/ LÉLEK / Tehetségkutatók világa
  2013-01-25

Tehetségkutatók világa

Számos különleges hangú fiatalt ismerhettünk meg az elmúlt néhány év tehetségkutató műsoraiban. Egy ilyen műsor embert próbáló feladat, nagy teherbírást és kötélidegeket kíván meg a résztvevőktől.

- hirdetések -

Tehetség?

A tehetségkutató műsorok fellendülése új lehetőséget adott ezreknek, hogy kibontakozhassanak, hogy megmutassák egyediségüket, tehetségüket. De pont a tehetség az, amit a legnehezebb megfogni, értékelni és jutalmazni.

A mai tehetségkutatók természetükben magukban hordozzák, hogy a „továbbjutáshoz” sokkal több mindennel kell rendelkezni, nem elegendő egyetlen adottság. Az, hogy valaki kiesett, korántsem jelenti azt, hogy megkérdőjelezték a tehetségét. Attól még lehet valaki különleges és tehetséges, hogy nem jutott tovább a következő körre: lehet, hogy nem „sztár alkat”, lehet, hogy néhány sms-sel kevesebbet kapott és még sorolhatnánk.

Senkinek sem kellemes érzés, ha közlik, hogy „köszönjük, most nem”. Egy vágy megsemmisül, az énképbe új és esetleg negatív tapasztalatoknak kell beépülnie. Akinek az önértékelésével amúgy is problémái akadnak (pl.: túl negatívan látja magát), egy ilyen helyzetben könnyen elsírhatja magát. A személy rendelkezik egy olyan önmagáról alkotott képpel, hogy „nekem semmi sem sikerül; béna vagyok” és kap egy olyan élményt, ami ezt megerősíti. Nagyon-nagyon sok erő kell hozzá, hogy újra talpra álljon. Ezért nagyon dicséretre méltóak mindazok, akik újra szerencsét próbálnak egy ilyen versenyen. Ők rendelkeznek olyan belső tartalékkal, hogy újult erővel nekivágjanak a kihívásnak és a kritikát a helyén kezeljék.

Mindez a hétköznapi életben is gyakran előfordul, nem kellenek tehetségkutatók az ilyen élmények megtapasztalásához. Elég egy felelet, egy dolgozat vagy egy állásinterjú. Van, aki kiborul, mások továbblépnek.

Tehetséges!

A fordított eset is nagyon érdekes lehet. Gondoljunk bele, hogy ugyanez a személy elismert lesz, az egész ország tapsol neki… Ezt az élményt talán még nehezebb lesz feldolgoznia, mert teljesen más, mint amit eddig tapasztalt. Túl naggyá válik az ellentmondás a valóság és a belső kép között. Gyengének látja, tapasztalta korábban magát a világ pedig az ellenkezőjét kiabálja. De hogy a kép még bonyolultabb legyen, ilyenkor hajlamosak vagyunk saját sikereinket a szerencsének tulajdonítani. „én nem is tudom, hogy ez hogyan sikerülhetett; szerencsém volt; ne is szavazzanak rám.”x-faktor

Ha valaki egészséges önértékeléssel, energiával telve indul útnak, azaz minden adott ahhoz, hogy elbírja a terheket, sikerrel járhat. Nem mindennapi nehézségekkel kell szembenézniük a résztvevőknek: a stressz heteken, hónapokon át a mindennapok részévé válik. Nincs megállás, nincs regenerálódásra idő. Szerencsére ezzel a műsor készítői is tisztában vannak, és megpróbálnak olyan emberekkel dolgozni, akik bírják ezt a nyomást. Hétről hétre szembesülniük kell egy ország kritikájával, hétről hétre úgy állnak ki, hogy „nagy a tét”, „most akár be is fejeződhet.”

Azt hiszi, hogy tehetséges…

Ezekben a műsorokban más érdekességeket is meg lehetett figyelni. Azok, akiknek túl pozitív, irreális képük van magukról (tehát önismeretük hiányos, énképük nem fedi a valóságot), rettentő dühösen reagálnak a világból érkező reakciókra. Értetlenül állnak a tény előtt, hogy nem sikerült, hiszen ők úgy látják, hogy tökéletesen szerepeltek.

Aki nem tud énekelni, már nem is tehetséges?

Természetesen ez csak egy gondolkodtató kérdés. Valamennyinkben van valami, amihez különösen ért, legyen az az autószerelés, sminkelés, virágcsokrok összeállítása, bármi. A média természeténél fogva az előadói tehetségeket kutatja. A hétköznapokban is kibontakozhat egy tehetség. Keressük meg saját magunk erőforrásait és erősségeit. Ezekből táplálkozva álmaink könnyebben teljesülhetnek.

(Börcsök Gyöngyi)

Fotó: rtlklub.sajtoklub.tv/Bársony Bence

  Kapcsolódó cikkek