arra, hogy sem számítógép, sem internet nem volt, csak magunkra számíthattunk. Akkor is volt persze, aki lemásolta a házi feladatot, de nem ez volt a tipikus. (x)

Magántanár vagy iskolai tanulás?Mára nagyot változott a világ, új szemlélet kezdett elterjedni. Minden letölthető a netről, minek tanuljam meg, ha úgyis ott van, felesleges időtöltés, ... A tanárok csak rontanak a helyzeten, a legtöbbjük még azt sem tudja, hogy az iskola csak bulizásra való, folyamatosan zaklatnak a hülyébbnél hülyébb kérdéseikkel, ahelyett, hogy hagynának békésen mobilozni. Ráadásul, van pofájuk számonkérni azt, amire oda sem figyeltünk, úgy gondolják, hogy körülöttük meg a tananyag körül forog a világ, szóval, a pofátlanságnak is van határa, amit persze simán átlépnek.

Egy probléma azért még akkor is marad, ha eltekintünk ezektől a zaklatásoktól, meg kell szerezni valahogyan azt a kettest év végén, ráadásul a érettségit is. Hát nem lenne egyszerűbb mindenkinek, ha a felvételi helyett le kéne adnunk az E-mail címünket, ahova kiküldhetik az érettségi bizonyítványt?

Sajnos ez ma a trend, ugyanakkor akad egy szűk réteg a diákok között, aki eldöntötte, hogy a külső nyomás ellenére tanulni fog, sőt vinni is fogja valamire. Igen, külső nyomást írtam, ugyanis gyakorló tanárként kétszer láttam olyan diákot, akit társai azért közösítettek ki, mert tanulni merészelt.

Az utóbbiaknál nem kérdés a magántanár. Az órákon figyelnek, jegyzetelnek, magántanárra azonban nekik is szükségük lehet, pl. a tanultak elmélyítése, esetleg a felvételire való felkészülés érdekében. Ilyenkor aztán irány a net, felkeresnek egy tanárközvetítőt, pl. a Tanárajánlót, ahol kedvükre válogathatnak a matek, angol, töri magántanárok között, akik átsegítik őket az akadályokon.

És, mi a helyzet a többiekkel. Nos, náluk néhány év múlva szinte biztos, hogy bekövetkezik a nulla valószínűségű, de nem lehetetlen esemény, vagyis megjön az eszük.

Ilyenkor aztán rájönnek, hogy érdemes lett volna a formális teljesítmény mellett valósat is felmutatni, és energiát nem kímélve tanulni. Szerencsére még ekkor sem késő. Ilyenkor jöhet a fizetős verzió az elszalasztott ingyenes, iskolai tanulás helyett, a magántanár.

Összegzésül, az új, netes generáció minden tagjának erősen ajánlom, hogy gondolja át, hogyan építi fel az életét.

Sztolár Miklós
gyakorló programozás tanár