Másfél évig voltunk együtt a barátommal. Ő volt az első szerelmem. Fél év után azonban elkezdtek megjelenni a kapcsolatunkban kiproblémák: már nem keresett annyira , kevesebbet találkoztunk, nem dicsért meg nem bókolt nekem ,rám szervezett minden programot,ilyen dolgokkal mondta le a találkozót hogy fáradt, kicsit úgy éreztem mintha nekem kéne küzdenem érte. Sokszor szóltam neki ,hogy úgy érzem hanyagol , annyira meg bántott ,hogy több napig nem aludtam és már szakítani akratm vele de győzködött ,hogy megváltozik.Persze én megbocsátottam neki. Ezután egy ideig minden jó volt majd újból felmerültek ugyanezek a problémák ,hogy szinte könyörögnöm kellet ,hogy találkozunk ( nem mellékes ,hogy 5 percre lakunk egymástól). Körülbelül 5 -ször történtek meg ugyan ezek a veszekedések ,hogy úgy éreztem nem bírom, ő meggyőzött ,hogy de szeret csak fáradt és megváltozik. Én tényleg nagyon szerelmes voltam belé, a családom és a barátaim sokszor mondták,hogy nem kéne hagynom,hogy így bánjon velem ,mert mindig csak megbánt és én annyi mindent meg teszek érte, rögtön ugrok ha hív. De én akkor is kedvesnek éreztem és úgy ,hogy nem baj ha ő nem kedveskedik annyit nekem mert én szeretem és örülök ha neki jó lehet.1 év után lefeküdtünk. Ezután azonban még többször voltak gondok.. Mindnet rászervezett a találkozóinkra és már csak heti 1 szer találkoztunk. Reggelente jöhetett volna velem busszal ,de csak nagyon ritkán tette meg és sokszor inkább kocsival ment ,de nem hívot ,hogy be visznek pedig majdnem egy helyre mentünk.Többször elhívott bulizni aztán az utolsó pillanatban lemondott ,hogy inkább csak a fiukkal menne. Volt ,hogy azt mondta neki fontosabbak a barátai és a velük lévő programok ,mint én(pedig őket akkor csak 1 hónapja ismerte engem meg több mint 1 éve) ,kézzel írtam neki levelet nagyon szép dolgokat és nem olvasta el csak 3-4 nap után, nagyon megbántott ,de utána bcsánatot kért és el is volt felejtve.Persze ezek között azért amikor együtt voltunk én jól éreztem vele magam mert nagyon jókat beszélgettünk és mindezek ellenére azt éreztem ő a legjobb barátom nem számított mások mit mondanak. Egy hosszú hétvégén a családjával és vele elutaztunk és mindne nagyon jó volt és utána nagyon kedves volt velem folyton hivogatott ,hogy hiányzom neki meg szeret ,még sütit is csinált nekem. Ezutáni héten kellet volna megjönnie de nem jött meg és nagyon megijedtünk ,pedig mindig védekeztünk. Kiderült ,hogy csak felfázás miatt de ő nagyon megijedt és azt mondta most nem akar egy ideig szeretkezni ,és hogy tényleg nem szabad ha nem tudjuk vállallni a felelősséget utána ha baj van és ebben igaza is volt .Bár én mondtam neki ,hogy ezt már az elején tudni lehetett,hogy ez nem játék . Ezek után nem hívott ,3 hét alatt 1 szer találkoztunk. Amikor legközelebb találkoztunk azt mondta már sajnálja de már nem szerelmes de barátként még szeret ,és reméli barátok maradhatunk. Ezután még írt párszor hogy miújság de barátnőm leállította tudom ,hogy nekem kellet volna de nem volt erőm. Ezután 2 héttel azt mondta letett arról ,hogy barátok legyünk és már nem is köszöntött fel névnapomon és elment a barátaival egy nyaralásra amit együtt terveztünk hogy megyünk csak aztán azt mondta ,hogy még kicsik vagyunk. Már nem szeretem ezek a dolgok kiábrándítottak ,de rengeteg kérdés van a fejemben. Én már nem akarok beszélni vele többé de mégis rosszul esne csak úgy elsétálni mellette és csak annyit mondai ,hogy szia mikor nem haragban váltunk el. Beszélnem kéne vele ha látom? Nrem értem ,hogy hogy gondolhatom most ezeket róla mikor pár hónapja még istenítettem, ez hogy lehet?Talán haragszom rá, vagy sértett vagyok?Pedig nem érzek haragot. Félek attól is ,hogy úgy feküdt le velem ,hogy nem is szeretett mert már előtte is furcsán viselkedett , de amikor együtt voltunk kedves volt . Lehet ,hogy nem is szeretett akkor? attól is félek hogy már nem fogok kelleni egy rendes fiunak sem mert már nem vagyok szűz 17 évesen . Azt sem értem ,hogy ha egyszer megbocsátottam neki ezeket a dolgokat akkor most mért bántanak újra? Létezik,hogy tényleg ennyire el vakítja az embert a szerelem ,hogy észre se veszi ,hogy hogy bánnak vele és mindent elnéz a másiknak? Teljesen össze vagyok zavarodva vagy most látok mindent rosszul vagy akkor láttam . Bocsánat ,hogy ilyen hosszúra sikerült eléggé össze vagyok zavarodva :/
Szakértőnk válasza a Ellentétes érzelmek kérdésre
Kedves
Levélíró!
Az,
hogy
össze
vagy
zavarodva,
amiért
rájöttél,
mennyire
másképpen
láttad
a
dolgokat
amíg
együtt
voltatok,
mint
most,
teljesen
érthető.
Természetes
az
olyankor,
amikor
az
érzelmeink
ennyire
intenzívvé
válnak
és
kavarognak.
Az,
hogy
kicsit
torzítjuk
a
valóságot
egyszer
pozitív,
egyszer
pedig
negatív
irányba,
nagyon
sok
emberre
jellemző,
egyfajta
gyermeki
védekezési
mód.
Így
leegyszerűsítjük
a
világot
jóra
és
rosszra,
valamint
lehetővé
tesszük
magunk
számára,
hogy
kiélvezzük
a
nem
teljesen
jó
dolgokat
is
és
elmeneküljünk
a
többnyire
rosszak
elől.
Persze
a
világ
nem
fekete-fehér,
de
ha
látjuk
az
árnyalatokat,
nehezebb
kiigazodni
rajta.
Meglátod,
idővel
tisztul
majd
a
kép
és
fogsz
tudni
jó
érzésekkel
visszaemlékezni
a
pozitívabb
élményeidre
is!
A
negatívakból
pedig
biztosan
tanulni
is
tudsz
és
segítenek
majd
a
későbbiekben
olyan
partnert
találni,
akivel
boldog
lehetsz.
Meglátod,
sok
fiú
szaladgál
a
világban
és
fogsz
találni
olyat,
aki
pont
rád
vágyik
és
nem
fél
annyira
az
elközeleződéstől
sem,
mint
a
volt
barátod.
Abból
pedig,
hogy
már
nem
vagy
szűz,
biztosan
nem
fog
nagy
ügyet
csinálni.
Beszélj
majd
nyugodtan
a
múltadról
is,
jobban
megismerhessenek.
Keress
olyan
fiút,
aki
olyannak
szeret,
amilyen
vagy!
Minden
jót!