/ MOZGÁS / A testtömeg-index „...
  2011-09-18

A testtömeg-index „monnyon le”?

A túlsúlyosság megállapításához a jelenleg érvényben lévő gyakorlat szerint egyedül a testtömeg-indexet (BMI) veszik figyelembe. A szakemberek új módszert javasolnak.

- hirdetések -

A sportolók számára nincs annál frusztrálóbb élmény, mint amikor azt mondják rájuk, hogy testtömeg-indexük alapján túlsúlyosak, és veszélyben forog egészségük. Az általánosan használt testtömeg-index ugyanis nem tesz különbséget aközött, hogy a mérleg által kijelzett testsúly fáradtságos munkával felépített izmokból vagy zsírrétegekből jön össze. „A sportolók esetében viszont pontosan a nagy tömegű izmok vezethetik félre a túlsúlyosságról ítélőt, ha pusztán a BMI értékét vesszük figyelembe” – hívja fel a figyelmet az index problematikájára Harald Schneider, a müncheni Ludwig-Maximilians Egyetem orvos szakértője.

Maga a testtömeg-index fogalma a 19. századból származik. Kiszámítása úgy történik, hogy a kilókban kifejezett testsúlyt osztjuk a négyzetre emelt, méterben kifejezett testmagassággal. Egészségesnek tekinthető az érték, ha a matematikai művelet eredménye 18,5 és 25 közé tehető. 25 feletti esetben – az e határérték feletti résztől függően – túlsúlyosságról vagy elhízásról beszélünk.

Miért torz a BMI által mutatott érték?

Egyre népesebb azon szakértők száma, akik kritikát fogalmaznak meg a testtömeg-indexszel kapcsolatban. Nem csak a sportolók esetében kaphatunk torz képet, ha csak ezt az értéket vesszük figyelembe, hanem az idősebb emberek esetében is, akiknél a testsúlyba bizonyos mértékű, a szervezetben felhalmozódott víz is beleszámít.bmi

„A BMI sok esetben a 25 alatti indexszel rendelkezők esetében is torzít az egészségi kockázatokkal kapcsolatban” – figyelmeztet Schneider, aki arra hívja fel a figyelmet, hogy a gyakorlatban nem igazán a testsúly a fontos, hanem a zsír szervezeten belüli eloszlása, amely az egyes betegségek kialakulásának kockázata miatt játszik kulcsszerepet.

Schneider „jó és rossz” zsírokról beszél: a hasi zsír (és vele együtt a hasi elhízás) a has környékén koncentrálódó káros zsírsavakkal és számos egyéb ártalmas anyaggal különösen nagy egészségi kockázatot jelent a szív- és érrendszeri betegségek szempontjából. A csípőn, combon vagy fenéken kialakult súlyfelesleget ezzel szemben nem csak kockázatmentesebbnek tartják, hanem egyes kutatások szerint még jótékony hatással is rendelkezik.

„Mivel a BMI nem veszi figyelembe a szervezeten belüli zsír eloszlását, tulajdonképpen az agyvérzés vagy a szív- és érrendszeri megbetegedés szempontjából sem játszhat szerepet” – hangoztatja a szakértő, aki az utóbbi években a BMI és a vizsgált személyek valós egészségi állapota közötti összefüggést vizsgálta tanulmányaiban. Schneider véleménye szerint aki a testtömeg-indexnél pontosabb mutatót keres a túlsúlyosság vagy az egészségi kockázatok kimutatására, annak hasi körfogatát kell mindenek előtt lemérnie.

Nincsenek meghatározott határértékek

Férfiak estében a 102, a nőknél 88 centiméter feletti érték tartozik a kockázatot jelentő kategóriába, „ám ennek a módszernek is megvannak a hátrányai” – figyelmeztet Schneider – „csupán a hasi körfogat mérésekor viszont a testmagasságot nem kalkuláljuk be a tényezők közé, ám nem mindegy, hogy a mért érték egy alacsony vagy magas ember esetében érvényes.”

A szakember ebből kiindulva azt a mérési módszert javasolja, hogy a hasi körfogatot osszuk a testmagassággal (centiméterekben kifejezve). A szakértői körökben máris elterjedt módszert WHtR-értéknek hívják az angol eredeti waist-to-heigth ratio (derékbőség és magasság aránya) alapján. Az így kapott számnak még nincsenek hivatalos határértékei, ám a szakértők a 40 évnél fiatalabbak esetében a 0,5 feletti értéket tekintik problémásnak. Az idősebb korosztályok esetében ugyanakkor ezt a limitet 0,6-re módosítják.

(fokuszbanano.hu, welt.de)