Hogyan neveljük magunkat becsületességre?

Szegény jó édesapám is azt mondta, amikor a falunk határában elváltunk, és elindultam a nagyvilágba, hogy légy jó kisfiam, légy jó mindhalálig, és az utolsó rágódat is oszd meg az éhezőkkel. És én meg is osztanám! Ha volna rágóm. De nincs.

- hirdetések -

A padszomszédomnak bezzeg van rágója. De ő nem osztja meg velem. Vajon miért? Talán az ő édesapja másképpen búcsúzott tőle a falujuk határában? Talán azt mondta neki a tetves falujuk határában, hogy: ne légy jó kisfiam, ne légy jó mindhalálig és ne oszd meg az utolsó rágódat az éhezőkkel?!

Nem szép dolog. Én fogcsikorgatva becsületességre nevelem magam, és az utolsó rágómat is megosztanám a padszomszédommal, ha volna, miközben ő két pofára rág, és hiába kérek tőle, nem ad.

Tragikus nagy harc dúl ilyenkor a becsületes ember lelkében. Az ember látja a szomszédja padjában a három becsomagolt rágógumit, ami még megmaradt a rágógép pusztítása után, és elgondolkodik: vajon meddig kell becsületesnek lenni egy becstelen ember mellett?

"Mindhalálig!" - visszhangzik bennem szegény édesapám szózata, aki szintén igen becsületes és ügyes magyar ember volt: sose kapták rajta, hogy lop. És én az ő fia vagyok. Drága édesapám, ígérem, nem leszek becstelen soha!

De vajon nem érdemel-e meg valamilyen büntetést egy olyan ember, aki a becsületességet semmibe veszi? Aki mellett éhen halhatnak milliók, és elepedhetnek a rágó utáni vágyukban, míg ő kacagva csattogtatja az állkapcáját?

Vajon nem éppen a becsületes ember kötelessége, hogy bármilyen áron, de figyelmeztesse a becstelent: rosszul cselekszel barátom! Nem adtál rágót, pedig én lesúgtam neked a matekdoga megoldását, te szemétláda! Gyúljon fény abban a sötét koponyádban és lásd be: három rágóból nyugodtan adhatsz egyet, még neked is marad.

Nem ad. Azt kérdezi, miért Túró Rudit vettünk a pénzünkből, mért nem rágót? És egyébként is: mi sem adtunk neki a Túró Rudiból.

Görcsbe rándul a gyomrom ettől a lelketlen beszédtől. Micsoda egy szemét gondolkodás ez?! Hát csak akkor kell egymásnak rágót adnunk mindhalálig, ha a másik megkínált Túró Rudival? Hát az emberi érzés nem azt diktálja, hogy minden érdek nélkül adjuk oda az utolsó rágónkat, ha a másiknak nincs?

Másrészt pedig: a Túró Rudit én szopogatni szoktam. Adtam volna oda a padszomszédomnak, hogy nyálazza be? Egy irigy kutyának? Undorító!

Ilyen a becstelen ember. Minden eszébe jut, csak ne kelljen megosztania velünk a rágóját.

Sebaj! Majd eléri a végzet. Benne van a Bibliában, hogy minden bűn elnyeri méltó büntetését néha.

A padszomszédomnak délre eltűnt mind a három rágója. Persze rögtön engem gyanúsított a piszok. Engem!! Aki számára a becsületesség a legfontosabb mindenek felett. Szegény édesapám!... Ha ezt hallanád!...

Megyek az utcán, könnyes a szemem, és apró buborékot fújok a rágóból.

Szomorú a szívem. Bűn az élet. A becsületességnek nincs helye a földtekén.

(A humoros írás Nógrádi Gábor Hogyan neveljünk? című kötetében található. Móra Könyvkiadó.)

(Nógrádi Gábor - www.nogradi.hu, www.mora.hu)