Nagyon nehéz. Amíg másnak van rágója és nekünk nincs, addig nagyon nehéz. Sokkal könnyebb becsületesnek lenni, ha nekünk van rágónk, és másnak nincs. Mégis meg kell próbálni. Meg kell próbálni becsületesnek lenni akkor is, ha nekünk nincs rágónk, más meg a szemünk előtt rágja.

Szegény jó édesapám is azt mondta, amikor a falunk határában elváltunk, és elindultam a nagyvilágba, hogy légy jó kisfiam, légy jó mindhalálig, és az utolsó rágódat is oszd meg az éhezőkkel. És én meg is osztanám! Ha volna rágóm. De nincs.

A padszomszédomnak bezzeg van rágója. De ő nem osztja meg velem. Vajon miért? Talán az ő édesapja másképpen búcsúzott tőle a falujuk határában? Talán azt mondta neki a tetves falujuk határában, hogy: ne légy jó kisfiam, ne légy jó mindhalálig és ne oszd meg az utolsó rágódat az éhezőkkel?!

Nem szép dolog. Én fogcsikorgatva becsületességre nevelem magam, és az utolsó rágómat is megosztanám a padszomszédommal, ha volna, miközben ő két pofára rág, és hiába kérek tőle, nem ad.

Tragikus nagy harc dúl ilyenkor a becsületes ember lelkében. Az ember látja a szomszédja padjában a három becsomagolt rágógumit, ami még megmaradt a rágógép pusztítása után, és elgondolkodik: vajon meddig kell becsületesnek lenni egy becstelen ember mellett?

"Mindhalálig!" - visszhangzik bennem szegény édesapám szózata, aki szintén igen becsületes és ügyes magyar ember volt: sose kapták rajta, hogy lop. És én az ő fia vagyok. Drága édesapám, ígérem, nem leszek becstelen soha!

De vajon nem érdemel-e meg valamilyen büntetést egy olyan ember, aki a becsületességet semmibe veszi? Aki mellett éhen halhatnak milliók, és elepedhetnek a rágó utáni vágyukban, míg ő kacagva csattogtatja az állkapcáját?

Vajon nem éppen a becsületes ember kötelessége, hogy bármilyen áron, de figyelmeztesse a becstelent: rosszul cselekszel barátom! Nem adtál rágót, pedig én lesúgtam neked a matekdoga megoldását, te szemétláda! Gyúljon fény abban a sötét koponyádban és lásd be: három rágóból nyugodtan adhatsz egyet, még neked is marad.

Nem ad. Azt kérdezi, miért Túró Rudit vettünk a pénzünkből, mért nem rágót? És egyébként is: mi sem adtunk neki a Túró Rudiból.

Görcsbe rándul a gyomrom ettől a lelketlen beszédtől. Micsoda egy szemét gondolkodás ez?! Hát csak akkor kell egymásnak rágót adnunk mindhalálig, ha a másik megkínált Túró Rudival? Hát az emberi érzés nem azt diktálja, hogy minden érdek nélkül adjuk oda az utolsó rágónkat, ha a másiknak nincs?

Másrészt pedig: a Túró Rudit én szopogatni szoktam. Adtam volna oda a padszomszédomnak, hogy nyálazza be? Egy irigy kutyának? Undorító!

Ilyen a becstelen ember. Minden eszébe jut, csak ne kelljen megosztania velünk a rágóját.

Sebaj! Majd eléri a végzet. Benne van a Bibliában, hogy minden bűn elnyeri méltó büntetését néha.

A padszomszédomnak délre eltűnt mind a három rágója. Persze rögtön engem gyanúsított a piszok. Engem!! Aki számára a becsületesség a legfontosabb mindenek felett. Szegény édesapám!... Ha ezt hallanád!...

Megyek az utcán, könnyes a szemem, és apró buborékot fújok a rágóból.

Szomorú a szívem. Bűn az élet. A becsületességnek nincs helye a földtekén.

(A humoros írás Nógrádi Gábor Hogyan neveljünk? című kötetében található. Móra Könyvkiadó.)

(Nógrádi Gábor)