A gyermekkori sportolás több szempontból is speciális. A felnőttek már kialakult és megerősödött csont- és izomrendszerrel rendelkeznek, ellenben a gyermekekről ez nem mondható el.

Kifejezetten érintheti ez a kamaszokat, mivel serdülőkorban mind a lányoknál, mind a fiúknál felgyorsult növekedés figyelhető meg. Egyes esetekben, túlságosan nagy fizikai megterhelés (vagy nem korszerű edzésmódszerek alkalmazása) a növekedés ritmusának felborulását eredményezheti, mely speciális állapotok és sérülések kialakulásához vezethet.

Versenyszerű sportolás elkezdése előtt mindenképpen mérlegelni kell a lehetséges kockázatokat, megfontolni a várható előnyöket, és felelős döntést hozni az egészség megőrzése érdekében.

A focisták görbe lába

Erik Witvrouw belga sportorvos a genti egyetem munkacsoportjával górcső alá vette a sztereotípiát, mely szerint a versenyszerűen sportoló focisták lába O-alakú, vagyis görbe. A tapasztalati tényt, miszerint a futballisták közül sokan szemmel láthatóan karikalábak tulajdonosai, tudományos módszerekkel támasztotta alá. 550 rendszeresen futballozó gyermek és fiatalkorú sportember vizsgálatát követően megállapította, hogy minden negyedik focistának szignifikánsan görbe a lába. Ez azt jelenti, hogy az átlagemberek körében tapasztalható aránynál tízszer több az O-lábú sportoló a focisták körében. A tünetek már 13 éves kor körül jelentkezhetnek és a deformitás 18 éves korra nyilvánvalóvá válik.

A szakorvosok szerint a jelenség oka, hogy a térdre hosszú ideig nagyfokú, aszimmetrikusan jelentkező erőhatás hat. Emiatt az alsó végtag belső felszínén futó izmok a külsőkhöz viszonyítva egyenlőtlenül megerősödnek, megvastagszanak és megrövidülnek, ezzel közelítve a lábfejet a térd felé.

Az ortopédiai deformitásnak az esztétikai szempontokon túl egészségügyi vonatkozásai is vannak. Mivel az alsó végtag statikája a görbületnek köszönhetően jelentősen megváltozik (értelemszerűen a görbület fokának megfelelő mértékben), további mozgásszervi eltérések kialakulását okozza. A térd rendellenes helyzete miatt sérülnek az ízület kereszt- és oldalszalagjai, stabilitása csökken, valamint a porc kopása is felgyorsul. Nagyfokú alaki eltérés esetén a csípőízület és a boka is érintett lehet.

O-lábat a fentiek ismeretében nemcsak a futballozás okozhat, hanem például a gyaloglás is.

A tornászok speciális sérülései

A versenyszerűen tornázók körében a legújabb kutatások szerint szintén speciális, gyakorta nagyon komoly, a sportolásra visszavezethető sérülések alakulhatnak ki. Jerry Dwek és Christine Chung az Észak-Amerikai Röntgenorvosok Társaságának kongresszusán számoltak be azokról az eredményekről, amelyeket 125 fiatal, többnyire 12-16 éves versenyszerűen sportoló tornász vizsgálata alapján nyertek. Ennek során megállapították, hogy a vizsgált fiatalok 10%-a szenved folyamatos kéz- és csuklófájdalomtól. Ezekben az esetekben a csukló (kéztő)- és kézközépcsontok törését, elhalását igazolták röntgenfelvételek segítségével. A vizsgálat a felső végtagok valamennyi csontján túlterhelés jeleit találták, melyek akár maradandó károkat is okozhatnak.

A tornászoknál a felső végtag orsócsontja (az alkar két hosszú csöves csontja közül a vastagabbik, amely a hüvelykujj és a könyök között húzódik) viseli a legnagyobb terhelést. A gyermekkori csontnövekedést biztosító terület elhalása miatt az orsócsont nem képes az élettanilag megfelelő mértékű növekedésre, emiatt a singcsont (a könyökízület és kisujj között húzódó található hosszú csöves csont, mely az alkar két csontja közül a vékonyabb és normális esetben kisebb tömegű) növekedési üteme aránytalanul gyorsabb lesz.

Body building

A serdülőkori testépítés többféle veszélyt is rejthet magában. A klasszikus body building célja az izmok tömegének a növelése, mely általában csak esztétikai élmény, az izmok ereje nem feltétlenül nő a tömegükkel arányosan. Gyakran a cél elérése érdekében szintetikus szerek alkalmazására kerül sor. Az eredmény nagy súlyok alkalmazásával érhető el.

Az erőnövelés szofisztikált formája, amely leginkább az izmok tónusának növelésében, a feszesség javításában mutatkozik meg, kis súlyok nagyobb ismétlésszámmal való alkalmazásával érhető el. Ehhez a fajta módszerhez nem kapcsolódik a fehérjeporok és más szerek alkalmazása. Ez utóbbi módszer helyes bemelegítés és megfelelő edzésvezetés mellett veszélytelen.

Az izom tömegének célszerűtlen növelése serdülőkorban a csontrendszer strukturális zavarához vezethet. Az egyébként is intenzív növekedési fázisban lévő szervezet nem képes a mesterséges tömegnöveléssel lépést tartani, és károsodott struktúrájú, csökkent teherbírású csontok kialakulását eredményezi, melyek fokozottan sérülékenyek és alakilag is deformáltak lehetnek.

Az izomtömeg növelését célzó „gyúrás” során a fiatalok nemegyszer elcsábulnak a különböző, esetlegesen nem engedélyezett, bevizsgálást nélkülöző tömegnövelő szerek használata felé. Ezen szerek egy része csontritkulást okoz, amely hatás elősegíti a csontok fejlődési zavarának kialakulását. A szerek többsége (pl. szteroidok) számos egyéb hormonális zavart okoz, melyeknek beláthatatlan következményei lehetnek a fejlődésben lévő szervezet számára.

(Dr. Kónya Judit)