Stressz, idegeskedés, hányinger és emetofóbia

Üdv!
Lassan egy éve van, hogy a pszichés problémáim fizikai tüneteket is mutatnak. Ezek közül a legnagyobb gondom a gyakori hányinger, de nem a hasból, hanem inkább csak a torokból. Néha társul hozzá hasfájás/hasmenés, ritkább esetben remegés. Egyszer már volt ilyenem, általánosban, amikor szintén gyakran hányingerrel keltem és a suliban is gyakran volt, hónapokig, max egy évig tartott, és habár jártam pszichológushoz, magától múlt el, még most sem tudom miért. Ez a mostani is lassan már egy éve van, és az agyamra megy, hogy mindig bezavar ez a "torokinger", lehangol, negatívan állok hozzá dolgokhoz, nem tudok koncentrálni, egyes eseményektől félek stb stb. Nem tudom pontosan mi indította be, tavaly márciusa körül kezdődött. Akkoriban kísérleteztem a kávétól és két alkalommal erős hányingerem lett tőle és utána féltem inni többet. Viszont más problémák is felgyűltek akkor, politika/háború, iskolai nehézségek (például gyűlölöm a testnevelés órát és amiatt is gyakran rosszul vagyok), illetve az érettségitől való félelem. Az egészbe bezavar, hogy eléggé emetofób vagyok, már mióta az eszemet tudom, próbálom elkerülni a hányást. Rosszul vagyok a látszatától, a szagától, az ízétől, a hangjától, gyakran kihozza belőlem a hányingert ha valaki beteget látok, ha valaki agresszívan köhög, ha valaki büfög (én sajnos nem tudok büfögni, ez is valamilyen kondíció), egyes ételek (válogatós vagyok, ennek is köze van a fóbiához), és mikor már hányingerem van, akkor az étel gondolata. Ezzel már régóta küzdöttem, például előző alkalommal, mikor volt ez a "stresszes korszakom" már akkor is bennem volt, és azt pl. egy családtag rosszulléte váltotta ki. Ezt most egy rossz gondolat, mikor április elején buta módon eldöntöttem, hogy "visszatért a stresszes időszakom". Azóta sem tudtam belőle kijönni, folyton erre gondolok, még akkor is, mikor jól vagyok (arra gondolok, hogy talán "meggyógyultam".
Most végzős vagyok, és járok hetente iskolapszichológushoz. Viszont gyakran mikor megyek hozzá, éppenséggel nem vagyok rosszul, vagy mikor rosszul vagyok, sem lesz jobb utána. Eddig nem nagyon tudott segíteni, biztos módszert nem találtunk és már csak pár alkalom van hátra, mert mindjárt év vége. Persze az sem segített, hogy jön az érettségi és nagyon félek, illetve a továbbtanulás is felmerült, amitől szintén eléggé aggódok.
Olyan igazából az egész, mint egy folyamatos ciklus. Aggódok, hogy hányingerem lesz, amitől tényleg hányingerem lesz, de utána meg nem tudom elmúlasztani..
Semmi sem segít rajtam, próbáltam már mindenféle refluxos gyógyszert, néha hatnak, de gyakran nem, mintha tényleg az egész stressztől lenne. Nem nagyon tudok lenyugodni, néha az alvás közben is bezavar és ilyen "lázálmaim" lesznek, mindenfélét beképzelek magamnak.
Elmentem már orvoshoz ezzel, beutaltak gasztroenterológushoz, áprilisban lesz gyomortükrözésem (reflux gyanú miatt), amitől szintén eléggé félek. Igazából az orvostól is valamennyire félek/utálom, elég gyakran járok hozzá mindenféle miatt, de mióta van ez a covid és távgyógyítás van, egyszerűen rühellek orvoshoz menni és az is felidegesít/bestresszeltet, mikor valamilyen betegég miatt meg kell látogatnom/beszélnem kell vele, pedig gyakran a téli időszakokban megyek hozzá.
Gyakran idegeskedek és elég gyorsan kijövök a sodromból. Mindig félek, hogy elviselhetetlen vagyok mások szemében. Édesanyám elején eléggé ideges volt, de mostmár sokkal megértőbb, de zavarja, hogy nem tud rajtam segíteni. Sokszor mondogatja, hogy "majd elmúlik", mikor rosszul vagyok, de ez eléggé idegesítő, mert nem tudom hogyan múlasszam el. A barátaim közül kevesen tudják, hogy mi van velem, de aki tudja, sem tud mit csinálni, segíteni. Tényleg szinte csak az iskolapszichológus az egyetlen reményem, de lassú a haladás és ez zavar.
Már nem tudom mi tévő legyek ezzel a sok problémával, nem tudom felfogni min megyek keresztül, mi történik velem, kezdem feladni a reményt...