Hibát követtem el?

Tegnap volt a szerenádunk. És hát sajnos olyan osztályom van, hogy a lányok és fiúk külön vannak. Egy fiúval én nagyon jóban vagyok, csak sajnos sokszor inkább a fiúknak akart megfelelni, ezért nem sokszor tudtunk rendesen beszélni.
A tűznél ült körben mindenki, kicsi volt a hely, és szűkösen voltunk, szóval mindenki hozzà ért a másikhoz. És egész este ezzel a fiúval beszéltem, persze ivott és kicsit többet ért hozzám, de mondtam neki, hogy ne csinálja hiszen van barátom.
Aztán végül hazakísért és megbeszéltük ezt. Jól éreztem vele magam, mert az osztályomban nem sok emberben bízok meg, és régen beszéltem vele rendesen. Próbálkozott még, de leàllítottam.
Ma pedig még átbeszéltük azt, ami történt, és sokat beszélgettünk. Majd nap végén mondta, hogy megy zenekarra, aztán mondtam, hogy én is megyek. Erre a “barátnőim”, mert azt hittem azok, elkezdtèk mondani, hogy : “Jól van. (fejrázás és szemforgatás)” kérdeztem mi van, nem akarták elmondani csak ilyen flegma fejet vágtak. Aztán végül azt kaptam: “Ez a te magánügyed, csak sajnálom a barátodat...”
Nem értem az egészet...én mindig megtettem nekik mindent, és én mindig ezt kaptam tőlük. Mindig kihasználtak. És azt hiszik megcsalom a barátom, pedig nem történt semmi, csak beszélgettem a fiúval. Próbálkozott, de leállítottam. És megértette, azóta ezerszer bocsánatot is kért...erre ezt kapom...
Most én hibáztam? Megcsaltam a párom? Egy beszélgetés ennyit jelent? Nem érezhetem jól magam mással, úgy hogy ne gondolnának rosszat rólam? Mindennek elmondanak most...csak sírok azóta...Én nagyon szeretem a páromat...sosem csalnám meg...