Mit tegyek?

ora 2011-05-03 09:34:55
Szóval az a gond, hogy nem érzem, hogy szeretnének a szüleim. Fölsorolnék pár dolgot, amit muszály kiírnom magamból, különben megőrülök:
1. Meg vagyok fázva, és anyám csak azt ismételgeti, hogy mért nem vettem föl a pulcsimat, amikor mondta. Elismerem hibáztam, de már 5MILLIÓSZOR BOCSÁNATOT KÉRTEM!!! Még egy teát sem csinál nekem, pedig egész nap otthon van és testvérem sincs.
2.Csináltam anyák napjára egy üveget technika órán, és ő csak úgy elvette, puszit sem adott, pedig én olyan szeretettel csináltam... Úgy érzem, hogy nagyot csalódtam benne.
3.Most találtam egy könyvet, ami arról szól, hogy "Hogyan szeressük a kamasz gyermekünket." Annyira ideges lettem, hogy legszívesebben kiugranék az ablakon.(8. emeleten lakom) Mi sosem beszélünk a szeretetről, pedig, ha elmondanák mit várnak el tőlem, én megtenném.
4.Egyszer szóba hoztam, hogy nem érzem, hogy szeretnének, anyám csak lehurrogott, hogy hogy képzelek ilyet mondani, stb.
5.Mostanában rendszeresen látom, hogy az óvszert nem teszik vissza rendesen a helyére. Erre sem tudnak figyelni a kedvemért??? Mellesleg amikor anyut kérdeztem régen ilyen dolgokról semmit nem mondott, amit tudok, azt az osztálytársaimtól tudom és ez annyira gáz nekem :S
6.Még régebben volt, hogy elvittek nőgyógyászhoz. Semmi gond, csakhogy előző este mondták meg nekem... Ja és azt, hogy "le kell vennem a bugyit" ott az ajtó előtt mondta meg anyám. (Ja és persze be is jött velem.) Végül semmi nem volt, de olyan megalázó lett volna. És ezek után elvárják, hogy bízzam bennük, de persze ők nem bíznak bennem.
7.Mindezek mellett az iskolában is mindenki szekál. Csak mert egy kicsit máshogy gondolkodom. Nem is ismernek igazán és úgy gyötörnek. Ja és ezek után anyám elvárja, hogy kedvesen csevegjek vele hazafelé és ne legyek ideges.
8.Állandó stresszben élek, mert anyám mindenen megsértődik apura. Pedig vele lehet őszintén beszéni, és elmondta nekem, hogy ő szereti anyut. De ez látszik is a tettein. Az a baj, hogy pl. apu egy telefonálás után nem megy ki jelenteni, hogy mit beszélt, akkor már ő a csicska, meg ő csak főz mindig(=7végén).
Mindig a múltal jön(de olyan dolgokkal, amik más családban tök normálisak), és olyan dolgokkal, amikér már 1000x bocsánatot kért.
De persze, ha más fölemeli a hangját(Nem rosszakaratból, csak mi normál hangon akarunk beszélni, elletntétben vele), akkor már mért kiabálok, bezzeg ha a zongoratanár kiabál, akkor az jó...(De ő nem a méreg miatt kiabál!!!) Ja és féltékeny a zongoratanárra, pedig világosan megmondta apu, hogy ő sem szereti.(De olyan szinten, hogy mondja, hogy apu hívja fel a tanárt, hogy nem megyek órára, és mikor hívja anyut, hogy mit mondott, egyszerűen minden ok nélkül elkezd vitatkozni :S)
9.Mindig azt mondja anya, hogy milyen jó lett volna, ha születik egy ikertestvérem. Csak az a baj, hogy úgy érzem, hogy azért mondja, mert nem vagyok neki elég.
10.Kénytelen vagyok elfolytani az érzelmeim, mert ha valamin sírva fakadok, amit ő rosszallásnak vett, pedig nem annak szántam, akkor megint ő sértődik meg.
ELEGEM VAN EBBŐL A HELYZETBŐL!!!! NEM TUDOM MIT TEGYEK, ANNYIRA ELEGEM VAN MINDENBŐL!!!
Ja és ezt a felsorolást tudnám folgytatni még 4163. pontig, akkor sem lenne vége...

Szakértőnk válasza a Mit tegyek? kérdésre

Kedves Levélíró!

Nehéz lehet neked ezekkel az érzésekkel otthon lenni. Azt gondolom, meg kellene próbálnod beszélni erről leginkább anyukáddal, de ha vele nem megy, legalább apukáddal vagy bárki mással, akiben megbízol. Mondd el, mit érzel, mit szeretnél, hogy másképp legyen, hogyan lenne jobb. Ha beszélni nem akarsz róla, akkor írjál naplót! Az is segíthet, hogy kicsit megkönnyebülj és tisztázódjanak benned az érzések. Gondolkozz azon is, hogy vajon mitől éreznéd jobban magad otthon. Ezek lehetnek apróságok is.  Legyél többet a barátaiddal, tűzz ki magadnak olyan célokat, melyeket el tudsz érni, de azért dolgozni is kell értük.

Amennyiben úgy érzed, hogy egyedül nem boldogulsz ezzel a helyzettel, nyugodtan fordulj személyesen is pszichológushoz, hogy segítsen valamilyen megoldást találni arra, hogy neked jobb legyen.

Minden jót!



Pyreschitz Anna, pszichológus Pyreschitz Anna, pszichológus
Hirdetések