Főoldal / Szakertő válaszol / Lelki problémák  / Eddig barátom volt, most ...
  

Eddig barátom volt, most utálom

ora 2011-05-14 09:06:06
Pár napja már az utolsó idegszálaimon táncol az egykori legjobb fiúbarátom (nevezzük B-nek). Kb. egy hónapja meguntam, hogy folyton megsért, kibeszél a hátam mögött (így tesz minden barátjával... ők megszokták és mindig megbocsátanak neki), majd MSN-en elmondja, hogy sajnálja, bocsánatot kér, én meg megbocsátok. Két nap múlva minden kezdődik elölről. Meguntam, hogy szivat mindenkit (engem és a barátait is-akik az enyémek is.....voltak) csak azért, hogy jót szórakozzon, majd tudván, hogy úgyis megbocsátunk, bocsánatot kér, de kis idő múlva kezdi elölről... Egy hónapja én is mondtam neki valamit-miután megint sértegetett-, amire nagyon besértődött és utána fogalmam sincs mit csinált, mert tiltólistára tettem és facebookon is kiszedtem az ismerőseim közül-hasonlóképpen cselekedtem a legjobb barátjával, aki szintén úgy cselekedett mint ő.. egy dolog ami nagyon felhúzott, az az volt, hogy (ugyebár facebookon házastársak voltunk..meg mindig megpuszilt mikor találkoztunk és azt hittem, jó barátság fog majd kialakulni) egyik nap beállít, hogy ő ,,nem akar házastársam lenni". Oké, megértettem és kiszedtük egymást. Egyik nap rám írt B. Egy perce sem beszéltünk, de a legjobb barátja rögtön letámadott, hogy hagyjam már B-t, miért tartóztatom fel, miattam nem tudnak játszani (játszani? lol...), pedig ő írt rám... másnap meg már azt is mondta nekem, hogy ,,téged a seggemből rántottalak ki" meg hülye p. -ekkor őt is tiltólistára tettem, ő kiszedett facebookon a barátai közül. Pár nap múlva ki volt írva a falára, hogy ,,Ki a fa. az a x (a nevem)?!"-miután a suliban elmentem mellette úgy, mintha ott sem lenne. Egyik nap, mikor mentem haza egy, szintén abba a baráti körbe tartozó fiú, aki addig mindig megölelt mikor találkoztunk vagy hozzámszólt, mikor köszöntem a reakciója az volt, hogy: ,,Te meg ki vagy?". Ez után egyikőjüknek sem köszöntem, láthatatlanok voltak és teljesen jól éreztem magam nélkülük. Egyik nap meg kaptam egy sms-t, hogy ,,buzi emo"-ismeretlen számtól. Mivan?! Jó lehet, hogy kicsit úgy nézek ki, de egyáltalán nem állítom magam annak...távol áll tőlem. Másnap meg bocsánatot kért, kideült, hogy B volt, de nem bocsátottam meg. Minden jól ment, sikeresen kiiktattam őket az életemből, találtam új barátokat és egész jól megvoltam nélkülük. Igen ám, de visszajött B a suliba (betegség miatt otthon ült) és minden a feje tetejére állott. Távolról kiáltják nekem, hogy ,,emo", meg ,,emo-sokat nem fogadunk be" és ilyenkor persze B szája is jár. Mikor pedig az osztályban van (osztálytársam), nem szól semmit. Egyik szünetben ő és egy másik tag a baráti kőrből oda jött hozzánk. Már elegem volt. Tudtam, hogy úgyis csak szivatni fognak, ezért fogtam magam és bementem az osztályba. A gond csak az volt, hogy jöttek utánam. Még mindig tettem magam, hogy nem vettem észre, hogy ott vannak. Az osztályban kezdtek valamit beszélni már egymás között (mint egy betervezett színjáték, hogy: ,,Te, ismered azt a lányt?), de miután bepakoltam a táskámba, kimentem. Mentem, és jöttek utánam. Ha megálltam, megálltak. Éreztem, hogy mindjárt hátrafordulok és lefávok nekik egy-egy pofont, de mégsem tettem. Továbbá is átlátszónak néztem őket. Látván, hogy nem veszem őket számba, a bejáratnál kiakasztottak. Ekkor lehülyéztem őket meg minden.. teljesen magamon kívül voltam. Végig követtek ez után is a 2. emeletre... Utálom őket! Utálom mindeniket! Nem érdekelt a szivatásuk, semmi, csak annyit akartam, hogy hagyjanak békén, mert megvagyok az én baráti körömmel, nem kell semmi menőgyerek bele. Nem arra szeretnék tanácsot kérni, hogy hogyan békülhetnék ki, mert nem lehet velük normálisan beszélgetni. HA megbeszéljük, később kiröhögnek, hogy ,,mennyit lelkiztünk". Egyszerűen csak szeretném tartani azt a ,,kapcsolatot", ami az előtt volt, hogy visszatért volna B a suliba. Nem akarok velük egyáltalán beszélni, se köszönni, se semmi. Maradjanak csak távol és hagyjanak, ne szóljanak ők se hozzám. Eddig imádtam kimenni szünetre, de most már az osztályban sem lehetek egyedül?! Fognak utánam jönni, hogy idegesítsenek? Könnyű 20-an összefogni 1 ellen. Mit tegyek? Az osztályban is ha valamit rosszul mondok, vagy ha meg merek szólalni, rögtön kommentál-szerencsére nem mondd sokat, hisz mellttem ül... Nem értem, mit tehettem, amiért ennyire megharagudtak. Bocsánatot meg semmiképpen nem fogok kérni. Miért? Hogy hangzana? "Bocsánat, hogy követtek, hogy nem hagytok békén, hogy leemoztok, hogy szivattok"? Nem... ide valami más kell, de nem tudom, hogy mi. Esetleg ha nem veszem számba, abba fogják hagyni?
Utólag megjegyezném, hogy nem másodikosokról van szó (habár néha azoknak néznek ki), hanem 16-17 évesekről.
A válaszát előre is köszönöm!

Szakértőnk válasza a Eddig barátom volt, most utálom kérdésre

Kedves Levélíró!

Nekem úgy tűnik, hogy itt B-vel siklott valahogyan félre a kapcsolatotok. Szerintem leginkább vele tudnád tisztázni a helyzetet, megmondani neki, hogy állítsa le a haverjait és lépjen túl a múlton, akármi is történt, mivel te már megtetted. Érdekesnek találom, hogy ennyit foglalkoznak azzal, hogy felbosszantsanak. Ha esetleg te tudod, hogy miről szól ez az egész, akkor az is segíthet abban, hogy helyére tegyétek a dolgokat. Mondd meg neki, hogy nem vagy rájuk kíváncsi, jól elvagy a saját életedben, a saját barátaiddal.  Ezután pedig tartsd is maga ehhez. Ne figyelj rájuk, ne menekülj előlük, egyszerűen csak viselkedj úgy, mint ha ott se lennének. Éld a saját életed és tartsd magad távol tőlük. Ha azt látják, hogy nem érik el azt, amit el szeretnének érni ezzel a viselkedéssel, abba fogják hagyni.

Minden jót!



Pyreschitz Anna, pszichológus Pyreschitz Anna, pszichológus
Hirdetések