túlhajszolt
#Szülőknek

Túlhajszolt a gyermeke?

2016.05.17.
2 perces olvasási idő

Az ébresztőóra reggel hat harminckor csörög, a gyerek ébredés után végigpörgeti a fejében, hogy mi mindent kell megtennie az első tanítási óra kezdetéig. Az esti házi feladat elkészítése és a másnapi órákra való készülődés sokáig tartott, emiatt a tini még álmos, de már próbálja összeszedni a gondolatait, számba veszi a napi teendőit. Végiggondolja, hogy hogyan tud majd megfelelni az aznapi röpdolgozatnál, feleletnél, témazárónál.

Elfoglalt a gyermeke?

Készülni kell egy fontos előadásra, ami két hét múlva lesz, de eközben már a nyakán van az év végi nagy hajtás is. Tanul az elkövetkező dolgozatokra, miközben megpróbál némi zsebpénzt keresni a nyári időszakra, így diákmunkát is vállal, ami még jobban leterheli. Reménykedik, hogy jó jegyeket kap majd év végén, ami nagyon fontos, mert számítanak a továbbtanulásnál, és ez tovább növeli a stressz szintjét.

TúlvállalásAz egyes elfoglaltságok ugyan gyerekenként eltérőek lehetnek, de általánosságban elmondható, hogy a mai fiatalok rendesen túlvállalják magukat mindenféle iskolai és iskolán kívüli dologgal, ráadásul mindegyik esetében nyomasztja őket a megfelelési kényszer, a szoros időbeosztás - ez pedig idővel jelentős stresszel járhat.

A problémát fokozza, hogy egyes szülők nincsenek tisztában a gyermekükre nehezedő nyomással, és nem foglalkoznak azzal, hogy néha pihenniük, kikapcsolódniuk is kell a tiniknek. Más, tájékozottabb és gyermekükkel jobban törődő szülők odafigyelnek arra, hogy a kamasz néhanapján kiengedje a gőzt, és nem engedik, hogy túlhajtsák magukat a kamaszok. Így várhatóan kevesebb probléma lesz az ilyen gyermekekkel, mint túlterhelt társaikkal.

A tinik egy részének fő célja a kiszemelt főiskolára, egyetemre való sikeres bejutás, és ezért megtesznek minden tőlük telhetőt, vállalkoznak bármire, ami előmozdíthatja a sikert. Ezzel szemben másoknak nincsenek nagy céljaik, nem tudnak lemondani a különféle elfoglaltságokról, programokról. A probléma az, hogy az ilyen gyerekek nem tudnak „nemet” mondani az egyes elfoglaltságokra, az ilyen elfoglaltságok pedig hátráltathatják őket.

A fontossági sorrend felállítása

Beszéljen gyermekével, és adjon neki tanácsot arra vonatkozóan, hogyan lehet a felesleges programokat, elfoglaltságokat elhagyni, vagy az egyéni igényeknek megfelelőt helyesen kiválasztani!

1. Mielőtt bármire rámondaná a gyerek, hogy „igen” vagy „nem”, álljon meg egy kicsit és gondolkodjon, nézze meg mi az, amire szüksége van, és vajon hasznos lehet-e az adott program az ő számára? Gyakran az olyan dolgok kerülnek mellőzésre, melyek fontosak lennének (például a pihenésre, alvásra, szórakozásra szánt idő vagy a családdal és barátokkal töltött idő). Tanítsa meg gyermekét mérlegelni, hogy ér-e annyit neki a kiszemelt dolog, hogy ezeket, vagy bármi mást feláldozzon csak azért, hogy részt vegyen valami olyasmiben, ami nem igazán hasznos a számára.

2. Állítson össze a kamasz egy listát, hogy az egyes dolgok mennyire hasznosak, van-e értelmük, segítik-e őt az előrejutásban, vagy csak inkább hátráltatják őt, esetleg felesleges stresszt okoznak a számára. Mennyi időt vesz el más, fontosabb elfoglaltságok elől? A lista tartalmazzon minden olyan programot, amit a tini csinál, azt is tüntessék fel, hogy milyen gyakran, és azt is, hogy mennyi időt vesz el az idejéből.

3. Gondolják végig, hogy van-e az adott dolognak értelme, célja, eredménye, hordoz-e valamilyen pozitívumot a gyermeke számára, és azt, hogy élvezi-e a gyermeke azt csinálni? Nézzék meg, hogy milyen hatással van a többi tevékenységére, iskolai teljesítményére a választott foglalkozás?

Túlzásba lehet esni?
Vannak gyerekek, akiknek minden délutánra jut valami. A különóra hasznos dolog, ha magadtól jársz rá, ha a szüleid nyomására. Hogy ki miért áldozza fel a szabad délutánjait egy fárasztó iskolai nap után, az egyéni motiváció függvénye. Különóra: kell vagy nem?

Minden gyerek más és más, de a túlhajszolt tiniknél gyakoribb, hogy állandóan fáradtak, ingerlékenyek, túlaggódják a dolgokat vagy épp depressziósak. Előfordul, hogy fej- vagy hasfájásra panaszkodnak, amit okozhat a stressz, de okozhatja a túlbuzgóság miatt kihagyott étkezés vagy alváshiány is. Az is előfordulhat, hogy iskolai tanulmányaik hanyatlásnak indulnak azért, mert valami más miatt hanyagolják kötelességeiket.

Az ilyen gyerekeknek sosincs idejük önmagukra. Ez a jelenség egyre gyakoribb a mai tinik körében: egyre több különórát, iskolán kívüli elfoglaltságot vállalnak be különféle indíttatásból. Eközben a tanulmányaik is egyre nehezednek, sokasodnak és végül összecsapnak a fejük felett a hullámok, ők pedig összeomlanak a túl nagy nyomás alatt. Erre figyelmeztető jel lehet a folytonos fáradtság, a lehangoltság, az indokolatlannak tűnő fej- és hasfájás, a depresszió és az irritáltság. Sajnos ez a mai trend, és sokan áldozatául esnek ennek. Nem szabad mindent bevállalni, főleg nem egyszerre. A gyereket meg kell tanítani, hogy ismerje fel a saját határait, idejét pedig úgy ossza be, hogy elegendő jusson a pihenésre is.

Ne hagyja, hogy gyermeke túlhajszolja magát!

(KamaszPanasz - M.T., forrás: Examiner)