A trichotillománia nyomában
Mindenki életében vannak olyan nehéz időszakok, amikor a stressz és a szorongás hátrányosan befolyásolja a mindennapos tevékenységeket. Az, aki trichotillomániától szenved, még egy további problémával is szembesül: ők kényszert éreznek arra, hogy a saját hajukat, testszőrzetüket kihúzzák. Ez egy kívülálló számára teljesen érthetetlen szokásnak tűnik, de ez nem szokás, hanem egy pszichés zavar.
A trichotillománia viszonylag ritkán diagnosztizált, ám nem ritka kórkép
A trichotillomániában szenvedő betegek kényszeresen a saját testszőrzetüket tépik ki: tépkedik a hajukat, szemöldöküket, szempilláikat, szemérem szőrzetüket. A hajszálaikat sokszor egyenként tépkedők a kitépett szálakkal játszadoznak, sőt a problémával küszködők nagy része a szájába is veszi és lenyeli a kihúzgált hajat.
Sajnos nem egyértelmű, hogy egyesek milyen okból éreznek késztetést a hajuk tépkedésére. Az orvosok egy része összefüggésbe hozza a trichotillomániát a kényszergondolatok és kényszercselekvések problemakörével - amit a stresszhelyzetek még jobban fokoznak. De előfordul az is, hogy depresszió talaján alakul ki. A trichotillománia gyakran jár elkeseredéssel,idegességgel, nagyfokú szégyenérzettel, illetve kailakíthat depressziv állapotot is. Lényegesen befolyásolja az énképet, emiatt az érintettnek problémát jelent az idegenekkel való kapcsolatteremtés.
Mi lehet a kényszeres viselkedés hátterében?
Egyes kutatások szerint az agy biokémiai egyensúlyának zavara áll a kényszeres viselkedés hátterében. Az agyi kommunikációért felelős vegyi anyagok, az úgynevezett neurotranszmitterek - működésének zavara eredményezhet takár kényszeres viselkedést is. Emellett egyéb genetikai és környezeti tényezők is hozzájárulhatnak a kialakulásához. Hajlamosító tényező lehet a családi halmozódás; a nagyfokú stressz, a kimerültség - sokszor társul más pszichiátriai kórképekkel, evészavarokkal, kényszerbetegséggel, szorongással.
A hajtépkedés azonnali megkönnyebbüléssel jár, de ez nem tart sokáig - szinte azonnal újabb késztetés jelentkezik. Mindez az agy számára olyanná válik, mint valami mókuskerék: minél megszokottabb lesz a viselkedés, annál nehezebb lesz ellenállni a késztetéseknek.
A hajtépkedés és szőrzet tépkedés eredményeképpen idővel kopasz foltok jelennek meg a fejen, vagy a szemöldökben illetve az érintett testtájakon.
A trichotillománia tünetei:
- folyamatos hajkihúzás - szemöldök, szempillák, szakáll, intim szőrzet kitépkedése
- rendszeresen, a haj részeiből történő levágás
- a haj rágása, elfogyasztása
- megkönnyebbültség a haj kihúzását követően
- kopasz foltok, elvékonyodott szőrzet az érintett területeken
- viszkető érzés
- bőrirritációk
- szorongás
Hogyan kezelhető?
Az érintettek nem mindig képesek egyedül kényszeres viselkedésüket megoldani, ezért szakember segítségére van szükségük. A kezelés részét összetett: egyrészt a pszichoterápia, másrészt a gyógyszeres terápia is szóba jöhet.
A pszichoterápia segít a betegnek abban, hogy felismerje azokat a szituációkat, amelyek kiváltják a hajtépést. A terápia során speciális magatartásformákat tanulnak meg, amelyek segítségével idejében fel tudják ismerni a kényszerítő erejű sürgetéseket, és képesek lesznek kontrollálni őket. Például segíthet a kezek ökölbe szorítása vagy a haj fül mögé simítása. Minél többször sikerül ellenállni a késztetéseknek,azok egyre gyengébbek, és kevésbé sürgetőek lesznek - idővel pedig teljesen közömbössé alakulnak.
A gyógyszeres terápia antidepresszáns gyógyszerek adását jelenti. Sokat segíthetnek a relaxációs technikák és a hipnózis is de nagyon fontos a támogató családi és baráti kör, valamint a sorstársak tapasztalatainak befogadása.
(Szerző: Faar Ida, újságíró)
Forrás:
