Nem tudsz nemet mondani másoknak? Nem tudod a szüleidnek, a barátaidnak elmondani, hogy valójában mit gondolsz? Mindig oda mentek a barátaiddal, amit ők javasolnak? Amit te szeretnél, az valahogy soha sem sikerül véghezvinni? Miért?

Ez a téma ismét azért nehéz, mert az tud kiállni önmagáért, aki eléggé bízik önmagában. Ha bízol a képességeidben, választásodban, vagy abban, hogy ha ellentmondasz valakinek, attól még szeretni fognak, akkor könnyedén ki tudsz állni magadért.

Az elutasítástól való félelem

Az egyik legalapvetőbb emberi félelmünk az, hogy nem fogadnak el minket, hogy elutasítnak. Az ember társas lény, igényeljük a szeretetet és azt is, hogy mi is szeretetet adhassunk.

Általában ott van a kutya elásva: attól félünk, hogy mások mit fognak mondani, mit gondolnak rólunk. De fontos tudnunk, hogy ez csak a mi feltételezésünk. Soha sem tudhatjuk biztosan, hogy mások milyen véleménnyel vannak rólunk, ha nem beszélünk róla. Az a fontos, hogy egy adott helyzetben olyan döntést hozz, ami számodra a legjobb és nem sérti a másik érdekeit sem.

Vegyünk egy egyszerű példát: a többiekkel bandázol a parkban. Megkínálnak cigivel. Te már próbáltad, nem is esett jól, most mégis elfogadod. Miért? Mert félsz attól, hogy kinéznek, hogy nem leszel egyenrangú tagja a csoportnak.

A gond az, hogy ebben a helyzetben nem álltál ki magadért, nem képviselted önmagadat. Azért nem mondtál nemet, mert féltél, hogy milyen véleménnyel lesznek rólad a többiek. Vagyis hagytad magad befolyásolni, manipulálni. Lehet, hogy erre még rá is játszanak, és azt mondják: „nyuszi vagy?”. Ez az a pont, amikor ténylegesesen azt kell mondanunk, hogy „nem, de utálom a cigit.”

Az önérvényesítés

Az önérvényesítés arról szól, hogy itt és most képviseled a saját jogaidat, természetesen úgy, hogy közben nem sértesz meg másokat.

Tehát, ha a tesód megkér, hogy helyette vidd le a szemetet, akkor az önérvényesítés módja az, hogy közlöd vele, hogy ma ez az ő feladata, holnap a tiéd és nemet mondasz. Tehát nem az a módja, hogy megemelt hangon ordítjuk, hogy „nem, és különben sem fogod soha helyette megcsinálni a dolgokat”.

Nem tudhatjuk, hogy mit hoz a jövő, jó, ha kölcsönösen segítetek egymásnak. Nem személyeskedünk, nem értékeljük a másikat, hanem azt mondjuk, ahogy érezzük magunkat. Ha tesód például az egyik füzetre ráöntötte a kakaóját, akkor felesleges ordibálni azzal, „hogy hogy tehetett ilyet, ő semmit sem tisztel, tönkreteszi mindenemet”. Igazán? Mindent? Ezzel a kezdőmondattal csak egy jókora veszekedést indítunk el, amibe már jó eséllyel a szülők is beszállnak. Azt azonban mondhatod, hogy csalódott vagy dühös vagy, mert ez a füzet számodra fontos volt, és amikor ilyen történik, akkor azt érzed, hogy nem tiszteli a dolgaidat.

Próbatételek

Időnként próbára tesznek minket az emberek. Ha kiállsz a saját döntésed mellett, a fenti példánál maradva, ha nem fogadod el a cigit, akkor valószínű, hogy heccelni fognak. De harmadjára már nem.

De az is lehet, hogy a testvéred csak azért sem hajlandó a bökdösésedet abbahagyni, hiába szóltál neki nyugodt hangon, hogy téged zavar. Ezekben az esetekben elismételheted határozottan, hogy hagyja abba. Ha nem teszi, jogodban áll visszavonulni, vagy szólni a szüleidnek. Ez fontos, mert nem a gyávaság vagy a meghunyászkodás jele, hanem a következetes önérvényesítésé. Nem arról van szó, hogy agresszívan el szeretnél érni valamit, hanem arról, hogy valami számunkra nyilvánvaló dolgot kell a másiknak a tudtára adni.

(Börcsök Gyöngyi, pszichológus)