Mit tegyek?

ora 2011-07-06 02:15:20
Szép estét!
Rengeteg dolgot szeretnék kérdezni, mert rengeteg problémám van és ezért rengeteg dolog kavarog most a fejemben szóval előre is elnézést, ha netán túl zavaros lenne a mondandóm. Tehát rengeteg problémám van és ettől az idő többségében mindig úgy fekszem le, hogy utálom magam és az életemet.
A szüleim régen elváltak és azóta apámmal élek, egy 16 éves fiú vagyok. Apám mindig azt mondogatja a mai napig, hogy a tanulás a legfontosabb, mert anélkül nem viszem majd semmire. Eddig hittem neki és eddig csak arról szólt az életem, hogy én legyek az osztályelső és, hogy én legyek mindenben a legjobb és nem érdekelt semmi más. Azt hiszem ebből kifolyólag vagyok, illetve ilyen az életem ma.
A családomon, az osztálytársaimon és néhány emberen, akit az interneten keresztül ismertem meg, nem ismerek senkit. Nincsenek barátaim. Először is azért, mert alig mozdulok ki a szobámból, mert vagy tanulok, vagy internetezek. Másodszor meg azért, mert félek az emberek rólam alkotott véleményétől. Egy kisebb súlyfelesleggel rendelkezem, ami miatt rengetegen csúfolnak a suliban, meg ha valaki csak viccből akar idegesíteni, akkor meg általában durván vágok vissza, mert csak ezt a védelmi mechanizmust tanultam meg a sok gúnyolódás után. Szóval a kinézetemről és a jellememről alkotott véleménytől félek. No meg, nem igazán tudom, hogy kell egy beszélgetést elindítani, figyelmet felkelteni valakiben, szóval ezért is feszengek és ezért mozdulok ki ritkán a házból.
A második nagyobb problémám az a kinézetemmel kapcsolatos. 175-6 cm magas vagyok és 79 kg. Ha valahol meglátok, mondjuk a tévében meglátok egy sportosabb alakot, majd magamra nézek, egyszerűen undorodom magamtól. Ez egy kisebb fajta löketet ad, hogy sportoljak, és ezt az idő többségében meg is teszem, de ez a löket csak ideig-óráig tart és utána megint csak undorodom magamtól. Mivel nem ismerek senkit, aki edzene velem ,ezért arra gondoltam, hogy személyi edzőhöz kéne járnom, hogy ez az ösztönzés végleges maradjon. Csak ilyenkor apám azt mondja, hogy mindent meg tudnék csinálni otthon, amit egy edzőteremben is. Mivel ő nem érti, hogy itthon nem akkora az ösztönzés, így nem tudom mitévő legyek.
A harmadik nagyobb problémám az nem is tudom mihez köthető, talán az első kettőhöz, vagy van még valami más is, mindenesetre ez is borzasztóan zavar. Az osztályban a legjobbak közé tartozom, mégsem én vagyok az osztályelső és ezért mindig úgy érzem, hogy elbuktam és ezért utálom magamat. Emellett, ha a tévében, vagy az újságban meglátok valakit, aki a sikereket egymásra halmozva éli az életét, akkor elképzelem magamat X évben belül, hogy mégis miféle életet fogok élni, és a kép nem éppen a legfényesebb. Úgy látom magam, aki egész nap a lakásban ül, bámulva a négy falat és nem ismer senkit, és engem sem ismernek. Egy csődtömegnek érzem magam, egy embernek, aki semmire sem használható. Nincsen semmim, nem tudok semmit, amit mások nem tudnának. Ha hirtelen meghalnék akkor a világ nem vesztene semmit. Ez a gondolat elborzaszt, teljesen felemészt.
Kérdések:
1. Hogyan szerezzek barátokat? Hogyan változtassak magamon, hogy elfogadjanak az emberek? Hogyan kell figyelmet felkelteni másokban?
2. Miféle gyakorlatokat kell végeznem, hogy hamar lefogyjak és nőjön az izomtömegen? Az edzőterem, vagy az otthoni sportolás a jobb választás? Érdemes étrend-kiegészítőket szedni?
3. Valóban csődtömeg lennék? Ha igen, hogyan tűnhetnék ki a tömegből?
Előre is bocsánat, ha a modandóm zavaros, esetleg értelmetlen, vagy a kérdéseim okoznak nagy fejfájást, ha egyáltalán meg lehet őket válaszolni. Mindezért bocsánat, csak túlságosan kétségbeesett vagyok és nem tudom mitévő legyek.
További szép napot/estét!

Szakértőnk válasza a Mit tegyek? kérdésre

Kedves Levélíró!

Szerintem először is azon gondolkozz el egy kicsit, hogy mennyire igaz az, hogy ha nem vagy az első, a legjobb, a legtökéletesebb, akkor elbuktál, nem viszed semmire és nem vagy szerethető. Ugyanez igaz a súlyfeleslegedre is. Ha belegondolsz kívülállóként, objektíven megvizsgálva a kérdést, könnyen rájöhetsz te is, hogy azzal, hogy a legjobb akarsz lenni és ha nem vagy az, megubódzol a négy fal közé, leginkább csak hagyod elmenni magad mellett az életedet. Te is ember vagy, önálló egyéniség, különleges és szerethető akkor is, ha nem vagy a legjobb, legtökéletesebb, hiszen pont a hibáidtól leszel emberi.

Nyiss az emberek felé, ne elkerüld őket és védd magad tőlük akkor is, mikor esetleg nem is bántanak, hanem menj közéjük, próbálj valahogyan beszélgetni, ismerkedni velük. Az interneten keresztül sikerül, akkor a való életben is sikerülni fog, akkor is, ha közben kudarcok is érnek.

A sporttal kapcsolatban azt gondolom, hogy bárhogy csinálhatod, az pont úgy lesz jó, hiszen érezni fogod a testeden a hatását. Az a lényeg, hogy elkezdd és folytasd úgy, hogy közben örömöt is találj magában a mozgásban, az erősödésben és abban, ahogy átalakul tőle a tested.

Utolsó kérdésedre pedig az a válaszom, hogy akkor vagy csődtömeg, ha ezt hiszed magadról. Szerintem egyáltalán nem vagy az és itt visszautalnék arra, amivel kezdtem a válaszomat. Úgy is jó fej, helyes, okos, szerethető fiú vagy, ha nem te vagy a legjobb, csak te is hidd el magadról!!!! Ettől leszel te és ettől leszel megközelííthető a többi ember számára, hiszen ők sem tökéletesek.

Amennyiben úgy érzed, egyedül nem sikerül kijutnod a négy fal közül, nyugodtan fordulj személyesen pszichológushoz, aki hatékonyabban tud segíteni a változásban.

Hajrá!



Pyreschitz Anna, pszichológus Pyreschitz Anna, pszichológus
Hirdetések