/ BETEGSÉGEK / A magatartási zavar kezel...
  2011-06-19

A magatartási zavar kezelése

A magatartási zavar egy viselkedési és érzelmi torzulás, ami főként kisgyermekeknél jellemző, de tinédzsereknél is előfordul. Az ilyen fiatal gyakran erőszakos, agresszíven és romboló szándékkal viszonyul társaihoz, valamint nem tud alkalmazkodni, szót fogadni.

- hirdetések -

Gyakori a tinik körében, hogy a felszínre törnek a különféle magatartással kapcsolatos problémák a fejlődésük egyes szakaszai során (lázadó kamasz).  Ez idő kérdése, és elmúlik, azonban ha hosszabb távon is problémás a gyerek, akkor az már könnyen lehet magatartás zavar. Nem árt odafigyelni, ha a gyerek szándékosan árt másoknak. Ráadásul úgy, hogy nem fogja fel, hogy rossz, amit tesz.

A magatartási zavar tünetei

A probléma függ a gyerek életkorától, valamint a zavar mértékétől (enyhe, közepes, erős). Négy kategóriára oszthatóak a tünetek:

· Agresszív viselkedés: Fenyegető szándék vagy tényleges bántalmazás, verekedés. Jellemző a mások megalázása, a gyengébbek kínzása. Gyakori a mindennapi eszközök fegyverként történő alkalmazása, illetve mások szexuális cselekményre való kényszerítése.

· Romboló magatartás: Mások tulajdonának kényszeres rongálása, gyújtogatás és vandalizmus.magatartási zavar

· Lopás: Rendszeres hazudozás, áruházi lopás, súlyosabb esetekben autófeltörés és betöréses lopás. 

· Szabályok felrúgása: Szembeszállás az általános közösségi normákkal, helytelen viselkedés. Csavargás, lógás az iskolából, csínytevések vagy szexuális aktivitás igen fiatal korban.

Ezek a gyerekek képtelenek felfogni, hogy amit tesznek, azzal megbántják a körülöttük lévőket, fájdalmat és szenvedést okoznak áldozataiknak, úgy, hogy közben nem éreznek bűntudatot, nem tanúsítanak megbánást tetteik iránt.

Mi okozza a magatartási zavart?

Összetett és speciális tényezők állnak a háttérben: biológiai (genetikai), környezeti és társadalmi okok együttes kombinációja idézi elő a problémát.

·  Biológiai okok: Némely tanulmány szerint az agy bizonyos területeit érintő sérülések vagy más káros behatások, rendellenességek vezethetnek a betegség kialakulásához.

· Genetikai háttér: Az ilyen betegséggel élő személyek családjában gyakoriak a mentális zavarral rendelkező emberek (hangulati ingadozás, szorongás, pánikbetegség, személyiség zavar, függőség). Ebből az következik, hogy a magatartási zavar kialakulásának kockázata örökletes lehet.

· Környezeti faktorok: Széthullott családi élet, gyerekkori bántalmazás, trauma, függőség a családban (drog, alkohol), rossz szülői magatartás és neveltetés. Ezek mind előidézhetik, hozzájárulhatnak a betegséghez.

· Társadalmi tényezők: Alacsony társadalmi megítélés, kiközösítés és elutasítás. Ezek könnyen szerepet játszhatnak a magatartási zavar létrejöttében.

A probléma gyakoribb a fiúk esetében, mint a lányoknál. Leginkább a gyermekkor végén, a kamaszkor kezdetén jelenik meg.

Hogyan diagnosztizálható?

A mentális eredetű betegségek diagnosztizálása a korai jelek és tünetek idejében való felismerésén alapul: az egyén megszokott viselkedésben valamilyen (általában indokolatlan) változás áll be.

A szakorvos teljes tényfeltáró és komplex vizsgálatsort kezdeményez. Nincsenek konkrét laboratóriumi teszteken alapuló vizsgálatok a magatartási zavarra nézve, az orvos röntgen és vérvizsgálatot is végezhet annak érdekében, hogy kizárjon más, zavaró tényezőket (fizikai betegségek, gyógyszer mellékhatások, egyéb mentális problémák).

Miért kötözködsz?

A kötözködés egyfajta végső megoldás arra, hogy felhívja magára a figyelmet és segítséget kérjen, egyfajta jelzés, hogy a gyerek súlyos problémákkal küzd.

Okok

Amennyiben az orvos nem talál fizikai eredetű okot a tünetekre, akkor felkeresi a megfelelő specialistát (pszichiáter, elme szakorvos), aki képzett és gyakorlott a mentális eredetű problémák feltárásában és kezelésében. A szakorvos a gyerek viselkedése, hozzáállása, a saját megfigyelései és a szülők elmondása alapján állítja fel diagnózisát.

Gyakori, hogy a szülői, tanári és más forrásból származó beszámolókra kénytelen alapozni az orvos, mert a vizsgálatra vitt gyerek nem együttműködő, nem tudja kifejezni, nem érti a saját problémáit.

Hogyan kezelhető?

Számításba kell venni a gyerek életkorát, a tünetek súlyosságát, a gyerek együttműködési hajlandóságát, türelmét. A kezelés rendszerint egy összetett folyamat.

·  Pszichoterápia: Kognitív terápia, ami a gyermek gondolkodásának megváltoztatására irányul. Problémamegoldó képesség fejlesztése, harag és indulatok kezelése. Családterápia, az elszakadt kapcsolatok újraélesztése és megerősítése, családon belüli kommunikáció és interakció fejlesztése. A szülők nevelési módszereinek megváltoztatása, jobb technikák elsajátítása.

· Gyógyszeres kezelések: Valójában nincs konkrét gyógyszeres kezelés a magatartási zavarra, de az egyes, igen zavaró tünetek enyhítésére bizonyos stimuláló vagy nyugtató gyógyszereket alkalmazhatnak.     

Milyenek a kilátások?

Amennyiben egy adott közösségben lévő gyerek elkezd szokatlan módon viselkedni, ami nem magyarázható egyértelműen valamilyen racionális ok-okozati összefüggéssel, akkor felmerülhet a gyanú a magatartási zavar eshetőségére. Fontos, hogy minél hamarabb ki kell vizsgáltatni egy specialistával a gyereket, hogy még idejében tenni lehessen a probléma ellen.

Az ilyen problémával küzdő gyerekek számára komoly veszéllyel járhat a társadalomtól való fokozatos elszakadás: tanulmányi visszaesés, iskolából való kizárás, kiközösítés, szenvedélybetegség kialakulása, drog és alkohol problémák, bántalmazás (ön és mások irányában), illetve akár az öngyilkosság.

Megelőzhető-e a magatartási zavar?

Fontos az időben történő felismerés, valamint odafigyeléssel minimalizálható a negatív hatás. A hangsúly a megfelelő családi környezeten van, ha a gyerek megfelelő mértékben kap szeretetet és jó neveltetést, akkor nagymértékben csökkenthetőek, megakadályozhatóak a kellemetlen és frusztráló tünetek és az abnormális viselkedési formák.  

(N. L.)

  Kapcsolódó cikkek